Kipróbáltuk: Nikon D3000 teszt

Mért értékek

Egy abszolút belépő szintű DSLR-nél talán nem annyira életbevágóan fontos a sebesség, de ezen a téren a tükörreflexesek mindig kimagaslóak voltak kompakt társaikhoz viszonyítva és a D3000 sem adja alább elődeinél. Legalábbis az esetek többségében.

A bekapcsolás után 0,6 mp alatt jelenik meg az infó kijelzés az LCD-n, ami nem mondható villámgyorsnak mai szemmel, de elfogadható. Ha viszont előzőleg aktiváltuk a bekapcsoláskori automata szenzortisztítást, akkor plusz 2 másodpercet adhatunk ehhez a várakozási időhöz. Attól függetlenül, hogy a bekapcsolást követően mennyi idő múlva látunk élőképet, az első kép elkészítése ennél valamivel gyorsabb lehet. Minden a bekapcsoló gyűrű elfordításától és reakcióidőnktől függ. Nálunk 0,5 mp kellett az első kép elkészültéig, ha előre beállított fókusszal dolgoztunk. Ugyanígy kézi fókusszal, két kép expozíciója között 0,35 mp-nek kell eltelnie. A zárkésleltetési idő nagyon alacsony. Ha elvégeztük az élesítést kb. 0,04 mp telik csak el a kioldó gomb teljes lenyomása és a tényleges expozíció kezdete között. Ez profi géphez méltó eredmény.

Ha lejátszás módba kapcsolunk szinte semmit sem kell várnunk az első kép megjelenésére, hiszen 0,1 mp alatt látható a képernyőn. Úgyszintén gyors a fotók közti lapozás, ami nem tart tovább 0,2 mp-nél, bármilyen formátumot is nézegetünk. Persze ennek előfeltétele egy gyorsabb memóriakártya.

Ami viszont egy kissé frusztráló volt, az a képmentési sebesség. Nem mintha a max 6,5-6,8 MB/mp-es idő olyan rossz lenne, mert tisztes átlagnak elmegy, de az elődnél bőven 10 MB/mp fölötti időket mért a kolléga, amit ezúttal meg sem sikerült közelíteni. Hiába a gyors kártyák, melyek közé a Panasonic idei Class10 kategóriás büszkeségét is bevetettük, a képmentési idők végig hasonló értékeket mutattak.