Kipróbáltuk: Olympus PEN E-PL1 teszt

Mért értékek

Kellemes meglepetés volt az E-PL1 használatakor, hogy a fényképezőgép bizonyos szempontból gyorsabb volt, mint az E-P1. Ez a bekapcsolási idején, a két kép közötti időben, a lejátszás módban képlapozáskor és hajszálnyit az élességállításkor volt észrevehető. Üröm az örömben, hogy a képlapozás még így is lassúnak mondható.

A gép bekapcsolási ideje 1,5 mp, amely kompakt masinákhoz viszonyítva jó érték, de ha már DSLR-ekhez hasonlítunk, akkor gyenge. DILC kategórián belül viszont teljesen rendben van.
Két kép elkészítése között normál (tehát nem sorozat) módban minimum 0,5 mp-nek kell eltelnie. Ez az E-P1 1,7 mp-es értékéhez képest komoly javulás, s látható, hogy ez 2 kép/mp-es sorozat-sebességet is lehetővé tesz, mindezt úgy, hogy csak gyorsan nyomjuk az exponáló gombot, s nem lépünk át sorozat módba. Ennek akkor van jelentősége, ha előre nem számítunk rá, hogy szükség lesz gyors egymásutánban képkészítésre.
Szintén gyorsult, de még mindig lassúcska a kész képek közötti lapozás sebessége. Ha sok képünk van, akkor beletelhet jópár hosszú másodpercbe, mire megtaláljuk azt, amit éppen kerestünk. Másodpercenként 1 képet lapozhatunk teljes méretben, szerencsére indexképes nézetben mindez gyorsabban történik (több képet lapozunk egy menetben). A képek gyors megtalálását a korábbi 10 képes ugrás funkció elhagyása tovább nehezíti.

Az élességállítás ideje kicsit kompaktos, bár egy fokkal jobb, mint ez E-P1-nél.

Sebességét tekintve tehát jó hír, hogy gyorsabbá vált az Olympus új MFT gépe, mint elődje, de még így is lehet mit fejleszteni a gépen.