Felépítés
Ergonómia
A külsőt tekintve semmi sem jelzi, hogy ez egy csúcsmodell lenne. A GH2 szépen beleszürkül az eddig kiadott G és GH modellek alkotta masszába. Itt nincs több százezer expozícióra tervezett zár – legalábbis a gyártó nem köti ezt az orrunkra, vagy szigetelt váz. Nem olyan nagy baj mindez, hiszen a GH2 nem úgy csúcskategória, ahogy például egy munkára tervezett Canon DSLR. Ez egy amatőr gép, a Panasonic jelenlegi összes tudásával, sokrétű szolgáltatáskészlettel felvértezve.
A külső borítás fémből készült, a korai Mikro4/3-os vonaltól eltérően ezúttal inkább a komolyabb DSLR-ekre hasonlító, érdes felületkezeléssel. A formavilág nagyon picit lágyult, több a hajlat a gépen, mint az elődökön és a kezdeti típusokhoz képest a vakuház is határozottabb, magasabb. A jellegzetes, „panasonicosan” szögletes formavilág azonban megmaradt. Kézbe véve a gépet csukott szemmel is azonnal felismerhető. Egy kicsit vastagodott a váz az eltelt két év alatt, de a hátsó panel szögletei, a jellegzetes hüvelykujj támasz, a lapos felső rész, és a vékony markolat, könnyen beazonosíthatóvá teszik a márkát.
A markolat elülső részére kényelmes gumiborítás került, mely a gép többi részén nem köszön vissza. Az előd csúszós műanyagérzetű burkolatához képest azonban komoly előrelépés. A vékony markolat, nem túl mély – ez ügyben a korai modellek mintha kényelmesebbek lettek volna – de az enyhén befelé hajló íve, alapos marokrész és a középső ujjnak kialakított bemélyedés még a használható kategóriába sorolják. Az előd egyik hiányossága volt, hogy a viszonylag kis markolat tetejére zsúfolták a vezérlótárcsát, melynek kezelése meglehetősen kényelmetlen volt emiatt. A GH2 már a hüvelykujjnak szánja ezt a szerepet, ugyanis hátulra került a sokszor használatos kezelőszerv. A korábban itt lévő videofelvétel gombot a gép tetejére tették, közvetlenül az expo gomb mögé. Hasonló, apró változásokat tapasztalhatunk a többi kezelőszerv tekintetében is. A legfontosabb, hogy a jobb oldali fókuszmód tárcsa dupla funkciós, mivel a fókuszterület módok is kiválaszthatók a segítségével. Pozitív újdonság, hogy három külön funkciógombot is találunk a gépen, melyekhez saját beállításokat rendelhetünk. A felső módválasztó tárcsán is három egyedi beállítás elmentésére lesz lehetőség. Összességében azonban a kezelés is a régi maradt.
Komoly géphez méltóan a kártyafoglalatot külön választották az akkumulátorétól és a markolat oldalára került. A memóriakártya cseréje így állványon is megoldható. Az akkucsere azonban nagyobb állványtalpnál gondokba ütközhet, mert a gép elég kicsi ahhoz, hogy a menettől 3 cm-re lévő ajtó már ne legyen nyitható. Szerencsére erre ritkábban lesz szükség. A fém állványmenetet egyébként pontosan az optikai középtengely vonalában találjuk.
Objektív
A DMC-GH2 elődeihez hasonlóan cserélhető objektíves gép, és a szériánál megszokott Mikro4/3-os objektíveket használja. Ez a Panasonicnál a Lumix G Vario sorozat, melyen kívül az Olympus hasonló vázakra készült Zuiko optikái is csatlakoztathatók, külön megvásárolt adapterrel pedig a normál 4/3-os objektíveket is fogadja. A Mikro 4/3 sorozathoz több gyártó kínál alternatív adapter megoldásokat is, melyek segítségével lényegében az összes ismertebb objektív csatlakoztatható, ezek azonban meglehetősen kompromisszumos megoldást jelentenek.
Az összes csatlakoztatott objektív esetében – beleértve a géphez való hivatalos szériát is – 2x gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk, ha a kisfilmes értékkel ekvivalens látószögre vagyunk kíváncsiak. Az általunk próbált 14-42mm-es objektív esetében ez 28-84mm-nek megfelelő látószöget jelent.
Ellentétben a Panasonic kompaktokkal, a G-sorozat nem tartalmaz beépített optikai stabilizátort, bár üzemmódjai a gép menüjében állíthatók. Ehhez a szolgáltatáshoz stabilizátorral ellátott objektívet kell vásárolnunk. Ilyenek a gyártó MEGA O.I.S. jelölésű optikái. A Panasonic jelenleg 11 saját gyártású objektívet (köztük 6 db stabilizátoros modellt) kínál a géphez, beleértve a nemrég megjelent 12,5mm-es 3D objektívet, melynek használatát a GH2 is támogatja. A készülék egyik „hivatalos” kitobjektíve a HD videóra optimalizált, Lumix G Vario HD 14-140mm F4,0-5,8 ASPH MEGA O.I.S. Az objektív zoomtartományát 2x vagy 4x-es digitális képnagyítással is kiegészíthetjük, újdonságként pedig a Kiterjesztett telekonverter funkció jelenik meg, mely 4 megapixel alatti állóképeknél 2x, mozgóképeknél 4,8x-os plusz nagyítást ad.
Képérzékelő
A Mikro 4/3 érzékelő szabványmérete (17,3 x 13 mm) a DMC-GH2 esetében is adott, a korábbi 13,98 megapixeles felbontást azonban túllépte a gyártó. Az új modell 18,31 megapixelt kapott, de persze közel sem használja ki minden esetben ezt a felbontást, ahogy elődje sem tette. A tényleges képméret 16,05 megapixel. A felbontástöbbletnek köszönhetően nem a normál 4:3 oldalarányú képből vág a készülék feldolgozószoftvere, ha 3:2 és 16:9 arányú méreteket állítunk. Alapesetben 4608 x 3456 pixel a maximum, de például 3:2-nél már 4752 x 3168 pixeles, 16:9 oldalaránynál pedig 4976 x 2800 a maximum felbontás. Választhatunk még 1:1 arányt is, melynél 3456 x 3456 pixelt kapunk. Bármely csoportban 3-3, így összesen egy tucat képméret áll rendelkezésre.
Képformátumként a megszokott JPEG, haladóknak pedig a RAW választható. JPEG-ben kétféle tömörítési fokozatot kínál a gép, RAW-ban pedig kombinált formátumot (RAW+JPEG) is beállíthatunk mindkét minőségi fokozattal.
A fényképezőgép a legújabb Venus Engine FHD feldolgozórendszert kapta, mely 3 CPU-val biztosít minden eddiginél gyorsabb fotó és videó feldolgozást. A normál 2 processzoros rendszerekhez képest 1,8x-os sebességet ígér a Panasonic. Ez nem csak a Full HD mozgóképek 60 kocka/mp-es kiolvasását, de például a jobb, azonnali zajszűrést, és fejlett CNR, azaz színhiba eltávolítást is lehetővé teszi.
Az érzékenység ezúttal ISO160-tól állítható, de rábízhatjuk a gép automatikájára is. Az elődhöz képest most nem csak egész, de 1/3 értékenként növelhető az ISO szint, a plafon pedig az ISO12800-as beállítás.
A képérzékelőre rakódott esetleges kisebb szennyeződések, például a por ellen a korábbi modellekben is meglévő automatikus vibrációval védekezhetünk. A Supersonic Wave Filter másodpercenként 50 000 rezgést végez minden kikapcsoláskor, így szabadulva meg a nem kívánt kosztól. A tisztítás bármikor aktiválható a menüből is.
LCD és kereső
A Panasonic igyekezett megújítani a fényképezőgép keresőjét és LCD kijelzőjét is. Az TFT LCD monitor ugyanúgy 3”-os képátlójú, mint elődjében, felbontása pedig 460 000 képpont. Oldalaránya 3:2-es, tehát normál 4:3-os, vagy 16:9-es méretekben a széleken fekete csík jelenik meg. Effektív mérete csak egy hajszálnyival kisebb 3”-nál, 2,93”, vagyis ~7,45 cm.
Az LCD-t ugyanúgy 180 fokban kihajtható, majd 90 fokban lefelé, 270 fokban előre forgatható, ahogy a korábbi modellnél. Ha keresőként használjuk, lefedettsége 100%-os. Újdonsága az érintésérzékeny kivitel, melyet már más gépekben is bevezetett a Panasonic, bár a közel két évvel ezelőtti elődben még nem láttuk. A DMC-GH2 azonban az újabb modellekhez képest is tud újat nyújtani az érintőképernyő terén. Sokkal több funkció szabályozható róla mint korábban, így például a kioldás, vagy a számos beállítást kínáló gyorsmenü. Rendkívül kényelmes az exponálással egybekötött AF pont beállítás. Elég csak ráböknünk a képernyő bármely pontjára és az rendszer erre állít élességet, mégpedig a másodperc tört része alatt, ezután pedig azonnal indul az expozíció.
Szintén érintésérzékeny a kézi élességállítás nagyított nézete, melynél ujjunkkal görgethetjük a kivágást. Szintén így szabályozható az új expozíciós skála, a rekesz és záridő beállítására. Lejátszáskor a képek lapozása, nagyítása is lehetséges az érintőképernyőt használva. A szolgáltatás mozgókép felvételkor is használható, beleértve az AF pont kézi kiválasztását. A géphez egy apró, műanyag érintőtollat mellékelnek, mely a vállszíjra is felfűzhető, hogy mindig kéznél legyen. Aki persze a hagyományos, gombos beállításokat szereti, mindent elvégezhet ezekkel is. Ha semmiképpen sem akarunk érintésérzékeny LCD-t, a jelentősebb funkciók a menüben egyenként letilthatók.
A gyártó a külső LCD és az elektronikus kereső kijelzőjének háttérvilágítását is áttervezte, így ígéretük szerint 25%-kal nagyobb az általa lefedett színtartomány. A kijelző egyébként valóban szép színeket, jó kontrasztot ad, és magas felbontásának köszönhetően a kép részletességével sincs probléma.
A keresőképen élő hisztogram is bekapcsolható, mely bárhová pozicionálható a képmezőben. Választhatunk háromféle kompozíciós segédrács közül is, és a beégés kijelzése is aktiválható. Az adatkijelzés a DISPLAY gomb segítségével választható ki. A kijelzés kétféle stílusú, kompaktos és a tükörreflexes gépek keresőadataihoz hasonló lehet. Ugyanezzel a gombbal el is tüntethetők a felvételi adatok, vagy átválthatunk aktív státuszképernyőre, melyen érintésérzékeny gombokon választható ki a kívánt beállítás. A képernyőt ki is kapcsolhatjuk, illetve a menüben beállíthatunk alvó üzemmódot is. A státuszképernyő háttérvilágossága háromféle értékben szabályozható, a teljes képernyő pedig +/-3 fokozatban világosítható vagy sötétíthető, illetve ugyanennyi lépésben beállíthatjuk a kontrasztját, +/-5 fokozatban pedig a színeit is.
A DISPLAY gomb a lejátszáskor megjelenő képernyőinfók kiválasztásában is segít. Teljesen eltüntethetjük az adatokat, vagy választhatunk korlátozott és részletes felvételi infó kijelzést A részletes megjelenítés mellett színcsatornánkénti hisztogram is aktiválható. A megjelenített képek a jobb és bal iránygombbal lapozhatók, a hátsó vezérlőtárcsával pedig naptár nézet, illetve 30 és 12 képes előnézeti oldal is megjeleníthető. A másik irányba forgatva 2, 4, 8 és 16x nagyítást kérhetünk a képernyőre.
A videók lejátszásánál a fel iránygombbal indítható a tárolt mozgókép visszanézése. Ugyanezzel a gombbal bármikor megállítható a kép és 2 megapixeles fotó menthető. Az jobb és bal iránygombokkal kockánként is lapozhatunk a videókban, melyek fel is darabolhatók. A hátsó vezérlőtárcsa ilyenkor a lejátszás hangerejének szabályozására szolgál.
Ahogy említettem, nem csak az LCD, de a keresőként szolgáló LVF kijelző is fejlődött. A 25%-kal jobb színvisszaadás itt is adott, a felbontás, pedig 1,44 millió képpontról 1,53 millióra nőt. Szemre persze nem sok különbség fedezhető fel, kivéve a szaggatást, ami az elődhöz hasonlóan ezúttal sem kerülte el a gépet. Szintén visszaköszön a képernyő három komponensének frissítéséből adódó szín-szétesés, amennyiben gyorsan mozgatjuk a szemünket a keresőképen.
A kereső nagyítása egy kisfilmes géphez viszonyítva 0,71x-es, tehát ugyanannyi mint az elődé. A kényelmes, gumírozott szemkagyló jobb oldalán egy távolság érzékelő kapott helyet, így nem kell feltétlenül gombbal átkacsolnunk a két kereső között, elég csak arcunkkal közelíteni hozzá. A másik oldalon az élességét beállító dioptriakorrekciós kerék található, -4.0 – +4.0 m -1 közötti állítási tartománnyal. Az LVF keresőn megjelenő adatok és élőkép megegyezik az hátsó LCD kijelzőn láthatóval.
Vaku
A magasabb vakuház valamivel magasabbra nyíló beépített villanót is jelent. Ezúttal 7,5 helyett 8 cm-re nyithatjuk az optikai középtengely fölé a bal oldalán lévő mechanikus kioldású tológombbal. A nyitott állapot egyben a bekapcsolt is, lezárni, vagyis a vakut kikapcsolni kézzel tudjuk.
Természetesen a vörösszem effektus ellen ettől még ugyanúgy védekeznünk kell. A fényképezőgép minden egyes vakumódhoz engedélyezi a vörösszem csökkentés beállítását, de külön szoftveres eltávolítást is választhatunk. A vakut automatikus, derítő, vagy lassú szinkron módokban használhatjuk. Az összes beállítás, csak P és A üzemmódokban választható. Külön menüpont szolgál az első és hátsó redőnyre szinkronizált villantás beállítására. A vaku 1/160 mp-ig szinkronizálható a zárral.
Az előd 11-es kulcsszámú villanót használt, itt egy picit erősebbet kapunk 13,9-es kulcsszámmal. ISO160-as érzékenységnél és F3,5-ös rekesznél ez hozzávetőleg 4 méterig biztosít megvilágítást. A vaku teljesítménye +/-2 fényérték tartományon belül 1/3 Fé lépésenként korrigálható.
A DMC-GH2 külső vakut is fogad, a tetején lévő vakupapucsra csatlakoztatva. Szinkronkábeles csatlakozás nincs. A gyártó jelenleg három modellt kínál a géphez, DMW-220E, DMW-360E és DMW-500E típusnéven.
Csatlakozók
A fényképezőgép csatlakozói a megszokott helyre a készülék bal oldalára kerültek, két kis gumiajtó mögé. A felsőt kihajtva egy magányos mikro-jack aljzat (2,5mm TRS) tűnik elő, mely a sztereó mikrofon és a távvezérlő kábel bemeneteként szolgál. A Panasonic a DMW-MS1 sztereó mikrofont, valamint a DMW-RSL1 kioldót kínálja a fényképezőgéphez.
Kicsit lentebb, a bal oldal közepén egy valamivel nagyobb gumilap mögé rejtették a HDMI (1.3) Type-C kimenetet, alá pedig a kombinált audio/videó és USB (2.0 Hi-speed) kimenetet. Az USB és A/V kábeleket mellékelik a géphez. A HDMI „zsinórt” külön kell megvásárolnunk RP-CDHM15E vagy RP-CDHM30E típusszámon. A HDMI kimeneti felbontás a menüben, AUTO, 1080i, 720p és 576p értékekre állítható. A Viera-Link szolgáltatás engedélyezésével Panasonic televíziónk távvezérlőjével is irányítható a képek és videók lejátszása. Ha televíziónk 3D megjelenítésre is képes, a gép menüjében engedélyezhetjük a 3D lejátszás funkciót. 3D felvételek készítéséhez speciális objektívre van szükség.
Akkumulátor, memóriakártya
A Panasonic egy DMW-BLC12E típusszámú lítium-ion akkumulátort mellékel a géphez a hozzá való hálózati töltővel és kábellel együtt. Kapacitása 1200 mAh, ami kissé csalóka lehet, hiszen az előd egy tyúklépéssel nagyobb kapacitású akkumulátort kapott. Ennek ellenére a GH2-vel készíthetünk több képet, igaz nála is csak egy tyúklépés a különbség. Ha a 14-42mm-es kitobjektívet használjuk, nagyjából 330-340 felvétel készülhet, attól függően, hogy az LCD-t, vagy a keresőt használjuk. A 14-140mm-es zoom esetében 320-330 kép az ideális. A DSLR-ekhez képest nem túl nagy teljesítmény, hiszen ott nem ritka az 500-600, vagy akár több ezer képet bíró akkumulátor. Az áramforrás egyébként kb. 2 óra és 20 perc alatt tölthető fel teljesen. Töltöttségi szintjét a kijelzőn és a kereső jobb felső sarkában megjelenő ikonon ellenőrizhetjük, négy fokozatban.
Az áramforrás a markolat alján nyíló foglalatba helyezhető. A foglalat egy meglehetősen masszív, fémzsanéros ajtóval, valamint az akku véletlen kicsúszása ellen egy rugós műanyag pöcökkel védett.
Korábban említve volt, hogy a memóriakártyát külön foglalatba, a markolat oldalán nyíló műanyagajtó mögé csúsztathatjuk. A DMC-GH2 a „hagyományos” SD és SDHC kártyák mellett az újabb, extra kapacitású SDXC memóriákat is támogatja. Kártyát nem kapunk a gép mellé, így vásárláskor érdemes egy legalább 4, de inkább 8 GB-os darabot beszerezni, mivel belső memóriával sem rendelkezik a készülék.
