Felépítés
Ergonómia
A Nikon D4 a külső tekintetében is megmarad a profi DSLR-ek íratlan szabályainál. Forradalmi változásokat most sem kapunk, ami nem is olyan nagy baj, hiszen a „műfaj” nem az extrém, formabontó küllemről, hanem a bevált sztenderdekről szól. Mik ezek? Hagyományos fényképezőgép forma, dupla markolat, férfikézbe illő, kényelmes fogással, fém váz és burkolat, időjárásálló szigeteléssel, és persze strapabíró, hosszú munkára alkalmas zárszerkezet. Ezen kritériumok mindegyikét kipipálhatjuk, sőt az új kevlár erősítésű zár még többet bír, mint a korábbi modellek. A gyártó tesztjei szerint 400 000 expozíciót.
A gép formája minimális mértékben változott, kicsit kerekebbek lettek az élek. Kezdenek eltűnni a Nikonra korábban jellemző, határozott szögletek. Ilyen például a prizmaház kiemelkedése, mely hellyel-közzel inkább a nagy konkurens profi gépeire hasonlít, mint a korábbi Nikon csúcsmodellekre.
A kategória egyik alapkövetelménye a dupla markolat, mely itt is magától értetődő. A normál és a vertikális markolat is széles, stabilan fogható és gumiborítású. Utóbbi persze egy fokkal kényelmetlenebb, hiszen ez egyben a gép alja is, mely lapos, így kevésbé simul a tenyérbe.
Vastagsága, mélysége és határozott ujjbevágása azonban ugyanolyan biztossá teszik, mint a másik. A vertikális markolaton megkapjuk a fontosabb kezelőszerveket, mint az elülső és hátsó vezérlőtárcsát, az exponáló gombot és a bekapcsoló gyűrűt (mely nem a gép, hanem a markolat aktiválására szolgál). Ezen felül a portréállás fogásához igazodó AF-ON gombot és egy plusz joystickot is elhelyeztek a váz hátulján, vagyis mindkettőből kettőt találunk a gépen. A joystick gomb teljesen új, az AF-ON viszont hasonló formában, de picit kényelmetlenebb helyen az elődön is megvolt. A navigációs gomb viszont elég távolra került, ebben a helyzetben nem kényelmes a használata, ahogy a gép elején lévő funkciógomboké sem. Ezt a hátrányt némileg tompítja, hogy a vertikális markolat expo gombja mögött egy további funkciógomb kapott helyet, melyhez akár a videofelvétel indítását is rendelhetjük.
A további változások szintén kimerülnek a többnyire jó irányba ésszerűsített kezelőszervekben. A két új joystickot már említettem, de külön jó pontot kap csúszásmentes gumibevonatuk. Könnyebé vált a videó indítása (a most bevezetett videó gombbal), valamint az élőkép módok közti váltás is. Az átgondolt fókuszmód váltó kapcsoló és gomb is sokat könnyít a kezelésen. A prizmaház oldaláról levették a korábbi modelleken elég bénán festő, és így is kezelhető fénymérési mód kapcsolót. Ehhez egy új gombot kapunk a gép tetején.
A pozitív változások mellett két dolgot érzek problémásnak. Egyrészt a navigációs gomb mintha kisebb lenne, és sok esetben nem könnyű eltalálni vele a kívánt irányt. A másik a felső kioldási módválasztó tárcsa, mely ugyanaz, mint az elődökben. Különösen amiatt kár ezért a (két pozíció közé véletlenül is könnyen beállítható) kezelőszervért, mert a közel egy időben bejelentett és jóval olcsóbb Nikon D800-ban képesek voltak kényelmesre áttervezni.
Képérzékelő
A kategóriában már elvárásnak számít a fullframe, vagyis a kisfilmes képkockamérettel megegyező (~36x24mm) kereső. A Nikon D4-ben is ilyet találunk, a korábbi 12,1 megapixel helyett 16,2 megapixelre turbózott változatban. A CMOS szenzor valódi felbontása egyébként 16,6 megapixel, legnagyobb beállítható képmérete pedig 4928 x 3280 pixel. A nagy, azaz Large felbontás mellett minden esetben Medium és Small méreteket is választhatunk. A „minden eset” itt a különféle képoldal arány formátumokat jelenti, melyekből a korábbi modell választékát kapjuk. 3:2 mellett kiválaszthatjuk a DX (1,5x-ös kivágás) méretet, valamint az 1,2x-es és 5:4 formátumokat.
Fájlformátumként a tömörítetlen, és cserébe nagyméretű TIFF mellett az általánosan használt JPEG-et kapjuk, mely három fokozatú tömörítést kaphat (Fine, Nomal, Basic). Aki viszont nem bízná a képek feldolgozását a gépre, RAW formátumot is beállíthat. Opciói szintén az előző Nikon gépekből örököltek, így 14 és 12 bites, veszteségmentes, valamint vesztességgel, vagy anélkül tömörített változatot is kérhetünk. A RAW képek mérete mindig az adott képformátum teljes felbontáshoz (Large) igazodik, így ezek számának megfelelően négyféle méretet kapunk. A RAW és JPEG persze kombinálható is, szabadon választható JPEG tömörítési fokozattal.
A Nikon D4 legújabb fejlesztésű EXPEED 3 processzora 16-bites képfeldolgozást kínál, mely a nagyobb felbontás ellenére sem marad el az elődök sebességétől. Az alapérzékenységben is változás történt, ugyanis az ISO200-as kezdő érték ezúttal ISO100-ra csökkent. A plafon maradt ISO12800, de a kiterjesztett érzékenység tartomány mindkét irányban 1-1 fényértékkel kitolódott. ISO100 helyett így az ISO50, a 102400-es csúcsérték helyett pedig ISO204800 is beállítható. A lépésköz az 50-25600-es tartományban 1/3 Fé, fölötte 1 egész fényérték lehet.
Megtartották a korábban is alkalmazott, ultrahangos szenzortisztítást, melynél nem találkoztunk különösebb változással. A menüben beállíthatjuk, hogy a vibrációs tisztítófolyamat a gép be- vagy kikapcsolásakor, esetleg mindkét alkalommal, vagy egy választott időpontban fusson le. A tisztítás kézzel és szoftverrel (természetesen csak a képet letisztogatva) is elvégezhető. Manuális portisztításnál bármikor felcsapható a tükör és nyitható a zár, szoftveresnél pedig egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, mely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX 2) elvégzi a hibás képterületek retusálását.
Optika
A D4-en a Nikon összes, autofókuszos G és D optikáját használhatjuk, és nem csak az AF-S jelzésűeket, hiszen beépített fókuszmeghajtással is rendelkezik. Az objektív lehet teljes kisfilmes képmérethez, illetve akár DX szenzormérethez tervezett is. Utóbbi esetben a gép automatikusan észleli a kisebb képkört vetítő objektívet és ehhez igazítja a képkivágást (1,5x).
A bajonett a CPU nélküli, régebbi objektívek felcsatolását is megengedi, ezeknél viszont már némi kompromisszumra kényszerülünk. Ezekből a manuális optikákból csak az AI (Automatic Indexing), vagyis az 1977 után kiadott darabokat használhatjuk, A és M módban. A Régi, manuális rekeszgyűrűs „lencséknél” a menüben 9 db objektív adatait adhatjuk meg, beleértve a legnagyobb rekesznyílást is. A csatlakoztatott objektív ezután a bajonett körüli gyűrűn keresztül adja át a rekeszinformációt a gépnek.
A nem AI jelölésű manuális objektívek nem használhatók a gépen, illetve, ezeken a fénymérés, és a rekesz kezelése sem megoldott.
LCD és kereső
Az új mattüvegen kívül, nincs sok fizikai változás a kereső és az LCD tekintetében. Az LCD-ben mindössze annyi, hogy az új modellben lévő egy leheletnyivel (~4 mm) nagyobb. Az átlósan 3,2”-re nőtt kijelző ugyanaz a TFT LCD mint az egyel előző modellben, még 921 000 képpontos felbontását tekintve is. Ez persze nem hátrány, hiszen a D3s kiváló minőségű kijelzőt tudhatott magáénak. 170 fokos látószögével minden irányból jól látható, kontrasztja, dinamikája és színvisszaadása első osztályú, lefedettsége pedig 100%-os.
A LCD világossága a korábbi +/-3 fokozat helyett +/-5 lépésben állítható, és tovább újdonságként a külső fényviszonyokat figyelembe vevő, automatikus szabályozást is választhatunk. A Custom menüben igen részletesen beállíthatjuk, hogy használaton kívül mely képernyő funkció, mennyi idő múlva kapcsoljon ki.
Az LCD-n úgynevezett státuszképernyő, vagyis a részletes felvételi adatok kijelzése is megjeleníthető (INFO gomb), mely egy újabb gombnyomással aktív státuszképernyővé változtatható, több érték közvetlen állíthatóságával. A státuszképernyő háttérszínét a fényviszonyoknak megfelelően világosra vagy sötétre állíthatjuk.
Lejátszáskor a kijelző melletti gombbal 8 lépésben nagyíthatunk az aktuális képbe, a kicsinyítés gombbal pedig 4, 9 és 72 nézőképes oldalak jeleníthetők meg.
Az adatkijelzés elsődleges terepe azonban nem az LCD, hanem a két folyadékkristályos, háttérvilágítású kijelző. Zöldeskék világításuk egyszerre kapcsolható be, és ki a bekapcsoló gyűrű harmadik állásával. A felső, nagyobb képernyős minden lényeges adat, vagy beállítás ikonja leolvasható, alul pedig zömében a mellette lévő beállítógombok (ISO, QUAL, WB, REC) vagyis az érzékenység, képméret/minőség/kártya, fehéregyensúly és hangjegyzet adatai kerülnek kijelzésre.
A kereső esetében, a már említett mattüveget leszámítva ugyanott tartunk, mint ahol Nikon D3s. Nem is kell sokkal előrébb menni, hiszen a kereső így is kiváló képességekkel rendelkezik. Világos pentaprizmát és elektronikus mattüveget kapott, melyen nem csak a fénymérési terület és a kivilágított fókuszpontok, de a kompozíciós segédrács és a képkivágási terület is megjeleníthető. Az olcsóbb D800-ba ugyanezt vékony vonalakkal jelölte ki a gép, itt viszont besötétíti és elhomályosítja a képalkotásban részt nem vevő területet.
A keresőkép hasonló méretű, mint azelőtt, vagyis 0,7x-es nagyítást és 100%-os lefedettséget kapunk, mely eltérő képkivágásoknál inkább csak 97%-es. A betekintő nyílás bal oldalán lévő kapcsolóval elsötétíthetjük a keresőt, ha hosszabb záridővel fotózunk és nem szeretnénk kósza fényekkel terhelni a képet. A másik oldalon a karórák felhúzó gombjához hasonlóan működő, kihúzható, és elforgatható gombot találunk, mellyel a kereső élessége befolyásolható.
A kereső státuszsorának adatai és elrendezése – azon kívül, hogy egy hálózati kapcsolatot jelző ikon is feltűnik rajta – semmit sem változott. A megszokott adatokon kívül egy vízszintes és függőleges skálán még a virtuális horizont kijelzése is megjeleníthető. A vízszintes skála egyébként alapesetben expozíciós skálaként működik.
Vaku
A Nikon D4 tervezőinek eszük ágában sem volt szakítani a hagyományokkal, hogy csúcsgépbe beépített vakut tegyenek, így ilyesmit most sem kapunk. A D800 modelltől lefelé találkozhatunk csak a szolgáltatással. A külső vakuk fogadására alkalmas i-TTL kompatibilis vakupapucs azonban most is kötelező tartozéka a gépnek, ahogy a bal elején található szinkronkimenet is, ahová kábeles – esősorban műtermi – vakuk csatlakoztathatók.
A Nikon CLS (kreatív világítási rendszer) rendszer készülékei, azaz a gyártó saját rendszervakujai tökéletesen együttműködnek a géppel. A használati utasítás jelenleg hét modellt sorol fel: SB-910, SB-900, SB-800, SB-700, SB-600, SB-400, és SB-R200. Rajtuk kívül használható még az SU-800 vezeték nélküli vakuvezérlő is, mely az SB-400 vakun kívül minden más saját modellel kommunikál.
A csatlakoztatott rendszervaku, első- és hátsó redőnyre szinkronizált, vörösszem csökkentő, lassú szinkron, illetve utóbbi kettő kevert üzemmódjában használható. Vörösszem csökkentés (szoftveresen) utólag, a Retouch menüben is alkalmazható a képre. A villanó teljesítménye -3 – +1 Fé között, 1/3 lépésközökkel korrigálható, és összekapcsolható az expozíció korrekcióval is.
Ha valamelyik funkciógombhoz rendeljük a vakumérés rögzítésére (FL) is módunk nyílik. A vaku szinkronsebesség automatikusan max. 1/250 mp lehet, kézzel, 1/60 és 1/250 mp között szabályozható. Lehetőségünk lesz a csatlakoztatott vaku gépen belüli, kézi teljesítmény szabályozására is, mely max. 1/128 arányú leosztást tesz lehetővé. Ugyanígy a vakuval kapcsolatos Custom beállításoknál engedélyezhetünk modellfényt is, mely a Pv gombbal aktiválható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A D3s-ben dupla CF foglalatot kaptunk, a D4 viszont elsőként vezeti be a nemrég bejelentett, hipergyors kártyafajtát, az XQD-t. A dupla foglalat azért megmaradt, az XQD mellett a jó öreg CompactFlash is használható. Az XQD egy nagyjából SD méretű, de CF vastagságú és ugyanúgy fém tokozású kártyatípus, melynek sebessége meghaladja a hagyományos formátumok leggyorsabbjait. Például az általunk használt SanDisk UDMA 6-os kártya névleges sebességlimitje 90 MB/mp, míg a kapott Sony XQD (mely egyelőre egy bevezető modell) 125 MB/mp-et hoz. Az általunk mért értékek tesztünk 9. oldalán olvashatók.
A menüben lehetőségünk lesz az elsődleges kártya kijelölésére, lejátszáskor pedig a lejátszó média külön kijelölésére. Különféle kártya működési módok is beállíthatók. Overflow esetében az első kártya betelésekor a másodikon folytatódik a mentés, Backup módban képeink és videóink mindkét kártyán elmentésre kerülnek, így lesz egy biztonsági másolatunk is. RAW/JPEG módban az egyik kártyára csak JPEG, a másikra csak RAW képek kerülnek. A két kártya között másolhatunk teljes tartalmat, külön könyvtárak tartalmát, illetve törlésvédett fotókat akár is egyenként is.
A memóriakártyák foglalata a markolat hátuljára került. Nyitásához egy felhajtható ajtó mögötti külön gombot használhatunk.
Míg az előd egy 2500 mAh teljesítményű lítium-ion akkumulátort használt, EN-EL4a típusszámmal, a Nikon D4 EN-EL18-as akkumulátora „csak” 2000 mAh-ás. Talán ennek köszönhető, hogy a gyártó mérései (CIPA módszer) szerint, egy töltéssel ~2600 felvételt készíthetünk, mely jelentősen elmarad a hasonló módszerrel mért előd ~4200 képes teljesítményétől. A dolgot szépíti (vagy inkább bonyolítja), hogy a gyártó saját tesztmódszere szerint mindkét gép ugyanannyit bír egy töltéssel. Persze a 2600 kép is nagyon jó teljesítmény, nagyjából 2,5x-ese egy alsóbb kategóriás DSLR, sőt nem ritkán 5-6x-osa egy kisebb MILC gép teljesítményének.
A töltés mellesleg 2 óra 20 percet vehet igényben a mellékelt, kétfoglalatos, hatalmas hálózati töltővel. A szintén méretes akkumulátort a fedeléhez kell rögzítenünk, mely a korábbiakhoz hasonlóan, egy elfordítógombbal zárható a vertikális markolat aljába csúsztatva.
A D4-en rengeteg csatlakozót találunk, jórészt mindegyiket külön gumilap alá rejtve a gép bal oldalán. Elöl a már említett vakuszinkron bemenet kapott helyett, alatta pedig a tíztűs távvezérlő aljzat, mely nem csak többféle kábeles távvezérlőt, de a szintén külön megvásárolható GPS adaptert (GP-1 GPS) is fogadja.
Oldalt egy kerek gumilap takarja a különálló kiegészítő csatlakozóaljzatot, mely a WT-4 és WT-5 Wi-Fi adaptereket fogadja. Ezek amúgy szintén külön beszerezhetők. Mellette kapott helyet az USB foglalat, mely fura módon 2.0 (Hi-speed) csatlakozókkal kompatibilis, holott a Nikon D800-ban már USB 3.0-ás aljzatot kapunk. Ezután következik a két minijack hangaljzat, a sztereó mikrofon fogadására és a fejhallgató kivezetésére. Végül az alsó sorban egy Ethernet aljzatot kapunk, valamint egy HDMI kimenetet. Az Ethernet hálózati csatlakozó újdonság a gépben, a HDMI kapcsolat pedig működésében hoz újat, mivel tömörítésmentes videojel továbbítására is használható.
