Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M10 teszt

0
Hirdetés

Felépítés

Ergonómia

Az E-M1, de még az E-M5 is emberesebb méretű volt. A picike E-M10, ha nem is kényelmetlen, de fogásában, ergonómiájában inkább a kompaktokat idézi. Azért persze itt is megtaláljuk az OM-D modellekre jellemző „keresődudort”, ami elölről szintén apró, hátulról azonban kellően nagy, gumiszegélyes betekintőnyílást kapott. Ez elég jól kiemelkedik a vázból ahhoz, hogy orrunkat se kelljen minduntalan a hátsó LCD-hez dörzsölnünk.

Magára a kezelésre is ez a kettősség jellemző. Egyrészt a kezelőszervek kompaktosan kicsi és zsúfolt volta, másrészt a főbb tárcsák átgondoltsága és kényelme. A gombok aprók és némelyek elég nehezen hozzáférhető helyekre kerültek. Ilyen a vakunyitó, vagy az LCD/EVF nézet váltó gomb. A módválasztó tárcsa kis mérete ellenére két ujjal viszonylag jól kezelhető. Az egyujjas technikát a vastag LCD keret gátolja kissé. Szerencsére a vezérlőtárcsák jól sikerültek és könnyen hozzáférhetők. A hátsó tárcsánál különösen ügyeltek erre, és egy szinttel feljebb emelték, hisz a vékony váz tetején két ekkora kezelőszerv már nem fért volna egymás mellett. Hasonlóan jó fogás (pontosabban nyomás) esik az exponáló gombon is. A videofelvétel gombja bármellyire aprónak és odabiggyesztettnek tűnik, akár vakon is könnyen kitapogatható. Nincs amúgy komolyabb probléma a géppel kezelés terén. Egyszerűen csak a termékképek ellenére sem kell DSLR szerű kezelhetőséget várnunk. Ez az OM-D széria hordozhatóbb, mobilabb vége, az E-M1-hez képest kb. 40%-kal kisebb és 100 grammal könnyebb kivitelben.

A váz kialakítása, és anyagai jórészt hozzák az elit OM-D modellektől eddig is elvárt minőséget. Szép fémvázat kapunk az egykori OM filmes sorozat retro hangulatával, és tesztpéldányunk esetén félfényes, sima felületű, fekete festéssel. A hátlap azonban műanyag, de ebből a hatalmas LCD miatt nem sokat veszünk észre.

A gép fémszínű (ezüst) változatban is megvásárolható. Minden változat elején fekete, bőrhatású gumi borítás fut keresztül, mely elég kemény, inkább műanyag érzetű. Hátul a hüvelykujj támaszaként is kapunk egy műanyag kiemelkedést, mely igen határozott, széles ívvel ugrik ki a hátlapból, így a kisebb markolat ellenére is stabil fogás esik a gépen.

A fém alsó részre került a memóriakártya és akkumulátor foglalatait takaró, de sajnos nem túl masszív műanyagból készült ajtó, mely viszonylag közel esik az optikai középtengellyel párhuzamos, fém állványmenethez. Emiatt az állványtalpakra erősített gépen nem nyitható a foglalat ajtó.

Az E-M10-hez egy kiegészítő markolat is megvásárolható (ECG-1), mely egy lépéssel jobb fogást ad, és a gép magasságát is megemeli. A kiegészítő markolaton nincsenek kezelőszervek de az alján kapunk állványmenetet.

Objektív

Az E-M10 a MILC világ leggazdagabb objektív kínálattal rendelkező rendszerét a Mikro 4/3″-ot használja. Az Olympus jelenleg úgy két tucat saját gyártású optikát kínál a fényképezőgéphez, de gond és adapter nélkül használható az azonos rendszerű, és nem kevésbé sokszínű Panasonic objektív kínálat is.

A gépben használt szenzor méretéből adódóan az objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell szoroznunk, ha a kisfilmes rendszerhez szeretnénk hasonlítani. A gyártó saját kínálata 9-től 300mm (kisfilmes viszonylatban: 18-600mm) gyújtótávolság tartományon belül kínál fix és zoom objektíveket, különböző kivitelben és árkategóriában.

A készüléket kitben egy új tervezésű M.Zuiko ED 14-42mm F3,5-5,6 EZ objektívvel is megvásárolhatjuk, mely tovább növeli az amúgy is igen kis váz kompakt érzetét. Mindössze 23 mm hosszú, vagyis mérete a legkisebb pancake fix objektívekkel vetekszik, itt azonban 3x-os optikai zoomot kapunk (28-84mm ekv.). A zoom sebessége három fokozatban állítható a menüben, külön a fotó és külön a videofelvétel vonatkozásában.

Persze a 23mm csak a szállítási méretére vonatkozik. A gépet bekapcsolva az objektív a beépített zoomoptikás kompaktokhoz hasonlóan, automatikus előrenyúlik a vázból. Hossza így kb. 5 cm-re növekszik. A frontlencse elé egy szintén a kompaktokat idéző és önmagától nyíló, lamellás vázsapka került, mely akár le is csavarható a 37mm-es frontmenetről. A kis optika zoomállása egy gyűrűvel szabályozható ugyan, de ez és a vékony kézi fókuszgyűrű is elektronikus vezérlésű. Kis vastagsága miatt ezek a gyűrűk nem túl komfortosan használhatók, de amúgy az objektív precízen összerakott, minőségi darabnak tűnik, fém bajonettel.

Tesztünkben az említett 14-42mm-es pancake zoomobjektívvel próbáltuk ki a gépet.

Képérzékelő

Az objektív Mikro 4/3″-os, a szenzor pedig a sorozattól megszokott 4/3″-os (Four Thirds) szabványú, mely egész pontosan 17,3 mm × 13,0 mm érzékelő területet jelent. Az E-M10-ben használt Live MOS szenzor 17,2 megapixeles, valódi képalkotásra pedig 16,1 megapixelt fordít a gép. Felbontásban, vagy képméretben ez maximum 4608 x 3456 pixeles fotókat jelent. Itt is állíthatunk M (közepes) vagy S (kicsi) képfelbontást, melyek pontos méretét is – 3-4 sablon felbontásból – magunk választhatjuk meg.

Képformátumként JPEG-et, és RAW (.ORF) kiterjesztést kínál a gép, vagy éppen a kettő kombinációját, melynél egy teljes felbontású, 12-bites RAW, mellé pedig bármilyen méretű, és tömörítésű JPEG menthető. A JPEG képek tömörítése a menüben kétféle értékre állítható, de négyből választható ki a szükséges két érték: szuper finom, finom, normál, alap.

Kakukktojásként elérhető a 3D állókép kedvelt MPO formátuma is, mely csak speciális 3D objektív (Panasonic 12,5mm F12) használatával lesz elérhető.

A fotók feldolgozása a legfrissebb szériás, és az E-M1 csúcsmodellben is használt TruePic VII processzor feladata. A lehető legjobb képminőség érdekében az Olympus bevetette házon belül fejlesztett Fine Detail Processing II (magyarul kb: Finom Részletfeldolgozás II) technológiáját is.

Az érzékenység ISO200 és 25600 között állítható tetszés szerint 1/3, vagy egész fényérték lépésekben. Elérhető a kiterjesztett ISO100-as (LOW) érték is. Automata érzékenység állítás esetén megszabható a gép által választható minimum és maximum ISO érték, valamint a teljes manuális módban (M) is beállítható Auto ISO mód engedélyezése.

Mivel cserélhető objektíves gépről van szó, ahol ráadásul a szenzor igen közel található a bajonetthez és mechanikus zár sem fedi, az érzékelő porosodása némi problémát jelenthet. Az Olympustól megszokott hatékony ultrahangos tisztítórendszer azonban itt is megtalálható, bár működését nem szabályozhatjuk. Minden be- és kikapcsoláskor automatikusan működésbe lép.

A készülék szenzor elmozdításon alapuló stabilizátort (S-IS, Sensor Image Stabilizer) is használ, melynek révén így minden csatlakoztatott objektívünkkel élvezhetjük a stabilizáció előnyeit. A sensor-shift stabilizátor négyféle üzemmódban működik:

  • S-IS1: minden irányban stabilizál
  • S-IS2: csak a függőleges elmozdulás hatását csökkenti
  • S-IS3: csak a vízszintes elmozdulást kompenzálja
  • S-IS4: automatikusan választ az előzők között

LCD és kereső

Az OM-D fényképezőgépeket úgy is szokás emlegetni, hogy azok az Olympus „keresős” gépei. A kereső kialakítása ezeken a gépeken külsőre a tükörreflexes modellekhez hasonló, a dudor itt azonban nem optikai, hanem elektronikus keresőt rejt. Az E-M10-ben egy 1,44 millió képpontos LCD dolgozik, mely 1,15x-ös nagyítású képet kínál. Ez a DSLR-ekhez hasonlítva kb. 0,58x-os nagyításnak felel meg, ami egy átlag, belépő szintű tükrös géphez képest méretesebb keresőképet jelent, a komolyabb modellekkel azonban nem veheti fel a versenyt ezen a téren.

Közel másfél millió képpontos felbontása jónak számít, kellemes részletességgel, szép színekkel, bár egy kicsit gyengécske kontraszttal. Láttunk már jobb EVF keresőt is, de ez a szint azért a kategóriájában nem számít rossznak. De, hogy jót is mondjak róla, azon ritka keresők egyike, melyek sötétben sem szaggatnak, és képük zajosodása sem zavaró.

felvétel mód információi

lejátszás mód információi

A gyártó néhány extra szolgáltatással is megpróbálta életképesebbé tenni a keresőt. Például a duplájára, vagyis 120 fps-re növelt frissítési sebességgel, és az automatikus világosság szabályozással. Utóbbi egyébként kézzel is beállítható +/-7 fokozatban, és ugyanennyi értékben szabályozható a színhőmérséklet is.

A 100%-os lefedettségű kereső betekintő nyílásának bal oldalán egy apró beállító kerék látható, mellyel -4 és -2 dioptria tartományban szabályozható a kép élessége. Jobbra egy ki szemérzékelő kapott helyet, mely a megfelelő üzemmódban a kereső és a hátsó LCD közötti automatikus átváltásért felel.

Az LCD kijelzőben és az EVF keresőben ugyanazok az adatok láthatók. Beállíthatunk például ötféle kompozíciós segédrácsot, élő hisztogramot és a kiégett/bebukott területek kijelzését is. Elektronikus vízszintjelző is engedélyezhető, mely két tengelyen észleli a gép elmozdulásait.

A hátsó kijelző szintén 100%-os lefedettségű. 1,037 millió léppontjával csak egy kicsit marad el az EVF-től, de mivel valamivel távolabbról nézzük, ez a felbontás szép részletességet biztosít számára. Mondanom sem kell talán, de itt sem tapasztaltam belassulást gyenge fénynél. Képátlóját tekintve 3″-os a hátsó LCD, oldalarányait nézve pedig 3:2-os. A szenzor persze 4:3 oldalarányt ad, így az élőkép két szélén legfeljebb az adatkijelzésnek és ikonoknak jut majd plusz hely.

A hátsó képernyő érintésérzékeny, de az Olympus többi MILC gépéhez hasonlóan ez nem jelent annyi funkciót, mint némely konkurensnél. Érintéssel vezérelhető (ha szeretnénk) a zárkioldás, élőkép nagyítás, Live Guide, AF-pont választása, AF-pont méretének beállítása, képlapozás és nagyítás, Super Control panel aktiválása, Művészi szűrő választás, Témamód választás és a WiFi kapcsolat bekapcsolása. Persze akit zavar a tapiképernyő, figyelmen kívül is hagyhatja. Minden elérhető egyéb módon is.

A hátsó LCD egy strapabíró fémzsanéron nyugszik, így lefelé 50, felfelé 80 fokban hajthatjuk, sokkal kényelmesebbé téve az extrémebb helyzetekben való képkomponálást.

A mentett adatok lejátszásakor a hátsó tárcsával max. 14x-es képnagyítást állíthatunk, az elülső segítségével pedig akár nagyított nézetben is lapozhatunk. A gép menüjében külön engedélyezhetők a kis nézőképes oldalak, melyekből 4, 9, 25 és 100 képes, vagy naptárnézet engedélyezhető.

Vaku

Az LCD fölé szorított, mechanikus kioldású gombbal nyitható a beépített vaku, mely kb. 6,5 cm-re nyílik az optikai középtengelyhez viszonyítva. A nyitott állapot egyben a bekapcsolt állást is jelenti. Kulcsszáma 8,2. Kikapcsolnunk kézzel lehajtva kell.

Üzemmódjai a következők: automatikus, derítő, vörösszem csökkentés, tiltott, lassú szinkron+vszem csökk, szinkron első redőnyre, szinkron második redőnyre, kézi vakuteljesítmény (1/1-1/64). Ezek a módok legkönnyebben a gyorsmenüből érhetők el.

Az egyéni beállítások között a vakuszinkron (1/60-1/250 mp), valamint a záridő alsó határa is beállítható. Beállítható továbbá a vakuexpozíció korrekciója is, mely +/-3 fényérték tartományon belül választható ki. A vaku korrekciót hozzárendelhetjük az expozíció korrekcióhoz.

A normál menüben találunk egy extra szolgáltatást is, a villanó vezeték nélküli távvezérlését, mely a beépített vaku segítségével képes elvillantani távoli rendszervakukat. Három különálló csoport jelölhető ki (a negyedik a beépített vaku), és a szokásos 4 csatorna áll rendelkezésre a kommunikációhoz.

A gép tetején egy Olympus lábkiosztású vakupapucs is helyet kapott, melyre az Olympus FL-50R, FL-36R, FL-20, FL-14, FL-300R és FL-600R típusokat ajánlja a gyártó. Minden külső rendszervakuval 1/200mp szinkronidő érhető el, kivéve az FL-50R-rel, mely 1/800 mp-nél is hatékony.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

Valószínűleg helyhiány miatt majdnem az összes csatlakozó a markolati oldalon kapott helyet, egy gumilap mögött. Az összes egész pontosan kettőt jelent, egy HDMI (mini-C) és egy kombinált USB 2.0 – A/V kimenetet. A géphez egy USB kábel jár.

A markolat alatt nyíló akku- és kártyafoglalat ajtón is találunk egy apró gumi fület melyet elhajtva a külön beszerezhető hálózati táp kábele vezethető ki. Ez szokás szerint az akku helyére illeszthető.

Egy lítium-ion akkumulátort mellékelnek a fényképezőgéphez. A BLS-5 típusú áramforrás, 7,2 V-os és 1150 mAh-ás. A hozzá adott hálózati töltővel nagyjából 3 és 1/2 óra alatt tölthető fel, és 320 kattintásra biztosít elegendő energiát. Az akkumulátor véletlen kicsúszását a foglalatból egy kis rugós fémtüske gátolja.

Az akkumulátor mellett találjuk a memóriakártya foglalatát, melyben SD, SDHC és SDXC típusú kártyák használhatók. Egy 8 GB-os kártyára kb. 330 RAW és 650 Super Fine tömörítésű, 16 MB-os JPEG menthető.