Optika
Kromatikus aberráció
Mivel átlagosnál jóval komolyabb fényerejű objektívről van szó, megvizsgáltuk az objektív képességeit is, s kezdtük mindezt a színhibával. Az f/2,8 fényerő ellenére a kromatikus aberráció igazán minimális, s természetesen rekeszeléssel jól csökkenthető.
Legrosszabb eset a tele végnél következhet be, nyitott blendénél, ekkor 10×13 cm-es papírképnél 0,15 mm szélességű, illetve 60×45 cm-es nyomatnál ez 0,75 mm szélességű elszíneződéssel találkozhatunk. Érdemes megtekinteni a tesztfotóinkat is, amelyeken színhiba még nyitott rekesszel se igen fedezhető fel.
Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a Panasonic Lumix DMC-FZ300-nál a nagy zoomja és jó fényereje ellenére nem kell tartanunk a kromatikus aberrációtól.
Színhiba
Részletgazdagság, rajzolat
Szokásos templombelsős tesztfotónknál rekeszsorozat is készült, amelyből ellenőrizhető, hogy mennyire lágy a kép nyitott blendénél. Tapasztalatunk szerint F2,8-nál igazán minimálisan kapunk csak lágyabb képet, mint F4-nél. F5,6-F6,3 környékén pedig beindul a diffrakció. A tesztfotók lenti linkünkön érhetők el.
Makró, közelfényképezés
A Panasonic Lumix DMC-FZ300 legnagyobb nagyítását 25 mm-nek megfelelő nagylátószögnél adja, amelyből már sejthető, hogy jelentős torzításra kell számítanunk, illetve a sík témák esetén a sarkok sem lesznek tűélesek. A nagyítás alapvetően jó, de ehhez 1 cm-re közel kell mennünk a témához a frontlencsénkkel.
Ha a gyújtótávolságot növeljük, a minimális tárgytávolság drasztikusan kezd emelkedni. Teljes tele állásban azért így is ki lehet tölteni a képet 8 cm széles témával.