Felépítés
Ergonómia, kezelés
Ahogyan azt már tapasztaltuk, a Nikon tükör nélküli fényképezőgépei vastagságukat tekintve karcsúbbak, mint a tükörreflexes társaik. A Nikon a lehetőségeit kiaknázva mindent megtett azért, hogy valóban kis méretű gépet alkosson, így az igen rövid bázistávolság (16 mm) miatt a váz egyáltalán nem vastag, viszont magasságában nem sokkal kisebb egy D610-nél (kb. 1 cm-rel alacsonyabb). Persze egy dolog a teljes magasság, egy másik viszont a markolat mérete. E tekintetben a Z 5 jóval karcsúbb, mint egy full-frame szenzoros DSLR, hiszen markolata vékonyabb és alacsonyabb is. A Z 5 és Z 6 azonban méretükben megegyeznek, eltérést csak pár ponton vehetünk észre, így az üzemmódtárcsa helyzetében, illetve a Z 6-nál elérhető felső státusz LCD-ben.
A full-frame szenzoros DSLR vonalnak egyértelműen kényelmesebb fogása van, mint a Z 5-nek, de a Z 5-nek sem kell szégyenkeznie. Nekem legalábbis ráfért a markolatra a kisujjam is, igaz, a vékonyabb kialakítás miatt nem volt annyira jó érzés megmarkolni a gépet, mint egy vaskosabb markolatú tükröst.
A kényelmesebb fogásért a Z 5-nél is elérhető az MB-N10 teljes értékű portrémarkolat, amelyet a Z 6 és Z 7 modelleknél már megismertünk.
Nem mellékes, hogy a magnézium vázra épülő Nikon Z 5 is kapott időjárásálló szigeteléseket, amelyet nem csupán a bajonett és a kezelőszervek mögött alakítottak ki, de a kártya ajtónál és az akkumulátor fedlapnál is tetten érhető.
Kezelhetőség szempontjából nincs óriási eltérés a Z 5 és a magasabb kategóriás Z 6 között, de a Z 6-nál rögzíthető az üzemmódtárcsa, míg a Z 5 ilyen rögzítőgombot nem kapott. Ettől függetlenül nem kell attól tartanunk, hogy a fotós táskába visszarakva a gépet az üzemmódtárcsa véletlenül elfordulna, hiszen közel helyezkedik el a magas EVF-hez, ami így kvázi ellehetetleníti a véletlen elfordítását.
A fókuszpont váltáshoz hátsó joystick-et (fókuszkart) is kínál a gép, igaz, utóbbi helyett az érintésérzékeny LCD-n fókuszmezőt váltani sokkal kényelmesebb és gyorsabb lenne, már ha lehetne elektronikus keresőbe nézéskor is használni, de ezt a funkciót egyelőre nem kínálja a gép. Így a hátsó LCD-re csak akkor bökhetünk rá fókuszmező váltás céljából, ha az adja az élőképet.
A gép bekapcsolása a full-frame DSLR-eknél megszokott módon, az exponáló gomb körüli kar elforgatásával történik. Ugyanitt (fent) található a videofelvétel indító gomb és az expozíció kompenzáció gombja, de ide került a dedikált ISO gomb is. Emögött foglal helyet az üzemmód tárcsa.
A gép hátulja bővelkedik kezelőszervekben, itt található a már említett fókuszkar (joystick), a videó/fotó üzemmódot váltó kar, de megvannak a négy irányú navigáló gombok is. Nagy örömömre szolgál, hogy nem vették át a Z 5-nél az APS-C szenzoros Z 50 LCD-jének jobbján lévő érintésérzékeny virtuális gombokat. Pedig belépőszintre aposztrofált gépnél erre megvolt az esély.
A navigáló gombok alá került a Menü, nagyítás, kicsinyítés, illetve sorozat gomb is, míg a lejátszás és törlés a DSLR-ekhez hasonlóan a gép bal felső részén található.
A menürendszer a Nikon DSLR-eket idézi, első ránézésre nehéz is lenne megmondani, hogy ez egy tükör nélküli gép, vagy DSLR. Talán a fókuszmezők száma lehet árulkodó jel.
Íme a teljes menürendszer (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva lassítható, illetve szükség esetén meg is állítható a szöveg elolvasásához):
A gombok egy része programozható, így az objektív bajonett csatlakozója melletti Fn1 és Fn2 is, amit jobb kezünk középső és gyűrűs ujjával nyomhatunk meg, de a hátsó AF-On, a joystick középső állásának megnyomása és a videofelvétel gomb (ezen kívül az objektíven lévő L-Fn s az elektronikus gyűrű is, utóbbinál élességállítás, rekeszérték választás és expozíció kompenzáció választható). Érdemes megemlíteni, hogy az objektív bajonett melletti Fn1 és Fn2 gombok is teljesen kényelmesen használhatók, remekül az ujjunk alá illik, de véletlenül nem nyomhatjuk meg (talán ezért lett kicsit vékonyabb a markolat).
A gombok programozhatósága eltérő, így az Fn1 és Fn2 gombok bőséges választékot adnak, ahogy az alapesetben videofelvételt indító gomb is, míg a többi gomb esetében jóval szűkebb a választék (lásd menürendszerben az egyéni beállítások lap, f vezérlők oldalának f2 egyéni vezérlők pontját).
A kezelést segíti a hátsó LCD érintésérzékeny felülete is, ahová egy szintén programozható tartalmú helyi menü is megjeleníthető, illetve a menükben való mozgást, a képek közötti lapozást, a kétujjas képnagyítást is támogatja.
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.7) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, azaz a natív ISO51200 nem elérhető, ahogy a kiterjesztett érzékenységek sem (ISO50, ISO102400). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra). De ez már a D850 óta így van sajnos…
Ha a gép távvezérelt állapotban van, akkor annak menüjét már nem érhetjük el, csak akkor, ha kilépünk a távvezérelt módból.
Kár ezekért a megkötésekért.
Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Kellemetlenebb viszont, hogy ha az FTZ objektív adaptert használjuk, akkor méretesebb állványtalp már nem fér el az adapter saját állványcsatlakozójáig, az ugyanis lentebb lóg, mint a váz alja, így ilyen esetben át kell szerelnünk a talpat az adapterre.
Képérzékelő
A Nikon Z 5-be a D750 DSLR-ével megegyező felbontású, 24,93 millió teljes, 24,3 millió effektív pixelszámú képérzékelő került, amelynek mérete 35,9×23,9mm-es. Míg a Nikon Z 6 szenzora (Sony ICX410) hátsó megvilágítású, a Nikon Z 5-é a hagyományos elülső megvilágítású (azaz kissé avultabb technológiát használ, amely miatt nem annyira jó a szenzor jel/zaj aránya, illetve kiolvasási sebessége sem, mint a réz huzalozást használó, azt hátul vivő BSI-k esetében). A natív érzékenység itt is ISO100. Vélhetően a Nikon Z 5 tehát egy kissé átdolgozott, fázis-különbség érzékelésre képessé tett D750 szenzort kapott.
Legnagyobb felbontásban 6016×4016 pixeles képet készíthetünk, aminél persze választhatunk kisebbet, legalábbis JPEG formátumnál (13,6 és 6 Mpixel). RAW esetében csak a teljes felbontást használhatjuk (a Z 6-nál választható kisebb RAW felbontás is).
A fenti felbontások a teljes, FX formátumú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is kérhető a szenzorétól eltérő kivágás, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24×16mm), illetve 1:1 valamint 16:9 oldalarányú (24×24mm és 36×20mm) kivágásokat is.
A Z 5-be is került redőnyzár, ennek tartósságáról azonban a gyártó nem adott meg adatot (a Z 6-ét 200.000 expozícióval tesztelték).
Örömteli, hogy noha belépő kategóriás gépnek szánja a Nikon a Z 5-öt, nem hagyta ki belőle a szenzor eltolásos stabilizálást, így itt is elérhető minden objektív használatakor az 5 tengelyes stabilizálás.
Az érzékenység ISO100-51200 között állítható alapesetben, 1/3 Fé lépésekben. A menüben az érzékenység kiterjesztését engedélyezve lefelé elmehetünk ISO50-ig 1/3 fényértékenként, illetve felfelé ISO102400-ig szintén 1/3 Fé-enként.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprok szabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/25 mp-et).
Szenzor tisztítás
A Z 5-nál is elérhető a szenzortisztítás, amely itt is ultrahangos elv alapján működik, azaz az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítási művelet kikapcsoláskor automatikusan fusson le, vagy azonnali tisztítást is indíthatunk. A tisztítás kézzel is elvégezhető, ehhez csupán le kell csavarnunk az objektívet és máris hozzáférünk a szenzor előtti szűrőhöz. Szoftveres korrekció előtt egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, amely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX ) elvégzi a hibás képterületek korrekcióját.
Objektív
A Nikon Z 5-re a Nikkor Z objektíveket tekerhetjük fel közvetlenül.
A géphez egy új, kis méretű, összecsukható kialakítású, könnyű (műanyag bajonettes) objektívet fejlesztettek, a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 modellt, amely összecsukva csupán 5 cm hosszú. Oké, ez azért nem a pancake kategória, de jól példázza, hogy full-frame szenzoros géphez is lehet kis méretű objektívet készíteni.
Az objektív kézi zoomgyűrűvel és elektronikus fókuszgyűrűvel rendelkezik, azaz kézi élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotort vezéreljük. Az automatikus (és kézi) élességállításhoz az objektív léptetőmotort használ, így csendes működésű.
A már említett FTZ adapterrel a korábbi F bajonettes objektíveket is használhatjuk, de autofókuszt csak a beépített fókuszmotoros (AF-S és AF-P) objektívekkel kapunk.
LCD, kereső
A gép hátuljára a Z 6-éval megegyező méretű, de annál kisebb felbontású LCD került, amelyet a Z 50-ből már ismerhetünk. A 3,2″ képátlójú (8 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny, fel-le hajtható LCD 1,04 millió képpontból épül fel.
Képpont elrendezés tekintetében ez az LCD hagyományosnak mondható, de 90 fokkal elforgatott, azaz vízszintesen in-line RGB felépítésű. Ennek köszönhetően kellően nagy felbontást kínál a szép, részletgazdag megjelenítéshez.
A részletgazdagság tehát remek, a függőleges vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.
Igaz, a Z 6 és Z 7 modellek 2,1 millió képpontos RGBRGW LCD-jének nagyobb a felbontása, de a Z 50-nél sem érzek ebből adódóan hátrányt. Elviekben a Z 6 és Z 7 RGBRGW elrendezésű LCD-je nagyobb fényerőt kínál, amely erős napsütésben jobban látható képet eredményezhető, de a Nikon Z 5 LCD-jén is jól látható az élőkép szikrázó napsütésben is.
A betekintési szög természetesen remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a dönthető kijelző miatt egyébként nincs túl nagy jelentősége.
Apropó dönthetőség, az LCD lefelé 45 fokban, felfelé 90 fokban hajtható, azaz annak ellenére, hogy a Z 50 kijelzőjét kapta a Z 5, az LCD mozgató mechanika a Z 6-ból jött.
A Disp gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. Az érzékenység, rekesz érték, zársebesség közvetlenül módosíthatók az érintőképernyő segítségével, de ez a hagyományos élőképes nézetnél is elérhető. A státuszképernyő alján lévő gyorsmenü paramétereit az „i” gomb lenyomását követően módosíthatjuk.
Hagyományos élőkép módban az „i” gombot lenyomva ugyanez a helyi menü jelenik meg, mint a státuszkijelzésnél, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál
A Disp gombbal a megjelenítési módot is változtathatjuk, ennek segítségével jeleníthető meg élő hisztogram és elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja) is, a már említett státuszkijelzés mellett. Segédrácsot az egyedi beállításoknál állíthatunk be.
A visszajátszott fotókon a kijelzőtől jobbra lévő nagyító gomb segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja az ideális (közel pixelpontos) nagyítást, ami kb. 8×-os belenagyítást jelent. De ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal további információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.
Az LCD fényerejét és színezetét is módosíthatjuk, a háttérvilágítás erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg. A színezet módosításnál egy korábbi fotó is megjeleníthető, így kalibrált monitorunk előtt ülve könnyebben beállíthatjuk a szükséges eltolást, amelyet a kék-borostyán és zöld-bíbor tengelyeken belül tehetünk meg 5-5 lépésben.
Az elektronikus kereső ugyanaz, mint a Z 6 esetében, vagyis jó hír, hogy a Z 50 gyengébb EVF-je helyett a Z 5 a komolyabb változatot kapta. Az elektronikus kerteső az aktív státuszkijelzésen kívül ugyanazokat a funkciókat hozza, mint a hátsó LCD és persze itt is elérhető a hagyományos menü és lejátszott képek is. Az OLED keresőben verőfényes napsütésben is tökéletesen ellenőrizhetők a képek és azok élessége, nem kell hátat fordítva árnyékolnunk az LCD-t és vakoskodni, mint sok DSLR esetében.
A keresőkép kellően nagy méretű, sőt, a 0,8×-es nagyításra már azt mondom, hogy ennél nagyobb keresőkép már nem is lenne kényelmes. 3,69 millió képpontja kiváló felbontást nyújt (1280×960 pixel), részletgazdagságára nem lehet panasz.
Örömteli, hogy az elektronikus keresőben használt lencsetagok is kiváló minőségűek, így a képsarkok is tökéletesen élesek, illetve geometriai torzítás sem igen tapasztalható.
Az EVF rendelkezik viszonylag széles tartományú dioptria korrekciós lehetőséggel (-4..+2), valamint betekintés érzékelővel is, így a gépet szemünk elé emelve az automatikusan képes átkapcsolni az elektronikus keresőre. A kereső bal oldalán lévő gombbal ezt az automatizmust felülbírálhatjuk és választhatunk csak elektronikus keresőt, illetve csak hátsó LCD-t is. A betekintési távolság a Z 5-nél is jó, a DSLR-ek 18 mm-ével szemben itt már 21 mm, így szemüvegeseknek is van esélyük látni a teljes keresőképet. Persze még jobb lenne, ha a keresőkép méretét is állíthatnánk (akár csak 2 lépésben), ahogy a Panasonic és az új Canon full-frame MILC-eknél.
Vaku
Beépített vaku nem került a gépre, van viszont vakupapucs, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető. Vaku szinkronkimenet szintén nem található a gépen, így stúdióvakukkal csak adapteren keresztül tudunk fotózni, vagy használhatjuk a modernebb rádiós vezérlést.
A redőnyzár szinkronideje 1/200 mp. Vakut elektronikus első redőny használatakor is alkalmazhatunk, de a gördülőzár miatt a teljes elektronikus zárral nem kombinálhatjuk a vakus fotózást.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
Igen érdekes, de pozitív lépés, hogy a Nikon két kártyafoglalatot épített a maguk által csak belépőszintűnek jelölt gépbe. Az SD kártyafoglalatok ráadásul UHS-II támogatást is adnak, így a gyors írási műveletre is van esély.
A memóriakártya foglalata a jobb oldalon található, ezt egy fém zsanéros, fém megerősítésű műanyag ajtó rejti, amely a hátlap hüvelykujjunkat támasztó részével együtt nyílik. Ha valami oknál fogva véletlenül letörnénk az ajtót, az nem okozná a gép használhatatlanságát, de az időjárásállóság nyilván oda lesz.
A csatlakozók tekintetében teljesen ugyanazt kapjuk, mint a Z 6 esetében. Ezek mindegyike bal oldalon található, ide került a mikrofon bemenet, a fejhallgató kimenet, az USB 3.1 Type-C csatlakozó, valamint a mini HDMI és a vezetékes távvezérlő aljzatai.
Az energiaellátást új típusú EN-EL15c lítium-ion akkumulátor biztosítja, amely 7V feszültségű, 2280 mAh-s és ~16Wh energiatároló képességű. A korábbi EN-EL15b akkumulátor is használható, de az 1900mAh-s akkus csak 14 Wh energiát tárol, így 12%-kal hamarabb merül le, mint az új, nagyobb kapacitású. Az akkut vagy a fényképezőgépen belül (USB Type-C csatlakozón keresztül), vagy külső töltőben tölthetjük fel, utóbbi nem ad információt a töltöttség állapotáról, csak a töltés, vagy készenlét tényéről.
Bár a gép üzemeltethető USB Type-C csatlakozón keresztül is, akkumulátor nélkül így sem kapcsolható be. Viszont jelentősen tudja növelni a működési időt az USB-s rásegítés, hiszen a Nikon Z 5-nél hagyományos (Type A csatlakozós) PowerBankról és USB-s hálózati adapterről is tudunk energiát átcsempészni a gépbe, akár bekapcsolt állapotban is.
Az USB táplálás kényelmét az egyben nyíló, nagy méretű csatlakozó fedlap nehezíti kicsit, sokkal praktikusabb lenne, ha az USB csatlakozót külön fedlappal látták volna el.
A fényképezőgép LCD-jén, valamint az EVF-ben is 5 szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük az akku töltöttségét, de a menüben százalék pontos visszajelzés is elérhető, ahogyan az utolsó töltés óta készített képek száma és az elhasználódás mértéke is megtekinthető.
