Képminőség
Képzaj
A színzajt jól kezeli a gép, szinte egyáltalán nem találkozunk vele. A világossági zaj sem jelentős, de mindezekért elég komoly szűrést végez a gép már a legalacsonyabb (ISO100) érzékenységi fokozaton is. Ezt már megszokhattuk a hasonló szenzoros fényképezőgépektől, és a P900 sem lóg ki közülük. Az erős zajszűrésnek köszönhetően a fotók már alacsonyabb érzékenységi fokozatokon is kissé vízfestmény hatásúak, magasabb érzékenységen pedig még erősebben érvényesül ez a jelenség. A zaj mértéke ISO100 és 200-on alacsony, ISO400-tól emelkedik jelentősen.
ISO sorozatunkat ezúttal csak az egyedüli képformátumban, JPEG-ben futtattuk végig. Alábbi táblázatunk fotói a legalacsonyabb zajszűrési fokozatban készültek.
Érzékenység – képzaj
Zajszűrés
Ahogy a fenti táblázatból látható, a gép már a legalacsonyabb szűrési fokozatban is erősen dolgozik. A zajeltávolítás nem kapcsolható ki. A legkisebb fokozaton kívül további kettő áll rendelkezésünkre, melyek a következő táblázatban hasonlíthatók össze a fenti sorral.
A menüben nem kapunk hosszú záridős szűrést, mely a hotpixelek eltüntetésére szolgál, bár ettől függetlenül a P900 automatikusan eltüntetheti ezeket – csak kikapcsolni nem tudjuk.
Zajszűrés
10 x 13 cm-es papírkép méret
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép. A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es papírképen (szimuláció)
Dinamika
A fényképezőgép JPEG fájljai igen csekély dinamika tartalékkal rendelkeznek. Abszolút értéken a kontrasztátfogás kb. 9,3 fényértéknyi, de a szubjektíven kb. 6,6 Fé, mivel a sötét területek könnyen ellaposodnak, és a szoftver talál még ott némi képinformációt, az emberi szem viszont már nem.
Makró
leképezhető terület: 41x31mm
Nagylátószögnél kapjuk a legjobb makró teljesítményt, mely a frontlencsétől számítva 1 cm-es fókusztávot jelent. Ez nagyon kicsi, főleg, hogy a lencse előtt egy fix védőüveg és némi perem is található. A témához emiatt szinte teljesen, milliméterekre közel kell nyomnunk a gépet, ha a legjobb makró nagyítást szeretnénk. A nagy objektív és a perem azonban erősen árnyékolja a témát, így korrekt bevilágítása szinte lehetetlen.
Makró AF módba váltva a zoomskálán zöld sáv jelzi a makróra alkalmas zoomtartományt, és egy ugyanolyan színű nyíl a legjobb pozíciót, ez kb. 35mm-nél (ekv.) található. Ide állítva az optikát 41 x 31 mm-es terület képezhető le. A kapott kép torzítása látható, de nem jelentős, úgyszintén a képsarkok sötétedése is elfogadható, azonban életlenedésükre is számítanunk kell.
A nagy zoom hátrányai
Az eddigi képzeletet felülmúló zoommal azonban jó lesz vigyázni! Papíron nagyon szépen néz ki, a gyakorlatban azonban elég ritkán adódik olyan helyzet, hogy 2000 mm-es gyújtótávot kell használnunk. Ehhez még jó stabilizátor esetén is kiváló fény és légköri viszonyok kellenek, na meg egy stabil állvány. Sok képet készítettem a tele állás végén, de sajnos alig akadt köztük használható. Egy részük stabilizátorral is bemozdult, vagy a fókusz rendetlenkedett, pedig napfényes időben, 1/500-1/800 mp záridővel készültek. Nagy részük a levegőperspektíva miatt lett értékelhetetlen. Biztos mindenki ismeri a jelenséget, amikor a melegedő levegő „remeg” a távolban. És a páráról még nem is beszéltem. A teleobjektívek esetén ez a jelenség hatványozódik, az akár kilométeres légtömeget egy képre sűríti az optika, és a végeredmény egy szétmálló, festményszerű rettenet. Különösen igaz ez 2000 mm-es tele esetében, úgyhogy keresnünk kell majd az időjárásnak is megfelelő alkalmat, hogy kihasználhassuk.
Az alábbi kép hátterében jól látható a remegő meleg levegő és a pára képminőség rontó hatása. És ez még csak 500mm (ekv.) állás!
