Optika I.
Kromatikus aberráció
Kromatikus aberráció? Az mi? Tettem fel a költői kérdést, ahogy a Nikon Coolpix P6000 első fotóit megpillantottam. Színhibának a nyoma is alig volt felfedezhető a képeken, így jól esően nyugtáztam, hogy az ED lencsék nem csak dísznek kerültek a képbe. Persze manapság már nem hihetünk csak a szemünknek, hiszen a digitális gépekben egyre többször használnak szoftveres képjavító algoritmusokat az optikai hibák kiküszöbölésére is.
A teszt során persze kiderült, hogy a P6000-nél is ez a helyzet. Az objektív amúgy jól teljesít, de elkél azért némi segítség. JPEG-nél a belső utófeldolgozás miatt szinte nem is találkozunk ezzel a hibával. Alábbi fóliás tesztünkben persze nagylátószögnél, nyitott rekesszel előfordult némi kékes lilás színi eltérés, de ez a kontrasztkülönbség minden gép számára extrém kínvallatás. Normál viszonyok között fényképezve igen csak keresnünk kell a kromatikus aberráció nyomait a képeken. A jelenség a rekesz szűkítésével csökkenthető, ami a Coolpix P6000-nél is bevált. Szinte teljesen eltűnt a probléma.
Tele állásban még jobb volt a helyzet. Nyitva szinte alig volt látható a színhiba, míg lerekeszelve ez a minimális kromatikus hiba is eltűnt. A szoftveres CA csökkentés bizony nagyon jól dolgozik.
RAW-ban azért egy kicsit már volt a helyzet, mivel itt nem működik a szűrés. Nagylátószögnél, nyitott rekesszel hasonló mértékű, de kicsit erősebb színű lila-cián szegélyeket kaptunk a kontrasztos területek mentén. A rekeszt szűkítve a probléma nem tűnt el teljesen, de észrevehetően csökkent. A kültéri tesztképeken szintén észrevehető volt a jelenség, bár nem túl zavaró mértékű. Tele állásban szintén határozottabb volt a kromatikus aberráció a JPEG szűrt képeihez mérve, de a halvány, vöröses elszíneződés normál körülmények között nem jelentett nagy problémát. A gépet lerekeszelve a erőssége csökkenthető volt.
Zoom
A Nikon Coolpix P6000 kisfilmes értéken 28 mm-nek megfelelő nagylátószöget kínál. Néhány éve még ekvivalens 35-38 mm kezdő nagylátószög volt jelemző a kompaktokra és pozitív értelemben kirívó esetnek számított, ha néhányuk 30 mm-alá merészkedett. Ez manapság is pozitív, de egyre kevésbé kirívó. Az ekvivalens 28 mm-es gyújtótávolsággal jóval könnyebben boldogulhatunk beltérben, szűkösebb helyeken, vagy közeli csoportképeknél. Ez a gép ekv. 112 mm-ig merészkedik tele állásban, ami 4x optikai zoomátfogást jelent. A 15-20x átfogású ultrazoomokhoz képest ez kicsinek tűnhet, de mindennapi helyzetekben a 28-112 mm-es tartomány pont elég. A fotók jó része általában ezen belüli gyújtótávolságokkal készül.
A készülékkel digitális zoomot is használhatunk, ha engedélyezzük azt a menüben . Ez további 4x nagyítást jelent, de egyben minőségromlást is, hiszen csak szoftveres képnagyításról van szó, valódi részletnövelés nélkül. Ugyanitt beállítható „kivágásos” digitális zoom is. Ez csak kisebb képfelbontásokban működik, és mindössze annyit tesz, hogy az eredeti képnagyítást megőrizve levágja a fotó széleit. Így a képminőségünk semmit sem romlik az optikai zoomhoz képest és a nagyításunk is maximálisan ugyanakkora lesz, mint 4x zoommal, viszont a kis képméret miatt ez olyan hatást ad, mintha nagyobb gyújtótávolsággal fényképeztünk volna. Végeredményben ez pont ugyanaz, mintha utólag, képszerkesztő szoftverben levágnánk a 13 megapixeles kép széleit, csak itt a gépen belül, automatikusan történik mindez.
Optikai és digitális zoom
zoom
Stabilizátor
Napjainkban nem csak a nagylátószög, de a valódi (optikai, vagy szenzor-eltolásos) stabilizátor is szinte kihagyhatatlan kelléke egy kompakt digitális fényképezőgépnek. Ehhez mérten a Nikon Coolpix P600 is megkapta magáét, mégpedig nem is gyengét. Már az elődökben is kiváló hatásfokkal működött a Nikon saját fejlesztésű VR (Vibration Reduction) rendszere és itt sem hazudtolja meg jó hírét. A lencsemozgatáson alapuló optikai stabilizátornak két állása (egy ki- és egy bekapcsolt) van, amit a Setup menüben állíthatunk.
A stabilizátort tele állásban, vagyis ekvivalens 112 mm-en teszteltük, kézből, testtől eltartott géppel. Az irányelvként felfogható reciprok szabály szerint, kézben tartott gépnél kb. az ekvivalens gyújtótávolság reciprokának megfelelő záridő szükséges a bemozdulásmentes képhez. Ez 1/125 mp-et, vagy rövidebbet jelent, így ennél kezdtük a mérést. A viszonylag kis gyújtótávolság miatt rövidebb záridőknél még nem tapasztaltunk egetverő különbséget a stabilizált és anélküli képek között. A stabilizátor itt még csak 1 és 1/2 fényérték előnyt mutatott. 1/20 mp-től azonban növelte előnyét. Ezt követően már 2 Fé előnyhöz jutott a stabilizátor majd 1/4 mp-nél már 3 Fé-t mértünk, bár itt már a képek 10%-a maradt csak éles. Átlagban elmondható, hogy a stabilizátor kb. 2 -2 1/3 fényérték stabil előnyt biztosít, ami jónak mondható.
Az alábbi két példa 1/8 mp-es záridővel készült, 112 (ekv) mm-en. Méréseink alapján stabilizátor nélkül már 1/30 mp-től az összes kép bemozdult, míg stabilizátorral 1/8-nál még 30%-uk éles maradt.
