Képminőség
Képzaj
Ki tudja hanyadszor kell szembesülnünk a kis méretű CCD – nagyobb felbontás problémával, melynek hátránya a többnyire nagyobb zajszint. Szívesen mondanám, hogy az FZ45 kivétel ezen unott trend alól, de nincs így. Két megapixellel többet kapunk ugyanolyan méretű szenzoron mint az elődben, így ezzel arányosan a zajtartalom is növekszik. Hiába az új feldolgozórendszer, a gép zajszűrését ugyanúgy állították be, mint elődjét, így az összes érzékenységi fokozatban ugyanannyival több zajt és hasonló jellegű szűrést kapunk.
Az alap érzékenység ezúttal is ISO80, a zajszint pedig a sorozat eddigi történetében a legnagyobb, bár tegyük hozzá a felbontás is. Ezzel a képminőséggel lényegében nem is lenne gond, a problémát inkább a képek utófeldolgozásában látom. A feldolgozórendszer a szűrés után elég erős élesítést használ, mely még határozottabbá láthatóbbá teszi a visszamaradt zajt, a képek pedig a szem számára furcsán töredezettek lesznek. RAW-ban megnézve a képet sokkal kellemesebb végeredményt látunk. Tesztünk képeit a géphez mellékelt SilkyPix Developer Studio 3.1.3 szoftverrel konvertáltuk, gyári alap beállításokban, extra élesítés és zajszűrés nélkül. A fényképeken kevésbé szembetűnő a zaj, lágyabbak, de nem töredezettek. Alacsony érzékenységen tehát jobban megéri RAW formátumot használni, ha van időnk a feldolgozására.
ISO100 jelenti a következő fokozatot, mely hasonló zajszint növekedést hoz mint az előd hasonló érzékenység lépése. Ez kb.10%-ot jelent. A zaj nagyjából ugyanannyi mint az FZ100 esetében. RAW-ban még mindig jobb a helyzet, a világossági komponens kevésbé szembetűnő, de a kék csatorna zaja kezd egy kicsit elszabadulni.
Az ISO200-as fokozat már a JPEG zajszintnek kedvez, legalábbis szűretlen RAW esetében. Az elődhöz viszonyítva arányosan, kb. 20%-kal növekszik a zaj szintje, ez 10-13%-kall magasabb az FZ38-nál mérthez képest, itt már egyértelmű a szűrésis, mely kezdi eltüntetni a kép finomabb részleteit. RAW-ban a kék színcsatorna zaja nagyon magas, a többi alig magasabb a JPEG-nél.
A következő lépés (ISO400) semmi meglepetést nem okoz, alig 20%-kall növekszik a zajszint, az elődhöz képest pedig 1 fényérték hátrányt szed össze a gép, vagyis ugyanannyi zajt kapunk mint ott ISO200-on. A szűretlen RAW zajszint hatalmasat nő, főleg a színcsatornáké növekszik, közel duplájára.
Szintén meglepetések nélküli az ISO800 fokozat is, főleg ha az FZ38 hasonló beállítását is megnézzük. Az előd itt komolyabb zajszűrési fokozatba kapcsol és pontosan ugyanígy tesz az FZ45 is. A végeredmény, erősen mosott képek és az ISO400-asnál is alacsonyabb zajszint, bár nem sokkal. A RAW képek zajszintje most nem növekszik duplájára, de harmadával azért emelkedik.
Az ISO1600-as fokozat képei szintén több zajt mutatnak, de nincs akkora az ISO800-hoz képest mint az elődnél, így az 1 fényérték különbség megszűnik, és csak elenyésző az FZ38 előnye. A zajszint növekedés azért nem túl erős, az ISO80-as fokozathoz viszonyítva ezen a szinten kb. dupla annyi zaj látható, viszont sokkal mosottabb képet kapunk. RAW-ban szintén csak módjával emelkedik a zaj. A kék csatorna színzaja nagyon magas, de a világossági értéke egész tűrhető.
Ahogy a Panasonic kompaktoktól megszokhattuk a témamódok között akad egy Magas érzékenység beállítás is, mely ISO1600 és 6400 között automatikusan állítja az érzékenységet. Sajnos azonban a záridőt nem volt képes 1/4 mp fölé tornázni, ezért a legmagasabb fokozatban elég sötét képet kaptunk.
ISO3200 érzékenységen csak 3 megapixeles felbontást használhatunk, így a képméret csökkenés jótékonyan leplezi a zajt, és a mosottságot is. Utóbbi azért ekkora érzékenységnél már kis felbontásban is feltűnő, a zajszint viszont elég alacsony, valahol az ISO80-as fokozat környékén. Eggyel magasabb fokozatban (ISO6400) ehhez képest megduplázódik a zajszint. RAW-ban ezeket az értékeket nem képes beállítani gép.
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO6400
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO6400; F3,5; 1/4 mp
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO6400
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO6400; F3,5; 1/4 mp
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO6400
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO6400
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO1600; F5,6; 1/60 mp
ISO6400; F3,5; 1/4 mp
Zajszűrés
Az FZ45-ön ugyanúgy 5 fokozatban szabályozható a zajszűrés erőssége mint elődjében az FZ38-ban, vagy akár az FZ100-ban. Mindezt a képfeldolgozási beállítások között találjuk és persze csak JPEG képekre alkalmazható. Az alap beállítás a nulla, melyhez képest +/-2 lépésben állíthatjuk. A szűrést már ISO80-ban is elvégzi a gép.
Az egyes szűrési lépcsők nagyon hasonlítanak a korábbi modellhez. -2 fokozatban minden érzékenységi szinten kb. 15-20%-kal több zajt kapunk viszont egy kicsit kevésbé mosott képeket. +2 értéken ezzel szemben 20-30%-kal csökkenthető a zajszint az alap beállításhoz képest.
Érdekes, hogy a nagyjából azonos felbontású és szenzorméretű, de CCD helyett MOS érzékelőt használó FZ100 teljesen más megközelítésben kezeli a zajt. Ha a normál szűrési fokozatban kapott képeket nézzük az FZ100 zajszintje alacsonyabb. Azt is figyelembe kell azonban vennünk, hogy a nagyobb testvér még az FZ45-nél is erősebb szűrést alkalmaz, tehát az alacsonyabb zajszint csak a mosottabb képek árán jöhet létre.
Ha RAW-ban hasonlítjuk össze a két gépet már egész mást láthatunk. Mindkettőjük képeit a SilkyPix Developer Studio azonos verziójú szoftverével konvertáltuk szűrés nélkül, és itt bizony egyértelmű, hogy a CCD szenzoros FZ45 kevesebb zajt termel. Már alacsonyabb érzékenységeken is nyilvánvaló a különbség, ISO800-on pedig már 1 fényérték az FZ45 előnye.
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Általános képminőség
Az FZ100-nál írottak ide is érvényesek, vagyis a megnövelt látószög és zoomtartomány miatt 25mm ekvivalens állásban valamivel gyengébb felbontásra, kontrasztra számíthatunk. Persze nincs drámai képminőség csökkenés, de valamivel elmarad az elődökhöz képest. Egy kicsit „belezoomolva” a képbe már nagyon jó minőséget kapunk, a Panasonic gépeire jellemző jó kontraszttal, élénk színekkel, melyek talán kevésbé élénkek most, mint korábban.
A színek néhány kivételtől eltekintve pontosak, még ha enyhén szaturáltak is. A kékek és a pirosak inkább a melegebb tartomány felé másznak el. Egyedül a középzöld árnyalatok sápatagok kissé és sokkal élénkebbek a narancsközeli színek is.
A képminőségre nagy általánosságban még sem ez, hanem a zajszinteknél említett utófeldolgozás és szűrés van a legnagyobb hatással. Az élesítést például elég túlzónak találtam, főleg a visszamaradó képtöredezettség tükrében. RAW-ban sokkal jobb a végeredmény. Szabadabban, jobb hatásfokkal élesíthetünk anélkül, hogy ez a jellegzetes hiba megjelenne a képeken.
