Kipróbáltuk: Nikon D5200 teszt

1

Felépítés

Ergonómia

A Nikon D5200 külsőre szinte teljesen megegyezik az előddel, leszámítva persze azt, hogy az új modell barnában és vörösben is megvásárolható a szokásos matt fekete mellett. A D5200 persze nem is akarja megreformálni az előd kinézetét, csupán apró jegyekkel jelzi, hogy itt egy új modellről van szó.

Legszembetűnőbb jellegzetessége a front borítás szélein végigfutó, tört ív, mely nagyon kecses, kissé slankított külsőt ad. Bár maradtak a D5100 arányai és mérete (na jó, a D5200 pár mm-rel nagyobb), az új váz kevésbé szögletes. Új dizájnelem az előlap jobb alsó sarkába biggyesztett bőr textúrájú műanyag sarokvédő is. Bár nem a kinézetet javítja, hanem fontos funkcióval bír, de a gép csúcsán elhelyezett sztereó mikrofon is jellegzetes a D5200-on.

Mindezeket leszámítva ugyanazt a fogást, kényelmet és kezelést kapjuk mint a D5100-nél, apróbb változtatásokkal. A markolat esetében például még apróbbal sem, hiszen ugyanolyan kialakítású és pont akkora mint elődje, talán sokak bánatára, mert egy kicsit lehetne komfortosabb.

A tárcsák és gombok is jórészt változatlanok és ugyanott találjuk őket, ahol a korábbi modellen. Eggyel többen vannak azonban, hiszen a gép tetején egy új sorozat gomb is helyet kapott. Kicsit változtattak a hátsó navigációs-iránygombon is, mely jobban kiáll a vázból és valamivel kisebb lett. Az elődben sem ez volt a legkényelmesebb kezelőszerv, és sajnos az új gépben sem az.

A fém állványmenet a többi DSLR-hez hasonlóan az optikai középtengely alatti vetületre került. A markolat alján nyíló akkumulátor foglalat ajtót állványtalpra erősített gépnél is nyithatjuk, s persze cserélhető a memóriakártya is.

Képérzékelő

Vadonat új a képérzékelő. A bejelentéskor csupán annyit tudtunk, hogy 23,6×15,6 mm-es, 24,1 millió effektív képfelbontású CMOS képérzékelő került a gépbe, mely főbb tulajdonságait nézve a D3200 szenzorával mutatott egyezést. A ChipWorks azonban kiderítette, hogy a D3200 Sony szenzorával szemben a D5200-ba Toshiba képérzékelő került.

A használható felbontásunk maximum 6000×4000 pixel, de választhatunk két kisebb, 13,5M és 6M pixeles képméret közül is. A képeket JPEG vagy RAW (NEF) formátumban menthetjük el, JPEG-nél Fine, Normal és Basic tömörítés áll rendelkezésünkre. A kétféle képformátum együtt is használható (JPEG+NEF), bármilyen JPEG tömörítéssel.

A szenzor 14 bites A/D konvertert kapott. Megújult a feldolgozórendszer is, mely a D600-ban is megtalálható EXPEED 3 lett.

Az új szenzor és feldolgozóegység szélesebb érzékenységi tartományt jelent. Alapesetben ISO100 és 6400 között állíthatjuk, akár 1/3 lépésközökben, de kiterjesztett módban elérhető a ISO8000 (Hi0.3), ISO10000 (Hi0.7), ISO12800 (Hi1) és ISO25600 (Hi2) érték is.
Az érzékenység kiválasztását a gépre is bízhatjuk, ez esetben megszabhatjuk a minimum érzékenységet (a beállított érzékenység), a maximális érzékenységet és a leghosszabb záridőt is, melyet szintén hagyhatunk automatikus értéken, ez esetben a gyújtótávolságot fogja alapul venni a gép. Tökéletes megoldás, minden gépbe ilyet!

Az érzékelő tisztítása maradt a régi. Egyrészt a tükörakna és a zár/szenzor körüli területet különleges, portaszító bevonat védi, másrészt a Nikon saját fejlesztésű levegőáramlásos rendszere is gátolja a porszemcsék lerakódását. Ha mégis koszolódna az érzékelő a szenzor előtti réteg vibrációjával működő, automatikus tisztítás is rendelkezésünkre áll, mely bekapcsolásnál, kikapcsolásnál aktiválódik, vagy tetszőleges időpontban indítható.

Ha ez sem segít portérképező referenciafotó is készíthető, mely később a géphez mellékelt Capture NX szoftverben tekinthető meg, illetve a tükör felcsapásával manuálisan is megtisztítható a szenzor.

A szenzor előtt függőleges lefutású, elektronikusan vezérelt redőnyzár található. A maximális vakuszinkron idő 1/200 mp.
A zárszerkezetet a Nikon 100.000 expozícióra méretezte, ami persze csak egy várható átlagos élettartamra utal, garancia szempontjából természetesen nem számít.

Objektív

A D5200 objektív kompatibilitása megegyezik elődjével. A Nikon saját, F-bajonettjét használja, melyen az összes AF-S és AF-I Nikkor optika kompromisszumok nélkül használható, a többi F-csatlakozós objektív pedig az alábbi korlátozásokkal:

  • G és D jelű AF Nikkor objektívek: nincs AF
  • Egyéb AF Nikkor objektívek: nincs AF és 3D mátrix fénymérés
  • Manuális objektívek: nincs fénymérés és AF.

Ezen a készüléken sincs vázba épített fókuszmeghajtás, ezért a Nikon AF motor nélküli objektívjeinél nem érhető el autofókusz. Szerencsére ez ma már nem okoz nagy gondot, mert az AF-S szériában elég szép a választék és a külső gyártók kínálatából is válogathatunk.

A képérzékelő mérete miatt (DX formátum) minden felhelyezett objektívnél ~1,52×-es képkivágás faktorral kell számolnunk a kisfilmesnek megfelelő látószög kiszámolásához.

LCD és kereső

E téren nem sokat változtatott a Nikon. A hátsó LCD ugyanaz a 3″-os, vagyis átlósan 7,5 cm-es TFT képernyő mint azelőtt, mely ezúttal is 921 000 képpontos. Maradt a kihajthatóság is, ugyanazokkal a jellemzőkkel, tehát 180 fokban kihajtható és előre ugyanennyivel fordítható az LCD, míg lefelé 90 fokban dönthetjük. Maradt a 170 fokos max. betekintési szög, a 100%-os lefedettség és a képminőség is.

A kiváló felbontásnak köszönhetően részletes és persze színhelyes státusz kijelzést, lejátszást vagy élőképet kapunk, melyhez 100%-os lefedettség párosul. Az LCD fényereje +/-3 fokozatban szabályozható.

A képernyő információi felvétel módban a fölötte lévő I, valamint az Info gombbal kapcsolhatók. Felvételi módban folyamatos státuszkijelzést kapunk a legfontosabb fényképezési adatokról. A képernyő szintén a Nikon eddigi modelljeiben megszokott elrendezést követi. Az említett I gombbal aktív státuszkijelzésre válthatunk, melyben 14 felvételi adat értéke meg is változtatható. Ilyen például a képminőség és méret, a fehéregyensúly, érzékenység, fókuszmód, fénymérés, vagy a sorozatok. Az aktív státuszkijelzés nagyon fontos a gép kezelésénél, hiszen külön funkciógombok híján sok beállítás csak itt, vagy a menüben érhető el. Újdonságként a régi mellett egy új, dizájnosabb kijelzési módot is kapunk.

régi státuszképernyő

új státuszképernyő

Lejátszás módban a fel és le iránygombokkal váltogathatók a képernyőn megjelenő képinformációk, ha előzőleg engedélyeztük őket a menüben. Ennek megfelelően a kiégett részek villogtatása, színcsatornánkénti, vagy világossági hisztogram, illetve részletes adatkijelzés lapozható a képernyőn.
Az álló formátumú fotókat a gép képes automatikusan elforgatva megjeleníteni (ez a funkció kikapcsolható), de orientációs szenzorral nem igazítja a megjelenítést akkor, ha a gépet lejátszás közben elfordítjuk.
A képeket 8 lépésben nagyíthatjuk, maximum 38×-os mértékig, ez esetben 160 pixel széles részlet jeleníthető meg a kijelzőn, mely már bőven meghaladja az 1:1 raszterillesztést. Utóbbit egyébként pontosan nem érhetjük el, de a nagy felbontású kijelző miatt ez mégsem tűnik fel, a maximális nagyítástól kettővel vissza szinte 1:1 megjelenítést kapunk, ahol tökéletesen ellenőrizhető a képélesség.
A nagyításon kívül ellenkező irányban 4, 9 és 72 nézőképes, vagy naptár oldalt választhatunk.

A D5200 ugyanazt a pentatükrös optikai keresőt örökölte, mint amit a D5000-nél és D5100-nél már megismerhettünk. Ez 0,78×-os nagyítású, és 95% lefedettségű, ami egy képzeletbeli 1× nagyítású, 100% lefedettségű, kisfilmes (fullframe) kereső területének 49,4%-a. A kereső élességét -1,7..+1 m-1 között szabályozhatjuk.

A mattüvegen igény esetén segédrács is bekapcsolható.

Vaku

A fényképezőgép belső vakuja kb. 8 cm-re nyílik az optikai középtengelyhez viszonyítva. Kioldásához és egyben bekapcsolásához a készülék bal oldalán lévő, elektronikus vezérlésű gombot használhatjuk, mely egyben a vakumódok állítására is szolgál. Ezek között megtalálható a vörösszem csökkentő elővillanás, a lassú szinkron, valamint a hátsó redőnyre szinkronizált villanás. Ha a vaku nem segít a vörösszemen, utólag szoftveres korrekciót is bekapcsolhatunk.

A villanó ugyanúgy 12-es kulcsszámú, mint az elődben, a legrövidebb beállítható szinkronidő pedig 1/200 mp.

Használhatjuk TTL és manuális módban is. TTL esetén -3 – +1 Fé között korrigálható a teljesítmény, manuális módban pedig legfeljebb 1/32-ig osztható le 1 Fé lépésekben.

A gépen nincs szinkroncsatlakozó, de kapható hozzá egy külső csatlakozó adapter (AS-15) mellyel a kábeles összekapcsolás is megoldható. Vakupapucsot természetesen találunk a gép tetején, így a Nikon i-TTL vakuzási módjai is kihasználhatóak. Ehhez az SB-910, SB-900, SB-800, SB-700, SB-600 és SB-400 külső vakuk ajánlottak.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

Apró változás, hogy a bal oldalt nyíló csatlakozófedél valamivel vastagabb gumi és egy vékony fémzsanéron fordul. Ennél azért fontosabb különbség, hogy a készülék Kiegészítő csatlakozó aljzata már nem csak opcionális GPS adaptert és kábeles kioldót, de Wi-Fi adaptert is fogad. Ilyen a most megjelenő WU-1a mobil adapter, melyhez iOS vagy Androidos okostelefonnal csatlakozhatunk. Ezt leszámítva ugyanazok a csatlakozók kerültek a gépre mint elődjére. HDMI, USB 2.0, és sztereó mikrofon bemenetet kapunk.

A markolat oldalán nyíló kártyafoglalatban SD, SDHC és SDXC memóriák is használhatók, s immár az UHS-I átviteli mód is támogatott.

A D5200-ban a D5100-nál bevezetett (EN-EL14) akkut használhatuk. A 7,6 Wh-s (7,2V 1030 mAh) akku kb. 1,5 óra alatt tölthető fel a mellékelt hálózati töltővel (MH-24).