Kipróbáltuk: Olympus SP-565UZ teszt

0

Felépítés I.

Képérzékelő

Az Olympus SP-565UZ ugyan azt az 1/2,33″ méretű, 10 Mpixel felbontású CCD szenzort kapta, mint az SP-570UZ így a képek maximális felbontása 3648×2736 pixel lehet. Az oldalarány alapesetben 4:3, de készíthetünk 16:9-es, 1920×1080 pixeles fotókat is. 3:2 oldalarány sajnos nem választható.

A képek JPEG, RAW és RAW+JPEG formátumban menthetők, így egyaránt biztosított a gyors, kényelmes fotózás és az utólagos feldolgozhatóság szabadsága. A RAW formátum legfőbb hátránya, hogy sorozat felvétel móddal együtt nem használható.

Az érzékenység teljes felbontásnál ISO 64 és ISO 1600 között állítható, de ha elég az 5 megapixel, illetve a JPEG formátum, akkor ISO 3200 és ISO 6400 is választható.

Optika

Az Olympus SP-565UZ-be ugyanaz az új fejlesztésű, 20×-os zoomátfogású objektív került, ami az SP-570UZ-ben debütált. A 14 lencsetagot, 11 csoportba rendezték, ezek közé dupla aszférikus, és extra alacsony szórású (ED) tagot is építettek.
A 4,6-92 mm gyújtótávolságú, f/2,8-4,5 fényerejű optika az alkalmazott 1/2,33″ típusú CCD-vel olyan látószöget eredményez, mint egy kisfilmes gépen egy 26-520 mm-es objektív. Így a nagylátószög is átlag feletti, de a tele állás is kiváló.

nagylátószög

tele

nagylátószög

tele

A frontlencse védelmére műanyag sapkát mellékelnek a dobozban, melyhez szíj is jár, így elvesztésétől nem kell tartanunk. Ha előtétlencsét szeretnénk az objektív elé illeszteni, előbb az Olympus CLA-10 jelű adaptergyűrűt kell megvásárolnunk. 48,4 mm-es menete szűrők használatát gyakorlatilag nem igazán teszi lehetővé.

Sorozat fényképezés, videó

Az Olympus SP-565UZ sorozatmódjainak sebességét tekintve hasonló képességű, mint SP-570UZ. A sorozatok hossza is megegyezik. Az automatikus expozíció sorozatnál Fine képminőségnél továbbra is csak 3 képet, míg Normál képminőségnél 5 képet készíthetünk.
A sorozatokat többféle módon készíthetjük:

  • Normál sorozat: gyári adatok szerint ekkor 1,2 kép/mp sebességet érhetünk el. A mi méréseink ezzel szemben 0,94 kép/mp-et adtak, amely ismét alacsonyabb, mint a specifikációkban közölt (ahogy az SP-570UZ-nél is). A sorozat hossza specifikáció szerint maximum 7 kép lehet, amely természetesen témafüggő, lehet több, de lehet kevesebb is. A tesztképünkből 1 GB-os xD kártyával (M jelű) 8 képet sikerült készítenünk normál tömörítési fok mellett, míg Fine minőségnél 4 képig jutott a sorozat. Ha a puffer telítődik, a sorozatkészítés megáll, és akkor sem folytatódik tovább, ha az átmeneti tárolóban már felszabadult egy képhez szükséges tárterület. Kisebb felbontásnál hosszabb sorozatot készíthetünk.
  • Hi1: ezen mód kiválasztásakor a gép az érzékenységet automatikusan ISO640-re növeli (ISO400 felirat jelenik meg), ha az nem érte el ezt az értéket. Pozitív, hogy ha visszaállunk egyképes módra, az érzékenységet is visszaállítja. Ebben a módban a fényképezőgép a felbontást 5 Mpixelre, vagyis 2560×1920 pixelre csökkenti. Önmagában az 5 Mpixeles felbontás még sok esetben elég is lenne, hiszen akár A4-es papírképeket is készíthetnénk belőle. A gond az, hogy ezek a képek valójában 1 Mpixeles felbontásról kerülnek felinterpolálásra, emiatt a képminőség olyan, mintha digitális zoom-ot használtunk volna. A sorozat sebessége egyébként remek, ez esetben 7,5 kép/mp-et mértünk. Az egy sorozatban készíthető képek száma 5 Mpixelen, Fine tömörítéssel 20, normál tömörítéssel 30 kép volt.
  • Hi2: szintén minimum ISO640 érzékenységgel használható, a maximális képméret ez esetben 2048×1536 képpont. A fotók felbontásának további csökkentésére itt vélhetőleg a képfeldolgozó processzor korlátozott sebessége miatt volt szükség. Igaz, itt is 1 Mpixelről felinterpolált képeket kapunk, így lényegében a felbontás-csökkenésnek nincs részletgazdagság csökkentő hatása. Az elérhető sebesség gyári adatok szerint 13,5 kép/mp (mért érték 12,5 kép/mp, hasonló, mint az SP-570UZ-nél), a képek maximális száma: 30. Mind a Hi1, mind a Hi2 sorozatnál a CCD videomódban dolgozik, s csak elektronikus zárat használ.
    Ennek az üzemmódnak a kiválasztásakor választhatunk előfelvétellel kombinált sorozatot is. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomása utáni automatikus élességállítást követően a sorozatkészítés félig-meddig elkezdődik, a képek folyamatosan kiolvasásra kerülnek. A pufferben ilyenkor az utolsó néhány (3-4) kép tárolódik, így nem az exponáló gomb teljes lenyomásakor indul a sorozat felvétele, hanem azt megelőzően már 3-4 képpel rendelkezünk. Ez hasznos lehet akkor, amikor nem ismerjük pontosan a fotózni kívánt esemény bekövetkezésének idejét. A pufferben folyamatosan frissített képeknek köszönhetően a reflexeink miatti késlekedéstől sem kell tartanunk, szinte biztos, hogy elkapjuk a megfelelő pillanatot.
  • AF: teljes felbontásban is használható üzemmód, amely minden egyes fotó előtt újrafókuszál. Előnye, hogy a téma így nem “mászhat ki” az élességi tartományból, hátránya viszont, hogy az állandó újrafókuszálás miatt a sorozat jóval lassabb (cca. 0,7 kép/mp).
  • Automatikus expozíció-sorozat is készíthető, választhatunk 3 vagy 5 kép hossz közül (5 kép hossz csak normál tömörítési foknál), a képek közötti eltérés 0,3, 0,7 vagy 1 Fé lehet. Ezek a paraméterek (képszám és expozíciós lépésköz) csak a menüben adhatók meg.

Érdekes, hogy a sorozatban készített képeket lejátszáskor először 1 képként mutatja, a sorozat elemeinek kibontásához a hátsó, programozható gombot kell megnyomnunk. Ez az ötletes megoldás könnyebbé teszi a képek közötti lapozást, mert egy 15-20 képes sorozatot egy gombnyomással átlapozhatunk. Hátránya, hogy a sorozat kibontása után minden esetben indexkép módba kerülünk, így egy kép megtekintéséhez minimum 2× kell gombot nyomni.

normál sorozat

Hi1 sorozat

Hi2 sorozat

A kártyára írás sebessége sajnos nem túl bíztató, de ez az xD kártyák általános lassúságából is ered. Az Olympus SP-565UZ új lehetőséget kínál, mellékelt microSD adapterének köszönhetően. Így most az xD mellett microSD memóriakártyával is kipróbálhattuk a gépet. Az eredmény természetesen az lett, hogy sajnos az xD ismét alulmaradt. A microSD, ha nem is nagyságrendekkel, de hajszálnyival gyorsabb volt. Tegyük hozzá, hogy NoName kártyáról van szó.
Öröm látni, hogy az Olympus is kezd nyitni más, elterjedtebb kártyaformátumok felé. Vajon innen már egyenes út vezet a sebessége és ára miatt nem túlzottan kedvelt xD kihalásához? Én nem siratnám.

Kártyaírási sebességek
1 GB-os M jelű xD 128 MB-os NoName microSD
RAW 2100 KiB/s 2800 KiB/s
JPEG 1550 KiB/s 1750 KiB/s

A videofelvétel legnagyobb felbontása 640×480 pixel, ezen kívül csak 320×240 képpontot választhatunk. A képfrissítés sebessége 30 vagy 15 kép/mp közül választható. A menüben megadhatjuk, hogy a videó mellé rögzítsen-e hangot a készülék. Ha hang nélkül vesszük fel a mozgóképeket, akkor az optikai zoom és a stabilizátor is használható, ellenkező esetben digitális zoom sem áll rendelkezésre. A fénymérés a felvétel közben is aktív. Az élességállítás is csak a hang nélküli üzemmódban működik, de ilyenkor is csupán félig-meddig, hiszen elég lassú a folyamat.

AVI videó (~14000 kbps)
640×480, 30 fps; 0:11 mp; 19 MiByte
hanggal

AVI videó (~14000 kbps)
640×480, 30 fps; 0:13 mp; 23 MiByte
optikai zoommal

VGA felbontásban 128 MB-ra 1:10 perc menthető. A videó tehát viszonylag nagy helyigényű. A folyamatos videórögzítés viszont csak gyors, H jelű kártyával valósítható meg. M jelű kártyával VGA felbontásban, 30 kép/mp frissítéssel max. 40 mp-es szeleteket vehetünk fel.