Optika
Kromatikus aberráció
A Panasonic Venus Engine feldolgozórendszere hosszú évek óta ápol és eltakar. Már az FZ modellek régi generációiban számos optikai eredetű hibát orvosolt utólag, szoftveresen. Ilyen volt a színhiba is, bár az FZ38 tavalyi tesztjében ez nem volt már ilyen egyértelmű. A dolog nem magától értetődő most sem. Azelőtt a JPEG képeken szinte egyáltalán nem találkoztunk kromatikus aberrációval. Most, ha nem is túl erősen, de jelen van. Ez inkább a nagylátószögre és a nyitott rekeszre jellemző, melynél vastagabb kékes szegélyek jelentkeztek a nagyon erős kontrasztkülönbségű belső tesztünkben. Ezekkel nem sok mindent képes kezdeni a gép. A RAW képváltozatokról készült második táblázatunkban látható, hogy erősebb szaturációval ott is jelen van a kékes elszíneződés. A feldolgozórendszer nyilvánvalóan működik, de csak tompítja a hatást.
Normál körülmények között alig látható lila-cián elszíneződést produkál a gép, JPEG-ben egyáltalán nem zavaróan. Itt nyilván sokkal hatásosabb a szoftver. A rekesz szűkítésével az optikai hiba jelentősen csökkenthető. Fóliás tesztünkben már a nagy kontrasztkülönbség ellenére sem jelentkezik zavaróan, de továbbra is jelen van. Tele állásban nyitott rekesszel sem jelentős a kromatikus aberráció. RAW formátumban észrevehető némi kékes-lilás elszíneződés, de JPEG-ben mindez szinte teljesen eltűnik.
Geometriai torzítás
Bár a Venus Engine, ha nem túl erősen, de dolgozik a színhiba eltávolításán, a geometriai torzítással viszont nincs különösebb munkája. A legnagyobb torzulás nagylátószögnél jelentkezik, ami a 25mm ekvivalens értéket nézve nem is csoda, mondhatni papírforma. Ehhez képest viszont a 0,5%-os hordótorzítás nem jelentős. Az FZ38 27mm-nek megfelelő látószögéhez 0,4%-es torzítás társult, így ezt is elkönyvelhetjük elvárt eredménynek. Szabályos mintázatok, épületek fotózásánál észrevehető lehet, de többnyire nem fog zavarni. A RAW képeken ugyanilyen mértékű torzítást kapunk, tehát vagy nincs rá semmilyen hatással a feldolgozórendszer, vagy a SilkyPix konverter is automatikusan korrigálja a torzítást.
Tele állásban a kisebb (tavalyi) modell 0,2%-os hordótorzítást produkált ekv. 486mm-en, az FZ100 (ekv. 600mm-en) viszont szinte semmit. Bőven 0,1% alatt maradt a mért érték, ami a gyakorlatban elhanyagolható. A konvertált RAW fotókon ugyanilyen mértékű geometriai torzítás jelentkezik.
Közelfényképezés, makró
Hiába a 25mm-nek megfelelő nagylátószög, az FZ100 ugyanúgy 1 cm-ről képes élesre állítani, mint a korábbi, kisebb FZ-szériák. Ez bizony a frontlencsétől számítva értendő, így a vastag napellenző peremet is beleszámítva alig pár mm-re lehetünk a főtémától. A kompakt gépek jellemzően nagylátószögnél adják a legjobb nagyítást, ez esetben azonban egy kicsit belezoomolhatunk a képbe. Így is megmarad az 1 cm-es munkatávolság, de 33 mm-nek megfelelő gyújtótávolsággal fényképezhetünk, mely egy fokkal jobb nagyítást ad. Az így leképezhető képterület 30 mm széles, pont annyi, mint az FZ38-nál mért. Hátránya viszont a közelség és az említett vastag perem miatt, hogy szinte lehetetlen megfelelően bevilágítani, emellett pedig komoly geometriai torzításra, a szélek erős életlenedésére és erős színhibára is számítanunk kell.
Tele állásban 1 méterre kell távolodnunk a témától, viszont sokkal jobb képminőségre számíthatunk. Kisebb a torzítás, elhanyagolható a kromatikus aberráció és szinte láthatatlan vignettálást kapunk. Az így leképezett terület 81 mm széles, tehát egy fokkal jobb nagyítás, mint az előző szérián.
Vignettálás
A kisebb FZ-éknél évről-évre mindig egy kicsit rosszabb eredményt mértünk a képsarkok sötétedését tekintve. Az FZ100 végre megfordítja a negatív trendet, hiszen sokkal jobb értékeket ad, mint például az FZ38. Pedig itt nagyobb látószöget és nagyobb zoomátfogást kapunk, ami rendszerint rontja az esélyeket. Nagylátószögnél, nyitott rekesszel most 7,4%-os világosság csökkenést mértünk, amit a tavalyi gépen csak lerekeszelve sikerült elérni. A rekeszelés azonban ezúttal kevésbé volt hatásos, mivel alig több mint 1%-os javított. Tele állásban nyitva 1,5-1,9%-ot kaptunk, ami még homogén felületeken is elhanyagolható, szemmel észrevehetetlen veszteség.
Az elsőre furcsának tűnő jó eredmény persze valószínűleg a Venus Engine munkálkodásának köszönhető, de kit érdekel, hogy utólagos szoftveres javításról van szó, ha a végeredmény jó? A tévéket sem illik megszólni a különféle képjavító szolgáltatások miatt, ha tényleg használnak a látványvilágnak.