Felépítés
Ergonómia
A bevezetőben említett kecske és káposzta esete elsősorban a méreten érhető tetten. Kompakt viszonylatban hatalmas lett az FZ1000, egyike a legnagyobbaknak. Mérete egy belépő, sőt középkategóriás tükörreflexes géppel vetekszik, nem is beszélve az objektívről, mely szélesebb egy átlag kitobjektívnél (igaz, sokkal jobb fényerejű és zoomátfogású is).
Elődeihez képest méretesebb gépet kapunk tehát, mely fém vázat rajta pedig polikarbonát (műanyag) borítást jelent. A külső nagyon jól sikerült. Érzetre és a strukturált felületet tapintva mintha egy vékonyabb fémborítású vázat tartanánk a kezünkben. Az építési és összerakási minőség kiváló, és a kényelemmel sem kell kompromisszumot kötnünk. Először is, minden kezelőszerv elfért rajta, amit rá akartak tenni. Gombhegyeket nem kapunk, de a fontosabb funkciók megtalálhatók külső kezelőszerven is, ha pedig nem, akkor az 5 funkciógomb egyikéhez rendelhetők.
A sok műanyag alkatrész ellenére nem kis tömeggel kell számolnunk hiszen akkumulátorral és memóriakártyával felszerelve 826 grammos a készülék, de önmagában is 775 gramm. Szélesebb, magasabb és nehezebb is, mint a MILC Panasonic GH4, úgyhogy ha az utóbbit nem használjuk valami nagyobb optikával az FZ1000 számít a gyártó jelenlegi legnagyobb fényképezőgépének.
A markolat kényelmesen széles és mély, a felső ujjaknak kialakított jó fogást biztosító bemélyítéssel. Becsületére válna néhány kisebb DSLR-nek is. Teljes elülső felületét és oldalát befedő gumiborítást kapott, és hasonlóan a komolyabb tükörreflexes gépekhez egy szélesebb gumiszegély került a hátlapra, valamint a gép bal elejére is. Utóbbinak nincs különösebb jelentősége a használatra és a kényelemre nézve, de jól mutat, és komolyabb külleművé teszi a fényképezőgépet.
A markolatot fogó kézzel is könnyedén elérhetők a fontosabb kapcsolók, vagy tárcsák, így például a videó gomb, a hátsó vezérlőtárcsa, vagy akár a fókuszmód váltó kapcsoló. Másik kezünk biztos fogást talál a fémborítású és fémgyűrűvel ellátott objektív alatt. Gyűrűje kellően vastag és jó helyen van, így megerőltetés nélkül hozzáférünk, hüvelykujjunkkal pedig egy kapcsoló segítségével válthatunk két funkciója a zoom vagy a fókusz állítása között.
A nagy objektív egy szintbe került a gép aljával, így a fém állványmenetet nem sikerült az optikai középtengelyhez igazítani. Közvetlenül a markolat alján nyitható akkumulátor és kártyafoglalat ajtó mellé került, így hiába a kellően nagy méret, állványra erősített fényképezőgépnél nem cserélhető az akkumulátor vagy vehető ki a memóriakártya.
Optika
Annyit már tudunk, hogy az objektív nagy, sőt azt is, hogy ezzel egyetemben jó fényerejű is. Elődje az FZ200 a teljes zoomtartományban változatlan 1:2,8 fényerejű objektívet kapott, mely akkoriban egyedülálló volt a piacon. Az FZ1000 ezzel szemben sokkal nagyobb szenzorral rendelkezik, így ugyanaz a zoomátfogás és fényerő csak komoly kompromisszumok árán lett volna megvalósítható. Magyarán sokkal nagyobbnak kellett volna lennie az objektívnek. A Panasonic egy még elfogadható méret és szerényebb zoom, valamint fényerő mellett döntött. Az így kapott 16x-os zoom azért igen szép és sok területen használható, sőt az 1:2,8-4,0 fényerő is átlag fölöttinek számít az ultrazoom kategóriában.
Kisfilmes értéken 25-400mm gyújtótávolságúnak számít a Leica DC Vario-Elmarit optika, így egy kellemes, belső térben is jól használható nagylátószöget kapunk. Sajnos videónál már nem ennyire örömteli a helyzet, mert 4K felbontást állítva 37mm-re (ekv.) szűkül a látvány, ezért ha lefotóztunk egy épületet, ami pont belefért a képmezőbe, és szeretnénk egy gyors 4K videót is, elég komoly látószög szűküléssel kell számolnunk. Teljes nagylátószögnél egyébként a kép sarkainak legszélén jól észrevehető vignettálást tapasztaltunk, mely napellenzővel és anélkül is látszott, de egy apró zoomlépéssel már eltűntethető.
A 16x-os optikai zoom mellett egyéb képnagyító turpisságok is bevethetők. Ilyen például az intelligens zoom, mely szoftveres képjavítás mellett duplájára növeli a nagyítást. Egyfajta trükkös digitális zoomnak tekinthető. Nem trükközik viszont a normál digitális zoom, mellyel további kétszerezés érhető el. Ha kisebb felbontást állítunk, bevethető az Extra Zoom (EZ) is, mely nem a teljes képet kicsinyíti, hanem arányosan levág a széleiből, így kisebb felbontásnál is megtartható az optikai zoom képminősége és nagyítása.
Optikai és digitális zoom
A rekeszérték nagylátó állásban F2,8-tól F8,0-ig, telénél pedig F4,0-től F8,0-ig állítható, akár 1/3 lépésekben. Videó módban F11 a rekeszállás vége.
A méretes objektív kikapcsolt állapotban is 6,3 cm hosszú és 7,7 cm széles. Bekapcsolva közel 3 cm-re tolódik ki az optika belső tubusa, tele zoomállásban pedig 6,2 cm-rel hosszabbodik – közel 12,5 cm-es lesz az objektív. A teleszkópos tubus tetején bejelölték a főbb (ekvivalens) gyújtótávolság értékeket, így azok alkalmasint innen is leolvashatók.
A frontlencse elé egy műanyag objektívvédő sapkát kapunk a becsillanások ellen pedig egy szirom alakú, műanyag napellenzőt, mely az objektív külső bajonettjére csavarható. A frontlencse előtt szűrőmenet is található 62mm-es átmérővel.
A fényképezőgépet Power O.I.S. optikai stabilizátorral is felszerelték, mely lencsemozgatással küszöböli ki kezünk apró rezgéseit. Bekapcsolni az objektív bal oldalán található kapcsolóval tudjuk, a menüben pedig normál, vagy csak függőeleges irányban történő stabilizálásra állíthatjuk.
Képérzékelő
A DMC-FZ1000 nem egy lépcsőfokot lépett feljebb ezen a téren elődjéhez képest. A korábbi modellben 1/2,3″-os képérzékelő volt, ami 6,17 x 4,55 mm. Az új modell ezzel szemben 1″ típusú Live MOS szenzort kapott, ami 13,2 x 8,8 mm, vagyis négyszer akkora felületű. Ennek köszönhetően a felbontást is bátran növelte a gyártó, így lett a szenzor 20,9 megapixeles, de még e jelentős felbontásnövekedés mellett is nagyobb pixelekre és jobb képminőségre számíthatunk a korábbinál.
A gép tényleges felbontása 20,1 megapixel, ami esetünkben 5472 x 3648 képpontot jelent. Ha utánaszámolunk ez 3:2-es oldalarány. Ugyanilyen oldalarány mellett 10 és 5 megapixeles kisebb képek is készülhetnek. A menüben 4:3, 16:9 és 1:1-es képoldal arányok is választhatók, mindnél háromféle képmérettel.
Képformátumként JPEG és RAW állítható. JPEG-ben finom és normál tömörítést használhatunk a fenti sorolt bármely felbontásban. RAW-t választva csak a legnagyobb felbontás érhető el és utólag fel kell dolgoznunk a képet (többek között JPEG-be konvertálnunk), viszont jobb minőség érhető el. Aki nem tud dönteni használhat kombinált RAW+JPEG beállítást is, melynél mindkét formátumban elmenti a gép a fotót. A JPEG tömörítés itt is kétféle értékre állítható.
A korábbi modellekhez képest bátrabban bántak az érzékenység tartománnyal is. Kézi beállítás esetén ISO125 és ISO12800 között állítható be az érzékenység, de a menüben kiterjesztett értéket is engedélyezhetünk, ami ISO80-100 értékeket jelent. Az érzékenység lépésköze 1/3 vagy 1 fényérték lehet. Aki nem akar a beállításával foglalkozni automata módot is kap, melynek plafonértéke szintén megszabható a menüben. Automata érzékenység állítást jelenti az iISO, vagyis intelligens ISO beállítás is, melynél a téma elmozdulását figyeli a készülék. Álló témánál alacsonyabb, mozgónál magasabb értéket használ, így könnyebben „megfagyasztható” a képen a mozgás.
Az FZ1000 különlegessége a Panasonic kompaktokban is egyre hódító választható zártípus. Beállíthatjuk, hogy elektronikus, vagy mechanikus zárat használjon a készülék. Mechanikusnál hosszabb, elektronikusnál általában rövidebbeket is kapunk. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy 60-1/4000 mp között állíthatjuk a záridőt mechanikus, és 1-1/16000 mp között elektronikus zár esetén.
Kijelző és kereső
Egy valamirevaló bridge gépben alapnak számít a hátsó kijelző mellett a kereső is. Az FZ1000 vérbeli bridge gép, így kijutott neki mindkettőből. A hátsó kijelző 3:2-as oldalarányú, és 3″-os képátlójú. Oldalra kihajtható és lefelé 90, felfelé 180 fokban elforgatható, vagyis előre is nézhet, így önarckép is kényelmesen készülhet vele. Azért a képkomponálás más területein sem jön rosszul ez a funkció, például ha fejünk fölött, vagy földközelben kell fényképeznünk. A betekintési szög ugyan kiváló, oldalról bármely szögből a képernyőre pillantva sem látjuk eltolódni a színeket, de a forgathatóság emellett is nagy segítség.
A hátsó LCD felbontása 920 ezer képpont, ami kétszerese elődjének. Lefedettsége 100%-os, tehát minden a képre kerül, amit a kijelzőn látunk. Az általa nyújtott kép részletességére nem sok panasz lehet, és rendben vannak a színek és a kontraszt is. Napsütésben viszonylag jól kivehető a képernyő, de többféle automata világossági beállítással tovább növelhető a láthatóság. Ha részletesen szeretnénk szabályozni a képernyő megjelenését a Beállítás menüben megtehetjük. Itt +/-6 fokozatban állítható a világossága, kontrasztja, és telítettsége is, sőt +/- 10 lépésben a hideg és meleg színek arányát is befolyásolhatjuk.
Az élő nézet frissítése 30 és 60 fps-re állítható. Megfelelően rövid záridő, és a végső képet szimuláló beállítás mellett mindkét esetben folyamatos, szaggatásmentes képfrissítést kapunk.
Kétségtelenül a kijelző fogyasztja a legtöbbet, de szerencsére befelé fordítva vagy a DISP gombot használva bármikor ki is kapcsolható. A menüben gazdaságos mód is bekapcsolható, mely bizonyos tétlenségi idő után standby módba kapcsol, vagy teljesen kiiktatja a hátsó LCD-t.
A DISP gomb szolgál az élőképen megjelenő adatok váltására is. Az adatkijelzés lehet kompaktos, vagy a tükrös gépekhez hasonló státuszsoros jellegű. A menüben turkálva engedélyezhetünk élő hisztogramot, kéttengelyes vízszintjelzőt, háromféle kompozíciós rácsot, és a kiégésre figyelmeztető kétféle csíkozást (ún. zebramintát) is. A zebraminta érzékenysége 50-105%-os csúcsfény értékek közé állítható. Újdonság a monokróm élő nézet és a kép közepét jelölő szálkereszt bekapcsolása. A kijelzőn a beállításokat összefoglaló, táblázatos státuszképernyő is megjelenhet.
Lejátszás módban szintén a DISP gombbal válthatunk a nézetek között. Ez esetben színcsatornánkénti hisztogram, a kijelzett kép részletes felvételi adatai, valamint a kiégett területek kijelzése is engedélyezhető. Az állóképek négy lépésben, legfeljebb 16x-os mértékig nagyíthatók az exponáló gomb körüli zoomgyűrű jobbra húzásával. A nagyított képek a navigációs iránygombbal görgethetők a képernyőn a hátsó vezérlőtárcsával pedig a nagyítást megtartva lapozhatunk közöttük. Ennek köszönhetően összevethető az egymás utáni azonos tartalmú fotók élessége. A zoomgyűrűt balra forgatva 12 és 30 nézőképes oldal, vagy a memóriában tárolt fotók naptár szerint rendezett nézete jelenik meg.
Érintésérzékenységet viszont nem kapunk. Úgy tűnik ez a funkció a MILC-ek sajátossága lesz, és a Panasonic csúcskompaktjaiból egyelőre kikerült.
A gép keresőjében ugyanazok a felvételi és lejátszási információk jeleníthetők meg, mint az LCD-n, de a kijelzés stílusa (kompakt, vagy DSLR), valamint a világosság, kontraszt és telítettség külön állítható.
A kereső a betekintő nyílása alatti szemérzékelővel kapcsolható be, ha leárnyékoljuk az arcunkkal, mely érzékelő adott esetben az automata élességállítást is aktiválhatja. Bekapcsolhatjuk a bal oldalánál lévő LVF/Fn5 gomb segítségével is.
Egy igen nagy és széles szemkagylóval ellátott, kényelmes betekintésű elektronikus keresőt konstruáltak a fényképezőgépre, melynek élessége a balján lévő korrekciós kerékkel +/-4 dioptria között szabályozható.
Betekintve egy 4:3-os oldalarányú OLED kijelzőt láthatunk, 2,36 millió képpont felbontással, 100%-os lefedettséggel. A kép részletessége ennek megfelelően kitűnő, sötétben és erős napsütésben is jól kivehető, a képfrissítés pedig folyamatos. Az OLED-nek köszönhetően az élőkép feketéi is kellően mélyek, a kontraszt még jobb, mint az LCD-n, pedig azzal sem volt problémánk. Furcsálltam viszont, hogy a menüt bekapcsolva csak a kép közepén, kis méretben jelennek meg az opciók. Jobban belegondolva ennek is lehet értelme, hiszen a keresőképet nagyobbnak látjuk, így a teljes képernyőt kitöltő menüt fárasztóbb olvasni, mivel túl közel van. Szemünknek több utat kell bejárnia a „faltól-falig” feliratok átfutásakor.
Vaku
A DMC-FZ1000-re egy 13-as kulcsszámú beépített vaku került, ami ISO100 és F2,8 rekeszérték mellett 4,6 méterig biztosít hatásos megvilágítást. Felnyitásához a kereső betekintő nyílásának bal oldalánál lévő tolókapcsolót használhatjuk. A kissé erőszakosan felpattanó vaku 7,5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé, ami a vörösszemek elkerülése érdekében nem rossz távolság, de külön vörösszem csökkentő üzemmódok, vagy szoftveres eltávolítás bekapcsolásával még hatékonyabban védekezhetünk ellene.
A vaku üzemmódok között derítő és lassú szinkron módot is találunk, Utóbbi esetén első és hátsó redőnyre szinkronizált villantás választható.
A menü Vaku pontja alatt egy sereg beállítás vár a fotósra. Az elődtől eltérően, itt nem csak automata TTL módban, de kézi teljesítmény beállítással is működhet a villanó. A teljesítmény 1/1 és 1/128 között 1/3 lépésekben állítható. Automatikus módban vakuexpozíció kompenzációra lesz módunk mely +/-3 Fé tartományon belüli lehet, az előbbihez hasonló lépésközökkel állítva, de a gép által meghatározott (automatikus) expo kompenzáció is engedélyezhető.
A beépített villanó különlegessége a vezeték nélküli mód, mellyel erre alkalmas külső vakukat irányíthatunk. Ennél négy csatornát (CH1-4) állíthatunk be, megszabhatjuk a kommunikációs fény erősségét, és meghatározhatjuk a belső villanó, valamint 3 külső vakucsoport (A, B, C) teljesítményét és üzemmódját.
A gépre vakupapucs is került, melyre szabvány középérintkezős, de leginkább rendszervakuk illeszthetők. Rendszervakuból választhatunk kisebb méretűt és teljesítményűt, mint például a DMW-FL220, de ezen a nagy gépen nem mutat esetlenül a DMW-FL360L, vagy DMW-FL580L csúcsmodell sem. Cserébe megtriplázhatjuk, sőt utóbbival megnégyszerezhetjük a vakuteljesítményt.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A markolat oldalán egy elég nehezen nyíló gumifedél mögé rejtették a csatlakozók többségét. Hármat találunk belőlük itt, kezdve a távkioldó kábelét fogadó 2,5mm-es jack aljzattal. Ezután egy mini HDMI kimenet következik, majd egy kombinált A/V+USB csatlakozóhely zárja a sort. USB kábelt mellékelnek a géphez, HDMI-t viszont nekünk kell beszereznünk. Érdemes is, főleg, akinek 4K tévéje van, hiszen az FZ1000 már ezt a kimeneti felbontást is támogatja. Persze FullHD, vagy kisebb felbontású kimenet is engedélyezhető.
A gép másik oldalán egy kerek gumilap mögött a külső mikrofon csatlakozására szolgáló, sztereó mini-jack aljzatot találunk.
Egy lítium ion akkumulátor (DMW-BLC12E) alaptartozékként jár a fényképezőgéphez, természetesen a hozzá való hálózati töltővel együtt. Ennek segítségével kb. 2 óra 20 perc alatt tölthető fel teljesen a 7,2V-os, 1200 mAh-ás (8,7 Wh) áramforrás, mellyel így hozzávetőleg 360 fénykép készíthető. Ez sajnos jelentősen elmarad az FZ200-nál mért 540 képes teljesítménytől. Töltöttsége az élőkép adatkijelzésén ellenőrizhető. Kis ikonja három töltöttségi állapotot és a lemerült jelzést képes megjeleníteni.
A memóriakártya foglalat ugyanitt, a markolat alján érhető el és SD, SDHC, vagy SDXC kártyákat fogad. FullHD mozgóképhez legalább Class4-es sebességosztályú kártyát ajánl a gyártó, de ha ki akarjuk használni a 4K lehetőséget is UHS-I (U3) sebességű kártyák indokoltak. Egy percnyi 24 képkocka/mp-es 4K videó kb. 710 MB tárhelyet foglal a kártyán.
