Felépítés I.
Ergonómia
A D5000-es sorozat egyre kisebb. A legnagyobb lépést a D5200 és D5300 között hajtotta végre a Nikon, de az új modellt sikerült az elődnél is kisebbre faragni. Mindez persze csak néhány millimétert jelent, de a gépet kézbe véve mégis aprónak, kezelőszervei pedig picit zsúfoltnak tűnnek. Kényelmetlennek azért semmiképp nem nevezhető. A markolat vékony ugyan, és a váz is meglepően vékonyra sikeredett, de kellően mély fogású, a biztos kézben tartást pedig gumiborítás biztosítja, melyből nem csak a markolat elejére és oldalára, de hátul a hüvelykujjat megtámasztó kidudorodásra, és a készülék jobb elejére is jutott.
Bár a méret alig lett kisebb a korábbinál, a tömegen sokkal többet sikerült csökkenteniük. Maga a váz, 420 grammos önsúlyával az átlag ultrazoomok érzetét hozza. Csak akkor érezzük, hogy komolyabb gép van a markunkban ha egy nagyobb objektívet csatolunk elé.
A kezelőszervek általában kicsik a tárcsák laposak. Ilyen például a módválasztó tárcsa is, mely eléggé belesimul a vázba. Hasonló kiképzésű a hátsó vezérlőtárcsa, mely ebben a modellben már nem a hátsó részből kandikál ki, hanem teljesen látható, mint a kompaktokon, bár igyekeztek a gép felső paneljába lapítani.
Ebben a gépben még egy tárcsás kezelést kapunk, vagyis minden fontosabb paraméter ezzel a kerékkel, illetve a paraméter beállításainak gombjával érhető el.
Túl sok változás nincs a kezelést illetően. A gombok némelyike szögletesebb, vagy elnyújtottabb a korábbi kerek egyengombokhoz képest, emiatt kicsit eklektikusabb képet mutat a hátlap. Ettől függetlenül mindegyikük viszonylag kényelmesen elérhető, még ha nem is túl hangsúlyos.
Nagyon jó megoldás, hogy a kimondottan apró videofelvétel gomb közvetlenül a exponáló gomb mögé került, illetve módválasztó tárcsa alatti élőkép (LV) bekapcsoló kar is megkönnyíti a kezelhetőséget. Mutatóujjal mindhármat gyorsan elérjük, így pillanatok alatt átválthatunk élőkép nézetre vagy mozgókép felvételre, vagy esetleg vissza fotó módba.
Kevésbé tetszett viszont a pici és mind a nyolc irányára nagyon érzékeny hátsó navigációs gomb, illetve a jobb híján a gép bal oldalára száműzött Fn és meghajtási mód gomb. Különösen az utóbbi került kényelmetlen helyre, majdhogynem az objektív alá, emellett kicsi és jól a vázba lapított. Ha tehát sorozatra vagy önkioldóra akarunk kapcsolni, biztos, hogy forgatni kell a gépet.
A már említett Fn gombból csak egy került a vázra, de az érintőképernyőn egy plusz Fn gomb is helyet kapott, melyhez szintén számos funkció hozzárendelhető. Ha már ennél a témánál tartunk, akkor a D5500 legnagyobb újdonságát az érintésérzékeny képernyőt is dicsérnem kell, hiszen kezelés szempontjából nagy segítséget jelenthet.
Képérzékelő
A D5500 egy 23,5 x 15,6mm-es, 24,78 megapixeles CMOS szenzort kapott. A méret tehát APS-C, jobban mondva Nikon nyelven DX, ami ugyanakkora mint elődjében, sőt, a felbontás sem változott. A 24,78 megapixelből egyébként a képalkotásnál 24,2 megapixel hasznosul. A legnagyobb készíthető képméret RAW-ban és JPEG-ben is 6000 x 4000 pixeles. Az érzékelő előtt ezúttal sincs aluláteresztő szűrő, ami hajszálnyival jobb részletvisszaadást jelent, ugyanakkor zavaró moiré jelenséget nem tapasztaltunk. Legalábbis JPEG-ben jól kezelte ezt a gép, bár itt nagyon finom részletekre nem kell számítanunk. A D5500 RAW-jaihoz még nincs Lightroom konverter, így azokat nem vizsgáltuk.
A nyers formátumnak tekinthető NEF (RAW) ezt az egy képméretet nyújtja, de választhatunk 12 vagy 14-bites tömörített módot. JPEG-ben háromféle képméret állítható, a 24 megapixelen túl akár 13,5 és 6 megapixeles is. Ezen felül három tömörítési fok (finom, normál, alap) áll rendelkezésünkre ennél a formátumnál, ami 1:4, 1:8 és 1:16 arányú tömörítést jelent. Természetesen a RAW+JPEG kombinált formátum sem maradt ki, melynél a JPEG mérete és tömörítése bármely értékre beállítható a fentiek közül.
A feldolgozórendszer is a régi, hisz ugyanaz az Expeed 4 processzor dolgozik ebben a modellben is mint a D5300-ban.
Kicsit változott viszont az érzékenység tartomány. Az elődben alapból ISO100 és ISO12800 között állíthattuk, 1/3 Fé részletességgel, viszont kaptunk három kiterjesztett fokozatot is (Hi0.3, Hi0.7, Hi1, egészen ISO25600 ekvivalens értékig. A D5500-ban ezzel szemben nincs kiterjesztett (emulált) érték, helyette ISO25600-ig emelhető natív érzékenységi tartományt nyújt.
Az érzékenység szabályozása automatikus is lehet. Ez esetben megadhatjuk a maximális ISO értéket, illetve a leghosszabb záridőt is. Utóbbi 30-1/2000 mp közötti, vagy automatikus lehet.
A szenzor koszolódása ellen a szokásos védekezési módokat kínálja az új Nikon. Portaszító bevonatot kapott a tükörakna, és a gyártó levegőáramoltatásos megoldása is teszi a dolgát. Mindezek mellett az szenzor előtti szűrőréteg gyors vibrációjával igyekszik megszabadulni a porszemcséktől. Az automatikus tisztítás a gép be- vagy kikapcsolásakor, esetleg mindkét alkalommal futtatható, de bármikor elindíthatjuk a menüből is. Ha ez sem lenne elég, portérképet készíthetünk az érzékelőről, és a Nikon Capture NX programban szoftveresen távolíthatjuk a szennyeződéseket a fotókról, vagy a tükröt felcsapva és a zárat nyitva tartva kézi tisztítást végezhetünk.
Objektív
Objektívek terén nagy meglepetések nem szoktak minket érni. Szerencsére. A D5500 is az elődei által használt F-bajonettet kapta. Saját fókuszmeghajtása ugyanúgy nincs mint azoknak, de ez csak a régebbi AF objektíveket érinti. A Nikon hatalmas kínálattal rendelkezik a vele teljes mértékben kompatibilis AF-S, vagy AF-I „lencsékből”. Egyéb Nikkor objektívek kompatibilitása:
- G és D jelű AF Nikkor objektívek: nincs AF
- Egyéb AF Nikkor objektívek: nincs AF és 3D mátrix fénymérés
- Manuális objektívek: nincs fénymérés és AF.
A szenzor méretéből adódóan minden csatlakoztatott optikánál számolnunk kell a látószög csökkenésével, ami a gyújtótávolság tekintetében 1,52x-es képkivágást jelent. Ez egy 18-55mm-es kitobjektív esetén ugyanolyan látószöget jelent, mintha egy fullframe (FX) gépen 27,5-83,5mm-es optikát használnánk. A képkivágás a fényerőt nem érinti.
