Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ50 teszt

0

Optika II.

Optikai stabilizátor

A Panasonic DMC-FZ50 az elődeiben megismert MEGA O.I.S optikai képstabilizátort
kapta, amely egy lencse elmozdításával igyekszik kiküszöbölni a kézremegés és
az apróbb bemozdulások okozta elmosódottságot. Természetesen a stabilizátor
nem csodaszer és használata az FZ50 420 mm-nek megfelelő telel tartományában
már erősen ajánlott. Az ismert reciprok-szabály (vagy inkább reciprok-ajánlás)
értelmében a használt ekvivalens gyújtótávolság reciprokát véve kapjuk meg az
záridőt, amellyel valószínűleg kézből is bemozdulásmentes, éles képeket kapunk.
Az ekvivalens 420 mm-es értéket figyelembe véve ez kissé felkerekítve 1/500
mp-es záridőt jelent. A stabilizátorok használatával ez az érték néhány fényértékkel
hosszabb lehet. A stabilizátorral még biztonságosan „kitartható” záridőérték
természetesen nem csak annak fejlettségétől, hanem a fotós gyakorlatától kezdve
a testtartásáig sok mindentől függ. Nyújtott karral a kihajtott LCD komponálva
sokkal nagyobb a berázás valószínűsége, mint a fényképezőgép elektronikus keresőjében
komponálva a képet, hiszen utóbbi esetben a géphez nyomott homlokunk is stabilizálja
a nem kívánt kézremegést. Próbáinkat az utóbbi módon végeztük. Az alábbi képekre kattintva teljes méretű képkivágásokon látható a stabilizátor hatása, az ajánlottól +2 Fé-vel hosszabb záridővel.


Stabilizátor hatása

1/125 mp 420 mm ekv.
Stabilizátor nélkül

1/125 mp 420 mm ekv.
Stabilizátorral (MODE 2)

Stabilizátor hatékonysága: bemozdult fotók aránya különböző zársebességeknél

A Panasonic DMC-FZ50 stabilizátora a gépváz tetején, az exponáló gomb mögött
elhelyezett kis gombbal aktiválható. Kikapcsolt állapot mellett MODE1 és MODE
2 állásokat választhatunk. MODE 1 esetén a stabilizáció folyamatos, míg a MODE
2 opciónál az exponáló gomb lenyomásával válik aktívvá. A MODE 1 beállítás előnye,
hogy a stabilizáció hatása a keresőben/LCD-n is látható. A kép sokkal nyugodtabb,
ami főként nagy telénél látható. MODE 2 állásban nehezebb a komponálás, mivel
nagyobb gyújtótávolságot használva a kézremegés hatványozottan felerősödik a
keresőben. A képre gyakorolt hatásuk tekintetében viszont a MODE 2 opció nyújt
eredményesebb stabilizálást. Méréseink szerint 2 fényérték előnyt biztosít,
közel 100%-os hatásfokkal. Természetesen rövidebb záridők esetén is eredményesen
használhatjuk, de ilyenkor nagyobb az esély a bemozdulásra és így az életlen
képekre. Méréseink szerint 420 mm-es gyújtótávnál kb. 1/160-1/125 mp körüli
értékig használható teljes biztonsággal, de még 1/30-1/20 mp-nél is készülhetnek
értékelhető képek, bár ennek esélye már sokkal kisebb.

Geometriai torzítás


Az optika torzítását korábbi FZ30-as tesztünknél mértük. Az ott kapott eredmények
megegyeznek a Panasonic DMC FZ50-nél tapasztaltakkal.

Vignettálás

Az optika peremsötétedését korábbi FZ30-as tesztünknél mértük. Az ott kapott
eredmények megegyeznek a Panasonic DMC FZ50-nél tapasztaltakkal.

Közelfényképezés, makró


Makró módban a gyári adatok szerint nagylátószögnél 5 cm-es, míg tele végállásban
2 méteres közelponttal fotózhatunk. Méréseink alapján a frontlencsétől számítva
már 3 cm-re (nagylátószög), illetve 1,6 méterre lévő tárgyra is képes élességet
állítani a gép. A Panasonic DMC-FZ50 makroképessége több ponton megegyezik az
FZ30-al. A leképezett legkisebb terület szélessége 56 mm, ami átlagos érték.
A hatalmas objektív már elég kellemetlen árnyékot vet a 3 cm-re lévő tárgyra,
amelynek bevilágítása nem kis feladatot ró a fotósra. A külső vaku ebben az
esetben használhatatlan. Emellett kb. 2,7%-os hordótorzítást tapasztaltunk,
ami magas érték.


A Panasonic DMC-FZ50 makro módja a teljes zoomtartományban használható, így
a zoom végállásában (ekv. 420 mm) is megismételtük a próbát. Ez esetben a 160
centiméterre lévő tárgyra már élességet tudott állítani a gép. Az így befogott
terület szélessége 165 mm. Szintén hordótorzítás volt látható, de mértéke már
sokkal kisebb , kb. 0,3%.

Egy Panasonic LUMIX DMW-LC55 makrolencsét (Close-up) is kaptunk a gép mellé, mely amúgy nem tartozéka a csomagnak. A Close-up lencse megdöbbentően masszív, nagyszerű
kialakítású. Első elpusztíthatatlannak látszó, fém foglalata tekintélyes súlyt
kölcsönöz az előtétnek, strapabíróságban könnyedén meghazudtolva a nevesebb
szűrőgyártók modelljeit is. A gyakorlat terén azonban már más képet mutatott.
Az elérhető tárgytávolság mit sem változott, viszont a további 1,1 centiméterre
kinyúló előtétlencse még több fényt vett el az amúgy is közel lévő tárgytól,
és közel 1 fényértékkel hosszabb expozíciót kívánt. A keletkezett plusz árnyékok
miatt a makrózandó objektum bevilágítása így még komolyabb feladat. Ezzel szemben
a leképezett terület mérete 56mm-ről, csupán 53 mm-re nőtt, ami csekély plusz
nagyítást jelent. Az alább táblázat alsó sorában jól látható a különbség. Használatakor ugyanazt a természetes, lapos szögű fényt használtuk, mint
a szűrő nélküli képnél, a megvilágítottság mégis kevésbé egyenletes. A háttér
mindkét esetben egyenletes, középszürke volt.



Makró képességek

nagylátószögnél (f=35 mm ekv.) legkisebb szélesség: 56
mm; hordótorzítás: ~2,7%

tele állásban (f=420 mm ekv.) legkisebb szélesség: 165
mm; hordótorzítás: ~0,3%

makro előtét nélkül (35 mm ekv.) legkisebb szélesség:
56 mm

makro előtéttel (f=35 mm ekv.) legkisebb szélesség: 53
mm

frissítve – 2006.09.08.: A Panasonic LUMIX DMW-LC55 makrolencse nem elsősorban a nagylátószögű makroképesség javítására hivatott. Ebben az esetben nagyítása valóban kevés. A Close-up előtétet elsősorban a tele állásban való fotózáshoz fejlesztették ki. Ebben az esetben a közelpont 40-50 cm-re csökken, a befogott terület nagysága kb. 40 x 30 mm (10 megapixeles felbontásban), ami már jó makroképességnek számít. A makrolencse alkalmazásának másik előnye, hogy a 40-50 cm-es tárgytáv miatt a téma könnyebben bevilágítható, nagyobb gyújtótávolságon pedig megszűnik az optika hordótorzítása.

Hátránya, hogy a tárgytáv tartomány meglehetősen szűk. Ettől eltérő távolságokban nem lehetséges az élesség állítás, így például „nincs végtelenünk” sem.