Felépítés
Ergonómia
Mint az előző oldal összehasonlító képein is jól látszott, az E-P5 külsőben csupán minimális változást mutat az előd E-P3-mal szemben. Ezek azonban jelentősen befolyásolják a gép kezelhetőségét, szerencsére pozitív irányba. Ezek közé tartozik az új bekapcsoló kar, a külön első és hátsó vezérlőtárcsa, illetve az alapesetben az érzékenység és fehéregyensúly gyors és közvetlen módosítását elősegítő mód kar is.
A gép formavilága persze nem változott, maradt a retrós hangulat és a kis géptest a minimális markolattal. Apropó markolat: az E-P3-nál lehetőség volt ennek lecsavarozására, az E-P5-nél ezt elhagyták. Kiegészítő portrémarkolat csatlakoztatására továbbra sincs lehetőség.
Míg az E-P3-nál a hátsó vezérlőtárcsa a hátlap jobb felső sarkában volt, az E-P5-nél ez felkerült a felső részre, s az így felszabadult helyre a tervezők kényelmes támasztékot tudtak kialakítani hüvelykujjunk számára. Már emiatt is kényelmesebbé vált az E-P5. Persze a gép továbbra is alacsony, ráadásul a vállpántot tartó kapocs nem a gép legtetején található, így vagy két ujjunk közé szorítjuk, vagy tenyerünket alá helyezzük, de ilyenkor már a gyűrűsujjunk is lelóg a gépről. No de MILC gépről beszélünk, így a kis méret indokolt, aki pedig kényelmesebb markolatra vágyik, nyugodtan nézze meg az Olympus OMD E-M5 vagy urambocsá a Panasonic MILC-eit.
Az E-P5-re is fém állványmenet került, mely az optikai tengely vetületétől kb. 1 cm-re helyezkedik el. Az akkumulátor fedlapja ezúttal is jobb oldalon található. Mivel az állványmenetet távolabb helyezték az akkumulátor ajtajától, így a fényképezőgépet méretesebb állványtalpra felcsavarozva is cserélhető marad az akkumulátor és a memóriakártya.
Optika
Nincs változás e téren, a gépre továbbra is Micro FourThirds optikákat tekerhetünk fel közvetlenül, de adapterek segítségével a FourThirds objektívek is alkalmazhatók, sőt manuális élességállítással egyéb gyártók termékei is.
A legolcsóbb kitben Olympus M.Zuiko Digital 14-42mm f/3.5-5.6 II R optikát mellékelnek a gép mellé, de létezik
M.Zuiko Digital 17mm f/1,8 objektívet tartalmazó szett is.
Bár már rengetegszer leírtuk, de azért most is megismételjük az új olvasók kedvéért, hogy a 14-42 mm-es objektívről azt érdemes tudni – amint a képeken is jól látszik -, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Az objektívet kézzel kell kinyitni a zoomgyűrű elfordításával. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén szólít fel a művelet elvégzésére.
Mi a 14-42 mm-es kitobjektív mellé M.Zuiko Digital 45mm f/1.8 optikát kaptunk.
Képérzékelő
Az Olympus PEN E-P5-be az OMD E-M5-ben debütált, de már az E-PL5-ben is alkalmazott LiveMOS képérzékelő került. A 17,3×13 mm (a képkivágás faktor 2×-es) méretű lapkára 17,2 millió képpontot helyeztek, melyből 16,1 millió vesz részt a képalkotásban. A szenzor méretéből adódóan minden felcsavart objektív gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a látószögünket kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
Szintén az eddigi MFT gépekhez hasonlóan a fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A zár itt folyamatosan nyitva van (a DSLR-eknél csak LiveView módban, egyébként zárt állású), s csak az exponálás előtt fut le, ekkor azonban jól hallható hangot ad.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését egy kis ikon jelzi a kijelzőn.
Az érzékenység minimuma az E-M5-tel és E-PL5-tel szemben már ISO100 is lehet, noha a szenzor alap érzékenysége továbbra is ISO200. Emiatt az ISO100 értéknél a fényképezőgép „low” jelzést használ, ezzel különböztetve meg a natív érzékenységektől. ISO100-nál ugyanis nagy valószínűséggel pull expozíciót használ a gép. A dolog érdekessége, hogy JPEG képeknél jól láthatóan csökken is a csúcsfények dinamikája, RAW-ból Lightroom-mal konvertálva ilyen hatást nem fedezhetünk fel. Ettől függetlenül érdemes ISO200-nál maradni, hiszen zajmentességben az ISO100 nem ad pluszt. Logikus felhasználási területe a zársebesség csökkentése rekesz szűkítése nélkül, pl. világos helyszíneknél vakus derítés esetén vagy hosszú expozíciós felvétel elérésekor, amikor az f22 már kevésnek bizonyul.
A maximális érzékenység ISO25600, mely az előző PEN géphez képest 1 Fé-kel magasabb. Az érzékenységet 1/3 Fé lépésekben is állíthatjuk.
Van lehetőségünk automatikus érzékenység beállításra is, a fényképezőgép ilyenkor a szükséges zársebességet figyelembe véve állítja be a kívánt értéket. Az automatikus érzékenységnél a legkisebb és legnagyobb érték korlátozható.
Legnagyobb felbontásban 4608×3456 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1920×1440, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 14-16 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő, ISO25600-nál 20 MB körüli fájlméretet kapunk.
Kijelző és kereső
Az Olympus E-P5-re új kijelző került. Míg az E-P3 és a friss OMD-EM5 is OLED technológiát használ, az E-P5-nél visszaléptek az LCD-hez. Ennek oka vélhetően a költségcsökkentés, bár a gép árát figyelembe véve úgy gondolhatnánk, hogy ebbe az összegbe még el kellene férnie a tökéletes feketéket nyújtó OLED-nek is. A gyakorlatban azonban fotózáskor kültéren nincs különösebb jelentősége, hogy LCD-t vagy OLED-et használunk-e, feltéve persze, hogy az LCD-ből nagy betekintési szögű került a gépre. Az E-P5-re ilyet építettek. A 3″ képátló megmaradt, a felbontás viszont drasztikusan megnőtt, mintegy 1.030.000 képpont szolgálja a részletgazdag megjelenítést. A menüben a háttérvilágítás fényerejét és a színezetet is ±7 lépésben változtathatjuk meg.
Újdonság a kijelző felfelé hajthatósága (80 fok) és a lefelé dönthetősége (45 fok), mely masszív fémszerkezet segítségével történik. Előnyét főként földközeli vagy fej fölüli fotózásnál élvezhetjük. Az érintésérzékenység szerencsére maradt, továbbra is kényelmesen válthatunk fókuszpontot az LCD megérintésével, ill. az aktív státuszképernyőn is hasznát vehetjük e tulajdonságnak.
A fényképezőgépre továbbra sem építettek elektronikus keresőt, de opcionálisan vásárolhatunk hozzá. Az új fejlesztésű, VF-4 jelű EVF-et az elődökhöz hasonlóan a vakupapucsba kell illesztenünk, a kommunikációhoz az Accessory Port II-t használja a rendszer.
A tökéletes részletezettséget 2,36 millió képpont garantálja, a kényelmes használatot pedig a gumírozott szemkagyló, a felfelé hajthatóság és a nagyméretű keresőkép biztosítja. Utóbbi egyébként 29 fokos szög alatt látszik, amely megfelel egy képzeletbeli 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű kisfilmes gép keresőképe 75%-ának (ugyanígy számolva a Canon EOS-6D keresőképe 69%!). A keresőt egyébként dioptria korrekciós tárcsával is ellátták, amely -4 és +2 dioptria között ad módosítási lehetőséget.
A fényképezőgépben beállíthatjuk, hogy a keresőt a rajta lévő infravörös szemérzékelő kapcsolja-e be, vagy az előlapi gomb megnyomásával kapcsolhassuk-e ki vagy be.
A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma, illetve hátralévő videó hossza.
A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon írtunk bővebben.
A gyorsmenüben az Info gomb megnyomására aktív státuszkijelzés jelenik meg a kijelzőn, amelyben a navigáló gombokkal, vagy az értinésérzékeny panelre bökéssel is választhatunk módosítandó paramétert. A paraméter értékét azonban már csak a navigáló gombokkal, vagy az elülső vezérlőtárcsával változtathatjuk meg.
Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is (hatodoló, harmadoló, skála, átló, 16:9 jelölő).
Az orientációs szenzor az E-P3-ból öröklődött, amelynek köszönhetően az álló formátumban készült képeket a gép automatikusan elforgatja lejátszás során, sőt, ha a gépet elfordítjuk, akkor a képet is vele együtt fordítja (így a portré állásban készült fotók normál nézetben is megtekinthetők, de a gép elfordításával az LCD teljes szélessége is kitölthető).
A képekbe továbbra is max. 14×-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik. Az 1×1 pixeles részletek 10×-es és 14×-es nagyításnál különíthetőek el, de raszterillesztett ideális nagyítást most sem kapunk.
Hála az elülső vezérlőtárcsának, nagyított nézetben is könnyedén lapozhatunk az egyes képek között, amely az egymás után, azonos témáról készült fotók fókuszellenőrzésénél jöhet jól. A nagyítás mértékét a hátsó vezérlőtárcsával módosíthatjuk.
A RAW formátumú kép nagyított nézeténél gyengén ugyan, de érezhető a beágyazott JPEG erősebb tömörítése (ilyen esetben ugyanis a beágyazott, erősen tömörített JPEG képet jeleníti meg a fényképezőgép, nem a RAW állományból dolgozik). RAW+JPEG használatakor az E-P5 is kellően intelligens és ez esetben a kevésbé tömörített JPEG képből nagyít, nem a RAW fájlból, ami a részletek tökéletes megjelenítését eredményezi.
Vaku
A felpattanó vaku 6,5 cm-rel távolabb található, mint az optikai tengely. A magasra nyíló vaku első ránézésre nyeszlettnek, labilisnak, könnyen sérülőnek tűnhet, de a valóságban ez messze nem így van. A teljesen fémből készült felnyíló váz igen stabil, erősen megrángatva sem érződik rajta, hogy bármikor is feladná feladatát.
A vaku ISO200-on méterben kb. 10-es kulcsszámú, ami megegyezik az elődével. Nem túl erős, de kompakt méretű masinához képest megfelelő teljesítmény, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kompaktokénál nagyobb szenzor miatt bátrabban emelhetjük az érzékenységet.
A villanó működési módjai között automatikus, derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, illetve manuális teljesítményű választható. Utóbbi esetén 1/3 Fé lépésekben választhatunk értéket 1/64-ed leosztásig. Szintén jó szolgáltatás a vaku teljesítmény kompenzáció lehetősége, melynek során ±3 Fé tartományban változtathatjuk a vaku villanási erősségét. A vakut minden esetben nekünk kell felnyitni, a gép ezt nem végzi el helyettünk iAuto üzemmódban sem.
A felső részen rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakukat is illeszthetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/320 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb zársebességet is, max. 30 mp-ig.
A külső, távoli Olympus rendszer vakuk vezeték nélküli vezérlésének lehetősége az E-P5-ben is elérhető.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint efölött a (mini) HDMI-C csatlakozót.
A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. A fém tengellyel ellátott, de műanyag hüvelybe helyezett fedlap egyébként könnyedén kivehető. Időjárásállóságról a nyílások szigetelésének hiányában itt nem beszélhetünk.
Az akkumulátort rejtő ajtó egy kapcsoló elhúzásával nyitható, amelytől még az akkumulátor nem esik ki a foglalatából, ahhoz egy rugós reteszt is oldanunk kell. Az Olympus E-P5-höz a gyártó az OMD E-M5-nél is használt BLN-1 típusú Li-ion akkumulátort mellékeli.
Az akku 7,6 V feszültségű, kapacitása 1220 mAh, energiatároló képessége így kb. 9,3 Wh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-5) történik. Az akkumulátor töltéséhez külső töltőt (BCN-1) mellékel a gyártó, ami a kezelési útmutató alapján kb. 4 óra alatt tölti fel a teljesen kiürült akkut.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
