Képminőség II.
Általános képminőség
A fullframe érzékelő tartogat számunkra hideget és meleget is. Egyik nyilvánvaló előnyéről, az alacsonyabb érzékenységről már ejtettünk néhány szót. A nagyobb érzékelőméret velejárója az is, hogy a gép kevésbé követeli meg a kiváló felbontású optikákat. Kicsit paradox helyzet, egy 1 millió forint feletti, profi gépnél, nemigaz? Elméleti felbontásküszöbe 59 vonalpár/mm, amely feloldóképességet a jó közepes objektív képes hozni. Egy szintén 12 megapixeles APS-C érzékelős gépnél ez az érték kb. 90 vp/mm körül van, ami jelentős különbség.
Ennek ellenére a teszt során azt tapasztaltam, hogy a JPEG fotókat kicsit lágyan adja vissza. Nem olyan mértékben, hogy emiatt aggódnunk kéne, sőt némi életítéssel kitűnő minőséget kapunk. Szóval bátran használható JPEG-ben is, bár oroszlámkarmait igazán csak RAW-ban engedi ki. Az így készült képekből kiváló részletesség hozható ki, és ez az alacsony zajszinttel párosulva mellbevágóan jó képminőséget jelenthet. Már amennyire egy ISO3200-as érzékenységen, viszonylag jó fényviszonyok között készült, szinte teljesen zajtalan és kiváló részletességű kép mellbevágó tud lenni.
Az általunk tesztelt példány viszont produkált egy számomra megmagyarázhatatlan anomáliát is, amelyet a géppel készült első képsorozat láttán olvasóink is észrevételeztek. Erős kontrasztkülönbséggel rendelkező fotókon – különösen a napfény által közvetlenül megvilágított területeken – a világosabb részek hirtelen tónusátmenettel váltanak középtartományból csúcsfényekre, néhány esetben pedig csúnyán kiégnek. Mintha ezeken a területeken elveszett volna jó pár árnyalat a képből. Jól látható ez a mellékelt példafotón, vagy például tesztképeink 14. és 18. felvételén. Természetesen mindent alap beállításon használtunk a tesztképek elkészítésénél. A D-lighting szolgáltatást egyik képnél sem kapcsoltuk be, de mint a következő fejezetből kiderül ez a funkció sem javítana sokat a problémánkon.
További problémát jelenthet a fullframe érzékelő másik jellegzetessége, nevezetesen, hogy a szenzor mikrolencséi kevésbé jól tűrik a laposabb szögből érkező fénysugarakat, márpedig a képközéptől kifelé haladva egyre inkább kell szembesülniük ezzel a jelenséggel, ami a felbontás jeletős csökkenésével jár a kép sarkaiban. A Nikon kevés részletet hajlandó megosztani velünk a probléma megoldásáról. A lényeg, hogy alaposan átgondolták a D3 szenzorának mikrolencséit. Az általunk tesztelt objektívekkel jó képszéli felbontást kaptunk, és meglepően a nagyobb látószögű optika (14-24mm) mutatta legkevésbé a képsarki hibákat.
(24-70mm @50mm, F7,1)
(24-70mm @50mm, F7,1)
A JPEG képek feldolgozását a Shooting (felvétel) menü Set Picture Control pontjánál szabályozhatjuk. A megszokott standard, természetes és élénk színbeállítás mellett több fokozatban szabályozható a képek élessége, kontrasztja világossága, telítettsége, és színezete, választhatunk 9 -féle monokróm színtónus között is,melyek telítettsége 7 fokozatban állítható. A fotók fekete-fehérré is konvertálhatók, négy színszűrő használata mellett.
Néhány hasonló beállítást találunk a Retouch menüben is, amelyekkel a már elkészült kép utólag, a gépen belül módosítható. Itt szintén választható fekete-fehér, szépia vagy cianotípia színhatású beállítás, de akár skylight, vagy warm filtereket is emulálhatunk. Említésre méltó a Color balance opció is, amivel a választott kép színezete egy 10 x 10 színmátrix segítségével eltolható.
Aktív D-lighting
A Nikon régóta alkalmazza fényképezőgépeiben az úgynevezett D-lighting szolgáltatást. Ez nagy vonalakban a fényképek dinamika optimalizációját jelenti. Bizonyára mindenki találkozott már azzal a helyzettel, amikor egy fotó világos területei pl. égbolt túlságosan világosan (netán fehérre égve) jelennek meg a képen, míg az árnyékos, sötét részeken (pl. épület) nehezen különböztethetők meg részletek. A D-lighting ezen kíván segíteni.
A Nikon D3-ban két lépcsőben is használhatjuk a szolgáltatást. Első fokozata az aktív D-lighting, amit a felvétel (Shooting) menüben kapcsolhatunk be. Erősségétől függően három fokozata létezik: low, normal, high. A negyedik a kikapcsolt (Off) állás. Az egyes fokozatok hatása az alábbi képeken látható:
Sajnos a korábban taglalt hirtelen árnyalat átmenetre csak részben ad gyógyírt a D-lighting. Erősebb beállításokban a kiégés veszélye sokkal kisebb, de a hatása nem túl számottevő. A csúcsfények ugyanúgy árnyalatszegények, sőt a kikapcsolt és a High állást összehasonlítva némi sárgás fátyol is a képekre került, ami az ég kékjének sárgásszürke színmódosulásán látszik leginkább.
A D-lighting funkció a Retouch menüben is beállítható,az említett három fokozatra. Ebben az esetben a már kártyán tárolt képen történik az utólagos dinamika korrekció. Felfoghatjuk egyfajta gépen belüli képretusáló programnak is. Hiszen valóban az.
