Kipróbáltuk: Olympus SP-590UZ teszt

0

Optika II.

Geometriai torzítás

Az optika torzítását nagylátószögnél igen erősen korrigálták, ez a tesztképen is jól látható, a kép sarkaiban a korrekció már „visszarúg”. Erre minden bizonnyal komoly szükség is volt, hiszen ennek ellenére is 1,3%-os hordótorzítás jelentkezik nagylátószögnél.
Tele állásban nincs nagy torzítás. Az ultrazoomoknál a tele tartomány szinte torzításmentes szokott lenni, az SP-590UZ-nél ennél egy hajszállal gyengébb a helyzet, de a mért 0,2%-os párnatorzítás elhanyagolható.

Azonban ahogy azt már az SP-560UZ-nél is megállapítottuk, furcsamód a köztes tartomány javarésze sem torzításmentes.
A geometriai torzítás mértéke tehát az Olympus SP-590UZ-nél nem túl magas a korrekciónak köszönhetően, de torzítással nem csak végállásokban találkozunk, hanem bizony a köztes állásokban is érezhető, igaz, elviselhető mértékben (lásd ISO tesztábra 85 mm-nél 0,3%-os párnatorzítású).

Torzítások a gyújtótávolság függvényében

nagylátószögnél (f=26 mm ekv.)
hordótorzítás: ~1,3%

tele állásban (f=676 mm ekv.)
párnatorzítás: ~0,2%

Közelfényképezés, makró

Az SP-590UZ makró teljesítménye szélső zoompozíciókban nagyjából hasonló, mint amilyen az SP-560UZ-é volt. Mind nagylátószögnél, mind tele állásban közelítőleg 8-10 cm széles témával tölthetjük ki a teljes képet. A köztes tartományban nagyjából 100 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál találjuk a legnagyobb nagyítást, amelynél már egész jó makrókat készíthetünk, hiszen 31 mm széles téma is kitölti a képet, amely már kiváló nagyításnak számít. Ezt a gyújtótávolságot viszont nehéz megtalálni, nincs külön jelezve, mint a Nikon gépeknél, így csak tapasztalati úton határozható meg. Ami ennél a gyújtótávolságnál még dicséretes, az a minimális torzítás. A munkatávolság (frontlencse és téma távolsága) minimuma nagylátószögnél 1,5 cm, míg teljes tele állásban nagyjából 1,5 méter. 100 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál 3,5 cm-es munkatávolságot használhatunk. E téren tehát javult az SP-590UZ.

A gép rendelkezik szupermakró móddal is, amikor fix 52 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál rögzíti az optikát. A munkatávolságunk ekkor 0 cm is lehet, ami igen nagy nagyítást eredményez, de a téma leárnyékolását is okozhatja. A torzítás ilyenkor természetes módon nagyobb, kb. 2%-os. Ami viszont ennél nagyobb gond, hogy éles részt ilyenkor szinte csak a kép közepén kapunk.

Összefoglalva tehát: az Olympus SP-590UZ-nek alapesetben nem kimondottan jó a makróképessége, de a gépet kitapasztalva lehetséges jó makrókat készíteni, kis torzítással, de ehhez tudni kell, hol találjuk a 100mm-es gyújtótávolságot (illetve egyáltalán azt a tényt, hogy itt ilyen jól dolgozik a gép).

Makró képességek

nagylátószögnél (f=26 mm ekv.)
legkisebb szélesség: 76 mm;
hordótorzítás: ~2,6%

tele állásban (f=676 mm ekv.)
legkisebb szélesség: 99 mm;
párnatorzítás: ~0,2%

(f=103 mm ekv.)
legkisebb szélesség: 31 mm;
hordótorzítás: ~0,4%

szupermakró (f=52 mm ekv.)
legkisebb szélesség: 25 mm;
hordótorzítás: ~2%

Vignettálás

A peremsötétedés jól érezhető jelenség az SP-590UZ-nél. Teljesen nyitott blendénél 25%-hoz közeli a vignettálás, amely bizony jól látható. Aki nem szereti ezt a hatást, az szűkebb rekesszel csökkentheti, F8-on már „csak” 15% körüli értékű. Jóllehet, egyéb ultrazoomoknál nyitott fényrekeszre jellemző ez a 15%-os érték, s F8-nál inkább 5% csak a peremsötétedés.
A peremsötétedés tehát erős, a kategóriában a legmagasabb, no persze az is igaz, hogy a zoomátfogás is a legnagyobb.


sarkok sötétedése: 23%

sarkok sötétedése: 14%

sarkok sötétedése: 22%

sarkok sötétedése: 14%

Stabilizálás

A stabilizátor hatékonyságát most is a lehető legnagyobb, 676 mm-nek megfelelő gyújtótávolsággal teszteltem, keresőként az EVF-et használva, így kicsit stabilabb fogást elérve (fejnek támasztott gép).
A tesztet 1/1000 mp-es záridővel indítottam, majd 1/3 Fé-enként csökkentettem a záridőt. Minden egyes zársebességnél 10-10 kép készült stabilizátor nélkül és stabilizálva, amelyek közül később szemrevételezéssel döntöttem el, hogy berázottnak, vagy jó képnek fogadjam-e el.

Az így kapott számokból egyfajta értékelését képezhetjük a stabilizátornak, persze ez igen szubjektív, hiszen maga a válogatás is az. Tűéles kép és „még jó” kép között azért lehet különbség, ahogy volt is, hiszen ilyen gyújtótávolságnál a kontraszt alapú élességállítás az esetek harmadában tévesztett (ennek oka természetesen az, hogy a teszt az esti órákban készült, olyan körülmények között, amikor valóban szükség lehet stabilizátorra). Berázott képnek azokat választottam, ahol jól látszik a berázás okozta elmosódás, míg elfogadhatónak jelöltem azt, amely ugyan nem volt tűéles, de az enyhe lágyságon kívül szellemkép nem jelentkezett.

berázott fotók aránya különböző zársebességeknél

A látottak alapján a beépített szenzor stabilizálás nagyjából 1 Fé-nyi előnyt nyújt, ahogy az elődmodell is. Ez a fényképezőgép teljes tele állásában azt jelenti, hogy 1/200 mp-es zársebesség mellett is biztosan berázásmentes felvétel készíthető. Ha 50%-os sikerrel is megelégszünk, vagyis van lehetőségünk több képet is készíteni, amelyből majd válogathatunk, akkor 1/100 mp-es zársebességgel is 40% esélyünk lehet berázásmentes képet készíteni.

Stabilizátor hatékonysága