Felépítés II.
Ergonómia
Nem tudom a Panasonic kompaktjai kapcsán beszélhetünk olyan dolgokról, mint az ergonómia? A cég szinte minden fényképezőgépének kialakítását egy jól felismerhető, karakteres, retro stílusnak és kevésbé a kényelemnek rendeli alá. Az FZ18 néhány milliméterrel nagyobb, és egy félig üres chipszes zacskónyival nehezebb lett, mint elődei. Nagyjából ennyivel is kényelmesebb. A markolat még mindig elég keskeny és kisujjunknak sem jut sok hely, de legalább jó mély, így viszonylag stabil fogás esik rajta. Mindenesetre sokkal kényelmesebb, mint némely apróbb DSLR fényképezőgép.
A még mindig túl szögletes felületekből kiemelkedő rideg műanyag gombok tovább rontják a váz amúgy is műanyag érzetét, amit csak két aprósággal tudott árnyalni a gyártó. Az egyik a végre kissé megdöntött exponáló gomb. Ami még mindig kényelmetlen, de kevésbé, mint korábban. Jobban odafigyeltek a hátsó, hüvelykujj támasztékra is. Stabilabb és kényelmesebb ívű a régi megoldásnál. A gombok egyébként jól elérhetők, és mivel kevés van belőlük, könnyen megtanulható a helyzetük. Egyedül a vakunyitó gomb pozíciója érthetetlen számomra. Megint a kereső nézőkéje közelébe zsúfolták, így ha az EVF-et használjuk és a vakut is nyitni szeretnénk, először meg kell vakarnunk a pupillánkat.
A hátlapra bekerült egy plusz gomb (AF/AE-LOCK), mégpedig a ki-, bekapcsoló helyére, amit a váz tetejére biggyesztettek. A korábbi megoldás kényelmesebb volt és gyorsabb bekapcsolást tett lehetővé.
LCD és kereső
Szintén egy olyan terület, hol a gyártó maradt a korábbi ösvényen. A TFT LCD monitor átlósan 2,5” területet foglal a gép hátlapján és 207 000 képponttal büszkélkedhet. Ez relatíve jó részletességű képet ad. A lefedettség a gyártó szerint kb. 100%-os, tehát a végső fotóra kerülő összes képtartalom látható a kijelzőn. Szerintünk viszont a kép 98%-a látható a kijelzőn. A képátló általunk mért mérete 62 mm, ami 2,44”-nek felel meg.
A kijelző hátránya, hogy laposabb szögből nézve a színei és a fényessége megváltozik. A fej fölötti fényképezéshez ezért egy extra opciót (Power LCD) is használhatunk, amit aktiválva, alulról ránézve is a helyes színeket látjuk. Ezen kívül további két üzemmódot választhatunk: egy automata világosság rásegítést és egy nagy fényerejű módot. Az LCD fényereje ezen kívül 7 lépésben szabályozható a Beállítás menüben.
A képek komponálásának másik eszköze az elektronikus kereső (EVF), ami egy kisméretű LCD monitor, 188 000 pixel felbontással. A kereső +/-4 dioptria értékek között szabályozható. Betekintési szöge 21 fokos, ami egy 17”-os LCD kép, 93 cm-ről való látványának felel meg. Ez pontosan megegyezik az FZ8-nál tapasztaltakkal, de sikerült összehasonlítanunk egy Olympus SP-560 UZ-val is, ami egy igazi konkurens modell. Az EVF mérete és képminősége terén a Panasonic tűnt jobbnak, az LCD tekintetében viszont az Olympus volt a nyerő, a kissé részlettelibb, dinamikusabb és kis szögből is jól látható megjelenítés miatt.
A Panasonic DMC-FZ18 hátsó kijelzője és EVF keresője között egy külön gombbal válthatunk, de a menüben az is megadható, hogy az EVF-el egyidőban is látható maradjon az LCD kép.
Komponálás közben a Display gombbal válthatók a kijelzők információi. A megszokott felvételi adatok mellett kétféle kompozíciós segédrácsot és élő hisztogramot is kérhetünk. Visszajátszásnál szintén ezzel a gombbal változtathatók az infók, a zoom gombbal pedig 4, 8 és 16x-os mértékben belenagyíthatunk az elkészült fotókba. A 16x-os nézet már enyhén elmosott képet eredményez, így inkább a 8x-os nagyítást ajánljuk. A visszanézéshez használható a le nyílgomb is, de sem ebben, sem a normál visszajátszásnál nem jelzi ki a kiégett részeket. Kénytelenek leszünk a hisztogramra és a szemünkre hagyatkozni.
Élességállítás
Az automatikus fókusz természetesen már alap bármely digitális fényképezőgép esetén, de egy ilyen kvalitású gépből nem maradhatott ki a kézi élességállítás sem.
Az AF rendszer 11 fókuszterületet különböztet meg. Ezeket egyenként, vagy akár 3-mas csoportokban is aktiválhatjuk. Terület szerint a következő beállítások használhatók: szpot AF, terület AF, nagy sebességű terület AF, nagy sebességű terület/3 egy sorban, és nagy terület. A z élességállítás távolsága szerint normál és makró módot használhatunk. Utóbbi akár 1 cm-ről is éles képet ad és bizony a keresőben ilyenkor már az objektívre rakódott porszemek is látszanak.
Az AF kezelését néhány dologban átdolgozták. A makró mód egy közös gombon osztozik a fókusz aktiválással, amivel kézi élességállításnál azonnal visszatérhetünk automata módra. Kapunk egy AF/AE LOCK gombot is, amivel rögzíthető a beállított élesség, és a képet átkomponálva is ugyanazt a távolságot használja a gép.
A Panasonic DMC-FZ18 egyik újdonsága az Arcfelismerő AF rendszer. Ez esetben a fényképezőgép emberi arcvonásokat keres, majd automatikusan ezekhez állítja a távolságot, a fókuszterületet és az expozíciót. Legfeljebb 15 arcot tud megkülönböztetni a rendszer és ezek elmozdulását is követi a fókuszkeret. Próbáink során az arcfelismerő rendszer rendkívül gyorsan és megbízhatóan dolgozott.
A manuális élességállítás sajnos még mindig elég körülményes, bár nem nehezebb, mint általában a kompakt fényképezőgépeknél. Ehhez aktiválnunk kell az MF módot, majd a joystickkal beállítani az élességet. A képernyő bal szélén egy távolságskálán látható a fókusz távolsága. Az LCD-n vagy az EVF-en ez nem lesz elég, úgyhogy érdemes a menüben engedélyezni az MF nézet rásegítést. Két fokozat közül választhatunk. Az elsőnél 2x nagyítású képablakot kapunk a kijelző közepére, a másodiknál pedig a teljes képernyő változik 4x nagyítású ablakká. Az élességállítási kivágás a nyíl gombokkal léptethető. A segítség ellenére a kézi fókusz pontos beállítása elég nehéz, mivel a nagyítás csak interpolált, kissé elmosott képet ad.
Elégtelen megvilágításnál engedélyezhetjük a segédfényt is, amely persze az AF rendszernek lesz örömére. Ilyenkor egy kis narancs fényű lámpa lép működésbe pár pillanatra, hogy megvilágítsa a gép előtti területet. A segédlámpa hatótávolsága nagylátószögnél kb. 3-4 méter. Napellenzőnél vigyáznunk kell mert a méretes darab bizony komolyan beárnyékolhat az aprócska lámpafénynek.
Vaku
A DMC-FZ18-ból még mindig hiányzik az automata vaku felnyitás. Ez minden esetben a fotós feladata, a gép automata módban sem dönt egymaga a villanó aktiválásáról. A felnyitáshoz a kereső betekintőnyílása melletti gombot használhatjuk. A felnyitott vaku kb. 6,5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé. Emiatt a vörösszem hatás ritkábban fordul elő, mint egy kisebb kompakt fényképezőgépnél, de ez a gép sem mentes ettől a nem kívánt jelenségtől. Ahhoz, hogy esélyünk legyen a piros szemekkel szemben, használnunk kell az automatikus vörösszem-eltávolító módot, vagy a lassú szinkronnal kombinált változatát, ha este, hosszú záridővel szeretnénk vakus képet készíteni. Sajnos a kompaktok között egyre terjedő, szoftveres eltávolítás ebből a modellből hiányzik. Az említett vakumódokon kívül automata és derítő beállítás használható.
Ezúttal is mértünk, mégpedig a vaku feltöltésének idejét, amire nem lehet panasz. Átlagosan 1,5 mp múlva már üzemkész a villanó, ami gyornak mondható. A legerősebb kisütés után kb. 5 mp-et kell várnunk, ami még mindig gyorsabb a hasonló, ceruzaelemes/akkus modellek, néha 10 mp feletti, eredményeihez képest. A fényereje a fel nyílgomb lenyomása után szabályozható, mégpedig +/- 2 Fé között, 1/3 lépésekben.
A beépített villanó nagylátószögnél 0,3-3 méter, tele állásban 1-2 méter között biztosít jó megvilágítást (ISO 100 érzékenységnél). Külső vaku nem csatlakoztatható az FZ18-hoz.
Itt is ügyelnünk kell a felhelyezett napellenzőre, ami nagylátószögnél erősen árnyékolja a vaku fényét. Így elsütve a kép aljának középső részén egy hatalmas, sötét árnyékot kapunk.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképek és videók a DMC-FZ18 belső memóriájába, vagy külön megvásárolható kártyára menthetők. A belső memória mindössze 27 MB-os, így gép mellé már a vásárláskor sem árt beszerezni egy néhány GB-os memóriakártyát. Ebből az Secure Digital (SD), Secure Digital High Capacity (SDHC) és MultiMedia Card (MMC) típusokkal boldogul el a gép. A memóriafoglalatot a markolat alján található elhúzható, majd kihajtató ajtó mögött találjuk. Ugyanitt kapott helyet az akkumulátoros foglalata is. Az ajtó műanyagból készült, de fém zsanéros, ezért első látásra kellően strapabíró.
A fényképezőgéphez egy lítium-ion akkumulátor (CGR-S006E) és a hozzá való töltő (DE-A44A) jár. A 7,2 V-os, 710 mAh kapacitású akku viszonylag sokáig bírja. A gyári mérések szerint kb. 400 kép készíthető vele, ami közel megegyezik az általunk mindennapos használat során mért kb. 350-370 képes teljesítménnyel. A teljesen merült akkumulátor, kb. 1 óra 50 perc alatt tölthető újra a mellékelt hálózati töltővel. Az áramforrás könnyedén behelyezhető foglalatába. Véletlen kicsúszását egy kis rugós műanyag retesz akadályozza.
A fényképezőgép fém állványmenetét 1,5 cm-re jobbra találjuk az optikai tengelyhez viszonyítva, tehát igen közel került a memória-akku ajtóhoz. Olyannyira közel, hogy az állványra helyezett gépnél nem is nyithatjuk a fedlapot. Akku vagy kártyacsere esetén mindig le kell szerelnünk a fejről és a gyorscseretalpról.
A DMC-FZ18 csatlakozóit a gép bal oldalán, egy könnyen kihajtható műanyag ajtó mögött találjuk. A audio és videó kimenete (A/V) egyben a gép USB 2.0 Hi-speed kimenete is. Ehhez a két funkcióhoz két külön, mini-B csatlakozású kábelt kapunk. Alatta találjuk a hálózati adapter bemenetét, amit azonban külön kell megvásárolnunk a fényképezőgéphez.
A készülék két oldalain, egy egy fémfület helyeztek el a alaptartozéknak számító vállpánt befűzéséhez. Ide rögzíthető az objektívvédő sapka pántja is.
