Kipróbáltuk: Olympus SP-590UZ teszt

Felépítés I.

Képérzékelő

Az Olympus SP-590UZ új, de az előzőekkel azonos fizikai méretű CCD-vel dolgozik, melynek teljes pixelszáma 12,3 millió, ebből 12,0 Mpixelt használ a gép képalkotásra. A legnagyobb kép 3968×2976 pixeles, ezen kívül 5M, 3M, 2M, VGA felbontás is rendelkezésünkre áll. A fotók oldalaránya alapesetben 4:3, de készíthetünk 16:9-es, 3968×2232 és 1920×1080 pixeles képeket is. 3:2 oldalarány sajnos nem választható.

A berázások elkerülése érdekében a CCD-t szenzorstabilizálással látták el, hasonlóképpen, ahogy azt az elődmodelleknél tették.

A képeket csak JPEG tömörítéssel menthetjük el, RAW formátum nem áll rendelkezésünkre. Sajnos a gép a korábbi SP ultrazoom modellek egyik nagy előnyét vesztette el ennek hiányában. A JPEG tömörítési fokot finom és normál értékűre állíthatjuk.

Az érzékenységet teljes felbontásban ISO64 és ISO1600 között választhatjuk meg, de lehetőség van ISO3200, sőt ISO6400 használatára is, ez utóbbi kettőt csak max. 5 Mpixeles felbontásban. Az érzékenység automatikus kiválasztása során az SP-590UZ normál esetben maximum ISO400-ig növeli a szükséges értéket, Hi-ISO beállításnál akár ISO1600 is kiválasztásra kerülhet, feltéve, hogy programautomatikát vagy automatikus üzemmódot használunk (A módban maximum ISO400, S módban maximum ISO125 és M módoban ISO64-et választ a gép).

Optika

Az Olympus SP-590UZ vadonat új fejlesztésű, 26×-os zoomátfogású objektívet használ. Ez az óriási átfogás jelenleg világelsőnek számít. Az optika 11 csoportban 14 lencsetagot tartalmaz, melyek között aszférikus és extra alacsony szórású (ED) tag is megtalálható a kromatikus és a szférikus aberráció kordában tartása miatt.
A fizikai gyújtótávolság 4,6-119,6 mm, az ehhez párosuló fényerő f/2,8-5. Az alkalmazott 1/2,33″ típusú CCD-vel ez olyan látószöget eredményez, mint egy 26-676 mm-es objektívvel rendelkező kisfilmes gép. Jó nagylátószög és brutális tele állás egyaránt rendelkezésünkre áll.

nagylátószög

tele

A frontlencse védelmére műanyag sapkát mellékelnek a dobozban, melyhez szíj is jár, így elvesztésétől nem kell tartanunk. Ha előtétlencsét szeretnénk az objektív elé illeszteni, előbb az Olympus CLA-11 jelű adaptergyűrűt kell megvásárolnunk. Ennek különleges méretű menete gyakorlatilag szűrők használatát nem igazán teszi lehetővé, csak a gyári tele-előtétét.

Sorozat fényképezés, videó

Az Olympus SP-590UZ sorozatmódjai hasonlóak az SP-565UZ-éhez. Normál sorozatban teljes felbontású fotókat készíthetünk. Ezen kívül két extra gyors sorozat mód is rendelkezésünkre áll, de ezek csökkentett felbontásban érhetők csak el. Érdekes, hogy a kezelési útmutató sem ad meg pontos adatokat a sorozatmódok sebességére. Méréseink alapján viszont kiderült, hogy a normál sorozat gyorsabb, a Hi-sorozatok lassabbak az SP-565UZ-éhez képest. Szintén eltérés az SP-565UZ-vel szemben, hogy az automatikus expozíció sorozat Fine minőség esetén is 5 képig tarthat.
A sorozatokat tehát többféle módon készíthetjük:

• Normál sorozat: gyári adat erről az értékről nem áll rendelkezésünkre, a saját méréseink 1,1 kép/mp-et adtak. Fine minőség használatakor 6 képet, normál minőségű fotókból 12-t készíthetünk egy sorozatban. Ez természetesen témafüggő, így lehet több, de lehet kevesebb is. Ha a puffer telítődik, a sorozatkészítés megáll, és akkor sem folytatódik tovább, ha az átmeneti tárolóban már felszabadult egy képhez szükséges tárterület. Az újabb képkészítéshez, vagy akár a menübe való bejutáshoz meg kell várni, míg a képek teljes egészében a kártyára kerülnek. Kisebb felbontásnál hosszabb sorozatot készíthetünk.
• Hi1: ezen mód kiválasztásakor a gép az érzékenységet automatikusan ISO400-ra növeli, ha a sorozatmód bekapcsolása előtt az nem érte el ezt az értéket. Pozitív, hogy ha visszaállunk egyképes módra, az érzékenységet is visszaállítja. Ebben a módban a fényképezőgép a felbontást 5 Mpixelre csökkenti, vagyis 2560×1920 pixelre. Önmagában az 5 Mpixeles felbontás még sok esetben elég is lenne, hiszen akár A4-es papírképeket is készíthetnénk belőle. A gond az, hogy ezek a képek valójában 1 Mpixeles felbontásról kerülnek felinterpolálásra, emiatt a képminőség olyan, mintha digitális zoom-ot használtunk volna. A sorozat sebessége egyébként remek, ez esetben 5,85 kép/mp-et mértünk. Az egy sorozatban készíthető képek száma 5 Mpixelen, Fine tömörítéssel 20, normál tömörítéssel 30 kép volt.
• Hi2: szintén minimum ISO400 érzékenységgel használható, a maximális képméret ez esetben 2048×1536 képpont. A fotók felbontásának további csökkentésére itt vélhetőleg a képfeldolgozó processzor korlátozott sebessége miatt volt szükség. Igaz, itt is 1 Mpixelről felinterpolált képeket kapunk, így lényegében a felbontás-csökkenésnek nincs részletgazdagság csökkentő hatása. Az elérhető sebesség gyári adatok szerint 10 kép/mp, mi ezzel szemben kicsit nagyobb, 11,7 kép/mp értéket mértünk. A képek maximális száma itt is 30, Fine módban viszont „csak” 25. Mind a Hi1, mind a Hi2 sorozatnál a CCD videomódban dolgozik, s csak elektronikus zárat használ.
  

  normál sorozat

  

  Hi1 sorozat

  

  Hi2 sorozat

  Ennek az üzemmódnak a kiválasztásakor választhatunk előfelvétellel kombinált sorozatot is. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomása utáni automatikus élességállítást követően a sorozatkészítés félig-meddig elkezdődik, a képek folyamatosan kiolvasásra kerülnek. A pufferben ilyenkor az utolsó néhány (3-4) kép tárolódik, így nem az exponáló gomb teljes lenyomásakor indul a sorozat felvétele, hanem azt megelőzően már 3-4 képpel rendelkezünk. Ez hasznos lehet akkor, amikor nem ismerjük pontosan a fotózni kívánt esemény bekövetkezésének idejét. A pufferben folyamatosan frissített képeknek köszönhetően a reflexeink miatti késlekedéstől sem kell tartanunk, szinte biztos, hogy elkapjuk a megfelelő pillanatot.

• AF: teljes felbontásban is használható üzemmód, amely minden egyes fotó előtt újrafókuszál. Előnye, hogy a téma így nem „mászhat ki” az élességi tartományból, hátránya viszont, hogy az állandó újrafókuszálás miatt a sorozat jóval lassabb (cca. 0,7 kép/mp).
• Automatikus expozíció-sorozat is készíthető: választhatunk 3 vagy 5 kép hossz közül, a képek közötti eltérés 0,3, 0,7 vagy 1 Fé lehet. Ezek a paraméterek (képszám és expozíciós lépésköz) csak a menüben adhatók meg.

Érdekes, hogy a sorozatban készített képeket lejátszáskor először 1 képként mutatja a gép. A sorozat elemeinek kibontásához a hátsó, programozható gombot kell megnyomnunk. Ez az ötletes megoldás könnyebbé teszi a képek közötti lapozást, mert egy 15-20 képes sorozatot egy gombnyomással átlapozhatunk. Hátránya, hogy a sorozat kibontása után minden esetben indexkép módba kerülünk, így egy kép megtekintéséhez minimum 2× kell gombot nyomni.

A kártyára írás sebessége sajnos nem túl jó, M jelű Olympus 1 GB-os xD kártyával 1700 kB/s-ot mértünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 6 képes sorozat kiírására 19 mp-et kell várni (miközben a géppel semmit se lehet csinálni).

A videofelvétel legnagyobb felbontása 640×480 pixel, ezen kívül csak 320×240 képpontot választhatunk. A képfrissítés sebessége 30 vagy 15 kép/mp közül választható. A menüben megadhatjuk, hogy a videó mellé rögzítsen-e hangot a készülék. Ha hang nélkül vesszük fel a mozgóképeket, akkor az optikai zoom és a stabilizátor is használható. Hangrögzítés mellett viszont csak digitális zoom áll rendelkezésünkre, az optikai zoomot és a stabilizátort a fényképezőgép ilyenkor letiltja. A fénymérés és az élességállítás a felvétel közben is aktív.

AVI videó (~14000 kbps)
640×480, 30 fps; 0:11 mp; 18 MiByte
hanggal

AVI videó (~14000 kbps)
640×480, 30 fps; 0:19 mp; 30 MiByte
optikai zoommal

VGA felbontásban 128 MB-ra 1:10 perc menthető. A videó tehát viszonylag nagy helyigényű. A folyamatos videórögzítés viszont csak gyors, H jelű kártyával valósítható meg. M jelű kártyával VGA felbontásban, 30 kép/mp frissítéssel max. 40 mp-es szeleteket vehetünk fel.