Felépítés II.
Ergonómia
Mint ahogy az előző oldalunkon már említettük, az Olympus SP-565UZ külsejében az SP-560UZ-re hasonlít. A markolatot bőrhatású gumival vonták be a csúszás megelőzésére. A markolat nem túl vastag, de még kényelmes és biztos fogást enged. A hátlapon egy kiemelkedést alakítottak ki, ahol a hüvelykujjunk támaszkodhat meg, ezzel is elősegítve a kényelmet. A gép a nagy méretű objektívnek köszönhetően elég erősen balra húz.
Az egyes funkciók eléréséhez nyomógombokat kell használnunk, ill. az üzemmódok között a felső üzemmód tárcsa elforgatásával válthatunk. A fényképezőgépre nem került vezérlőtárcsa, így ennek hiányában a rekesz és/vagy zársebesség megadására a krómozott hatású szegéllyel ellátott 4 irányú navigáló billentyűt kell használnunk.
LCD és kereső
Az Olympus SP-565UZ hátlapjára 2,5″-os LCD került, mint az SP-560UZ-nél. A megjelenítő felbontása is maradt 230 ezer képpont. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két gépnél azonos kijelzőt használtak.
A betekintési szög sajnos ezúttal gyengére sikerült, a kijelzőt a merőlegeshez képest már pár fokos eltéréssel nézve is erősen romlik a kontraszt, s nagyobb betekintési szögeknél inverziós hatás is észlelhető.
A kijelző képe erős napsütésben elfogadható mértékben látható, de míg az SP-560UZ LCD-je transzflektív kialakítású volt, az SP-565UZ kijelzőjénél nem helyeztek fényvisszaverő réteget a folyadékkristály mögé. Ennek persze viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen az Olympus SP-565UZ-re elektronikus kereső is került.
Az elektronikus kereső (EVF) maradt az SP-560UZ-nél már jól bevált, Kopin által gyártott. Ennek felbontása igen jó, csak akkor látjuk a kép pixeleit, ha nagyon odafigyelünk. Ez nagy valószínűséggel annak is köszönhető, hogy a subpixeleket az LCD monitorokhoz hasonlóan oszlopokba rendezték, s nem az olcsóbb kijelzőkre jellemző háromszög formába.
Az EVF nem ad túl nagy képet, színezete pedig kissé a kék-bíbor tartomány felé csúszott el, valamint kontrasztja is gyengébb, mint a hátsó LCD-é. Az EVF és az LCD között egy gombnyomással válthatunk át, az aktuálisan használt kijelzőt a fényképezőgép megjegyzi a következő bekapcsoláskor is. A keresőben megjelenített kép 18°-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, ahogyan egy 17″-os LCD monitort 106 cm-ről látunk (vagy 55 cm-es TV 130 cm-ről). Ez az érték az elektronikus keresővel ellátott gépek között átlag felettinek számít (közelítően a Canon PowerShot S5 IS keresőméretéhez hasonló). Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, ennek dioptria értéke sajnos nem ismert.
A kijelzőkön a fotózás legfontosabb paraméterei ellenőrizhetők, úgymint üzemmód, zársebesség, rekeszérték, expozíció-kompenzáció, tömörítési fok és felbontás, hátralévő képek száma, sorozatmód, fehéregyensúly, érzékenység, fénymérés, valamint az akkuállapot. Ezen felül további paraméterek ellenőrzése is megoldott (pl. árnyékkompenzáció, vagy stabilizátor).
Mindkét megjelenítőn közelítőleg 99,5%-os lefedettségű élőképet láthatunk. A pontos értéket elég nehéz meghatározni, de az biztos, hogy 99% feletti, de nem egészen 100%-os. Így az élőképen nem látunk mindent, ami a végső fotón is megtalálható lesz, a különbség persze igazán minimális. Lejátszáskor maximum 10×-es nagyítás érhető el, mivel a gép csak és kizárólag a saját maga által létrehozott képeket hajlandó megjeleníteni a szokásos tesztünk ezúttal elmaradt. Szubjektív úton megítélve a nagyítás jó minőségű, segítségével hatékonyan ellenőrizhető a képélesség. A JPEG képekbe gyorsan belenagyíthatunk, a maximális nagyítást 1 mp alatt érhetjük el, de RAW formátumnál a hosszabb betöltési idő miatt ehhez 4 mp-re van szükség.
A képre segédrács is helyezhető, amely harmadoló vonalakat vagy a képátlót mutathatja. Ezen kívül lehetőségünk van hisztogram megjelenítésére is, sőt arra is van mód, hogy az élőkép mutassa az elkészítendő felvétel kiégett és bebukott részeit egyaránt (piros és kék színnel). Lejátszás során is ellenőrizhető a hisztogram, illetve a kiégett és bebukott részek is (közvetlen hisztogram kijelzést kell beállítani a setup-ban).
Az LCD háttérvilágításának fényerejét ±2 értékkel változtathatjuk meg.
Élességállítás
Az automatikus élességállítás négyféle üzemmódban működhet: iESP, szpot, terület, valamint arcfelismerő. Az első módban a fényképezőgép választ 9 terület közül automatikusan, a második módnál csak a középső fókuszterületet használja a gép, míg az utolsó esetben a fotós választhatja ki azt a területet, ahol az élességállításnak történnie kell. A kiválasztható 143 fókuszpont 13×11-es mátrixban helyezkedik el.
Ha az automatikus élességállításhoz nincs elegendő fény, a fényképezőgép LED-es AF segédfénye aktiválódik, amely narancs színnel világítja meg a témát. Ilyenkor természetesen az élességállítás jóval lassabb lesz, de akár 3 méteres tárgytávolságnál is hatékony fókuszálást eredményezhet.
Az élességet kézzel is beállíthatjuk, azt előzőleg a menüben (vagy a programozható gombbal) engedélyeztük. A kézi élességállítást ilyenkor a hátsó vezérlőnyilakkal végezhetjük el. A kézi élességállítás során távolságskálát, és a kép közepének nagyítását láthatjuk. A nagyítás digitális úton történik, 4×-es mértékben, a kijelző területének negyedén.
Vaku
Az Olympus SP-565UZ vakuját egy gomb megnyomásával lehet felpattintani, sajnos ezt a fényképezőgép teljesen automatikus üzemmódban sem teszi meg helyettünk. Automatikus és témamódokon kívül felnyitott vakunál még ki kell választanunk a használni kívánt üzemmódot, ahol egyébként furcsa módon a vakutiltás üzemmód is megtalálható.
A rendelkezésre álló üzemmódok a következők: automatikus, automatikus vörösszem hatás csökkentő, derítés, derítés vörösszem hatás csökkentéssel, vakutiltás, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem hatás csökkentéssel, lassú szinkron a második redőnyre. A felpattintható vaku 6 cm magasra emelkedik fel az optikai tengelytől, amely kisebb tárgytávolságoknál kellő védelmet nyújt a vörös szemek ellen. Ha a fotózott személy nagyobb távolságra (kb. 2 m-nél távolabb) található, a vörös szemek ellen a vaku elővillantásával védekezhetünk (vörös szem csökkentő mód). Ha ennek ellenére vörös szem alakul ki, a gép lehetőséget biztosít ennek utólagos javítására, a lejátszás/javítás (perfect fix) menün belül. Az így kijavított képek nem tűnnek élettelennek, a korrekció természetesnek hat (lásd képszerkesztés oldal).
A vaku teljesítményét ±2 Fé tartományban módosíthatjuk, melyet a menüben kell megadnunk. A vaku feltöltése az alkalmazott ceruza akkuk miatt sajnos lassú, két vakus kép között átlagos felvételeknél is 5-6 mp-nek kell eltelnie, de egy maximális teljesítményű villanás után akár 10 mp-ig is várnunk kell.
A fényképezőgépre külső vaku nem helyezhető.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenetet műanyagból készítették, az optikai tengely vetületétől 1,5 cm-re helyezték el, nagyjából a gép súlypontja alá. Állványra helyezett fényképezőgépnél az akkumulátorokat nem tudjuk cserélni, a memóriakártyát viszont oldalt kell behelyeznünk, amelyet nem zavar az állvány talpa.
A csatlakozókat a fényképezőgép bal oldalán találjuk egy gumilap mögé rejtve, itt helyezték el az AC hálózati adapter bemenetét ill. a kombinált USB/AV kimenet aljzatát.
A fotókat és a videókat a gép belső, 45 MB-os memóriájába, vagy opcionálisan megvásárolható xD memóriakártyára menthetjük, illetve a mellékelt microSD adapter segítségével microSD és microSDHC kártyákat is használhatunk. xD kártyából a fényképezőgép maximum 2 GB-ost kezel. A kártyafoglalat a gép jobb oldalán található, a kártyaajtó nyitását mikrokapcsoló figyeli, így az ajtó letörése a gép használhatatlanságát eredményezi. A teljesen műanyag fedlapot nem erősítették meg fém lappal, s tengelye is műanyag (az SP-570UZ-nél fém tengely és fém megerősítés is van).
A gép áramellátását 4 db AA méretű ceruzaelem vagy NiMH akkumulátor szolgálja. Tapasztalatom szerint az Olympus SP-565UZ is kellően energiatakarékos ahhoz, hogy ne kelljen magunkkal több kiló csereakkumulátort cipelnünk. A géphez a gyári csomagolásban alkáli elemet adnak, de célszerű ehelyett két szett akkumulátort és külső töltőt beszerezni.
