Felépítés
Ergonómia
Azért nem árt, ha egy gép külsőre is tükrözi, hogy egy sorozat csúcsmodellje. A Panasonic korábban nem igazán adott erre, a GH1 és GH2 szinte csak belsejében hozott többet az aktuális G-modellnél. Most viszont egy igazán tiszteletet parancsoló vázat sikerült letenniük az asztalra, még ha ez jórészt sutba is vágja a kezdetben oly sokat hangoztatott „kis méret a lényeg” szlogent. Oké, az objektívek viszonylag kicsik maradtak a DSLR-ekhez képest, de maga a váz bőven egy tükrös belépő és középkategóriás modell között van. Talán a tükör elhagyása miatt soványabb kissé. Összességében kb. 20%-kal lett nagyobb és nehezebb a GH3 a korábbi típushoz képest.
Mégis azt mondom, ez nem baj. A GH3-mal megcélzott vásárlói réteg nem elsősorban a méret miatt vesz gépet, hanem a szolgáltatásai miatt. Ebben pedig a GH3 igazán kitesz magáért. Elég ha csak a kialakítását nézzük. Teljesen fémből készült váz, mely az első ilyen a sorozat történetében. Rendkívül precízen összerakott és masszív. Természetesen időjárásálló szigetelést is kapunk a kényes helyeken. Körben a teljes markolaton, és a hüvelykujj támasztó részén is végig kényelmes és biztos fogást adó gumiborítás fut, mely a gép másik oldalán is visszaköszön díszítésként.
Mondanom sem kell talán, de ez a G-széria messze legjobb fogású és legkomfortosabb fényképezőgépe. Átlagos férfikéznek éppen elég markolattal, mely kellően vastag és mély a jó fogás érdekében, és rengeteg külső kezelőszervvel. Utóbbiakat szintén alaposan áttervezték, és a kezelhetőségnek cseppet sem ártott meg a változás. Ami bevált azt megtartották, a többit pedig továbbfejlesztették. A korábbi szögletesebb formavilág ezúttal is visszaköszön, de jóval lágyabb ívek is megjelennek a gépen.
A kezelés sokkal inkább a komolyabb DSLR vázakat idézi. Szinte minden funkció külső gombot is kapott. A két vezérlőtárcsa pozíciója például a Canon tükrös gépeiből lehet ismerős, több helyet biztosítva így a markolatnak, és az exponáló gomb kialakítása és környéke is a DSLR-ekből lehet ismerős. A gépet ott bevált működésű módválasztó kapcsolók és számos programozható funkciógomb tarkítja, melyekből sosem elég, de a GH3 esetében mégis azt kell mondanom, hogy igen, elég. A hátsó, folyamatosan körbeforgatható és navigációs iránygombként is használható tárcsa szintén jó választás volt, bár a kidudorodó hüvelykujj támaszhoz képest elég mélyre kerül, így nem mindig kényelmes használni.
Profi géphez illően portrémarkolat is vásárolható a készülékhez. A vázhoz hasonlóan strapabíró (időjárásálló) kialakítású DMW-BGGH3 markolat nem csak a kényelmesebb portrézáshoz, de az akkuidő növeléséhez is használható, hiszen anélkül rögzíthetjük a gép alján lévő elektronikus csatlakozóhoz, hogy az eredeti markolatban lévő akkumulátort kivennénk. A markolatban még egy akkunak jut hely, ami dupla annyi képet jelent egy feltöltéssel. A BGGH3-on az expo gombon és a két vezérlőtárcsán kívül a mögöttük lévő négy funkciógomb, valamint az AEL/AFL gomb is megtalálható. Némi hátránya, hogy felerősítve az eredeti foglalatban akkumulátor csak úgy cserélhető, ha ismét lecsavarozzuk a markolatot, és a gépen lévő csatlakozóját fedő gumisapka könnyen elkallódhat, vagy eltörhet – bár a markolatban egy pótsapkát, és az eredeti számára kialakított tárolóhelyet is kapunk.
Objektív
A G-széria összes gépéhez hasonlóan a GH3-ra is a Panasonic Lumix G Vario, valamint az Olympus Mikro 4/3-os Zuiko optikái kerülhetnek. A kínálat talán ebben a MILC rendszerben a legszélesebb. Csak Panasonic gyártmányúból másfél tucatot sorol fel a cég honlapja, de ezek mellé tele, nagylátószögű, makró és halszem előtéteket is vásárolhatunk, és külön kapható adapterrel lehetőségünk lesz a hagyományos 4/3-os objektívek, valamint az M és R bajonettes Leica optikák csatlakoztatására is.
A Panasonic objektív kínálat egyik érdekessége A Lumix G 12,5mm F12 3D objektív, melynek csatlakoztatásával MPO formátumú 3D állóképek készíthetők. A gyártó ezen felül kisfilmes értéken 14-től 600mm-ig kínál különböző kivitelű objektíveket.
És ha már a kisfilmes értéknél tartunk, a Mikro 4/3 rendszer összes optikájánál figyelembe kell vennünk a szenzorméret adta látószög változást, így egy 14-42mm-es kitobjektív kisfilmes viszonylatban 28-84mm gyújtótávolságnak megfelelő látószöget ad majd. A GH3-hoz egyébként a magasabb kategóriát képviselő Lumix G X VARIO 12-35mm F2.8 ASPH. POWER O.I.S. és a 10x-es zoomátfogást kínáló Lumix G VARIO HD 14-140mm F4.0-5.8 ASPH. MEGA O.I.S. objektíveket kínálja a gyártó.
A Panasonic a POWER O.I.S és MEGA O.I.S feliratokkal jelöli optikai stabilizátoros objektívjeit, mivel a gépvázban nincs ilyen szolgáltatás. Aggódnunk azonban nem igazán kell, hiszen a jelenlegi kínálat 2/3-a ilyen optikákból áll. A stabilizátor üzemmódjai a gép menüjében állíthatók. Letiltani nincs lehetőségünk, de használhatjuk normál (mindkét irányban stabilizáló), valamint vízszintes svenkelésre alkalmas (csak a függőleges elmozgást stabilizáló) üzemmódokban.
A csatlakoztatott objektív zoomtartománya 2x vagy 4x-es digitális zoomal is kiegészíthető, és adott az elődből átemelt Kiterjesztett telekonverter funkció is, mely 4 megapixel alatti állóképeknél 2x, mozgóképeknél pedig legfeljebb 4,8x-os plusz nagyítást ad.
Képérzékelő
Annak ellenére, hogy a 16,05 megapixeles tényleges felbontás mit sem változott, a GH3-ba egy teljesen új képérzékelő került, melyen ezúttal 17,2 millió érzékelőhely található. Az áttervezett szenzornál ismét nagy figyelmet fordítottak a minél kisebb zajszintre, mely a képminőség szempontjából döntő jelentőségű lehet. Maradt a korábbról ismert 3DNR, vagyis 3D zajszűrés, mely erősebben szűr a homogén és óvatosabban a sok részletet tartalmazó területeken. Ezt egészíti ki az új MNR (Multi-process Noise Reduction) metódus, mely a kép világosabb és sötétebb területeit is külön kezeli. A világosabb részeken a magasabb, a sötéteken az alacsonyabb frekvenciás zajt szűri. A gyártó ennek révén még tisztább, rossz fényviszonyok közt készült fotókat ígér. Teljesen áttervezett aluláteresztő szűrőt is kapott a gép, mely szintén nagyban befolyásolhatja fényképeink minőségét.
A Mikro 4/3 szabványú (17,3 x 13 mm) érzékelő elődjéhez hasonlóan 4:3 oldalarányú képméreteket kínál, bár a menüben elérhető a 3:2, 16:9 és 1:1 arányú kivágás is. Az összes beállításban 3-3 képméret közül választhatunk, maximum 4608 x 3456 pixellel. A fotók JPEG-ben, vagy szükség esetén RAW-ban is készülhetnek. A JPEG képek ezúttal is kétféle (finom és normál) tömörítésűek lehetnek, és kombinálhatjuk őket a RAW formátummal is. 3D objektívet csatlakoztatva automatikusan MPO formátumba ment a gép, melyek mellé szintén egy finom vagy normál tömörítésű JPEG kép is mentésre kerül.
A képfeldolgozást a szintén megújult Venus Engine VII FHD végzi, melyről szűkszavúan csak annyit árult el a gyártó, hogy a minél tökéletesebb zajszűrés érdekében finomított rajta. Az érzékenységet ISO200 és 12800 között állíthatjuk, 1 vagy 1/3 fényértékenként. Aki ezt kevésnek találja kiterjesztett érzékenységet is engedélyezhet, mely lent ISO125, fent ISO25600 értéket jelent. És, hogy miért nem volt elérhető az ISO100-as érték? Ez maradjon a japán mérnökök titka.
LCD és kereső
Az OLED a jelszó az új GH3-nál, ugyanis mind a kereső, mint a hátsó kijelző OLED képernyőt kapott. Kezdjük először az utóbbival!
Már az elődben is egy fokkal jobb felbontású, és persze kihajtható érintésérzékeny hátsó kijelzőt kaptunk, melyet most tovább javítottak. A felbontás 614 000 képpontra nőtt, ami az elődhöz képest nem rossz, de azért egy csúcsmodellnél nem ártana valamivel nagyobb. Azért a minőségére nem sok panasz lehet, különösen az OLED-ekre jellemző mély feketék tekintetében. Nagyon jó a dinamikaátfogása is, bár alapból a színeit kissé zöldesnek találtam. Szerencsére ezen könnyen segíthetünk, hiszen a menüben nem csak a világossága állítható +/-3 fokozatban, de akár a kontrasztja, sőt a vörös és kék árnyalatok erőssége is. Tökéletesen igényeinkhez szabható a monitor. A 3″-os (7,5 cm) képátlójú, 3:2 oldalarányú kijelzőnél egyedül a sötétben való használhatóságával volt problémám. Gyenge fénynél ugyanis hajlamos belassulni és meglehetősen zajos is.
A kijelző lefedettsége ismét 100%, ahogy ez elvárható volt, és ismét megkapjuk a 180 fokban kihajtható funkciót is. Előre szintén 180 fokban fordíthatjuk lefelé pedig kb. 75 fokban mozdul, ami ugyan kevesebb az elődnél, de a fej fölé tartva nincs is szükség 90 fokkal lefordítani. Persze a képernyőre forgatás nélkül is jól rálátni. A betekintési szög szinte 180 fok, de ehhez közelítve a színek már elcsúszhatnak.
Az eggyel korábbi modellben vezette a Panasonic az érintésérzékeny szolgáltatásokat. Itt nem csak egyszerű, érintéssel kezelhető menüre kell gondolnunk, hanem olyan extrákra is, melyek az újabb Panasonic fényképezőgépekben már megjelentek. Ilyen a képernyő jobb szélén lévő fülön előhívható érintőmenü, mely a gépvázon lévő gombokon túl további funkciógombokat, beállítócsúszkákat, vagy az érintésérzékeny kioldás aktiválását kínálja. Ezzel a géppel is elég csak megérintenünk a kijelző bármely pontját, és a gép azonnal oda helyezi az AF pontot, élesít, majd exponál. Most sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire hasznos és kényelmes funkció lehet ez bizonyos esetekben.
Érintés segítségével akár az expozíció korrekció, vagy a rekesz és záridő is beállítható a képernyőn, de lejátszáskor lapozhatunk vele a tárolt fotók és videók között, és a telefonokból ismert többujjas technikával kinagyíthatjuk, vagy görgethetjük a nekünk tetsző képrészletet.
A DMC GH3-ban is megtaláljuk a GH2-ből még hiányzó, de azóta bevezetett Touch Pad AF funkciót. Ennél a keresőbe tekintve a kikapcsolt hátsó kijelzőt továbbra is érintőpadként használhatjuk és bármely pontjára rábökve, az adott helyen jelenik meg a fókuszpont. Ezzel a módszerrel a navigációs gombok lassú működését kiiktatva egy pillanat alatt tudjuk a képmező bármely részébe áthelyezni az AF pontot.
A kijelzők adatai a DISP gombbal válthatók. Mindkettőn ugyanazok az infók jeleníthetők meg kivéve a hátsó kijelző aktív státuszképernyőjét, mely nem csak jól láthatóan összefoglalja a beállításokat, de bármelyikre bökve meg is tudjuk változtatni őket. Megjeleníthetünk ezen kívül élő hisztogramot, háromféle kompozíciós segédrácsot és elektronikus vízszintjelzőt is, mely a gép oldalra fordulását és előre-hátra döntését is érzékeli, sőt portré állásba forgatva is használható.
Mint említettem, az elektronikus kereső is OLED kijelzős, de a szebb feketékért le kell nyelnünk, hogy valamivel kisebb lett mint elődje. A korábban 1,41x-es nagyítás, most „csak” 1,34x-os, ami az általunk használt kisfilmes viszonylatban nagyjából 0,67x-t jelent, valamivel tehát alatta marad a fullframe DSLR-ek szokásos képernyőméretének. A felbontás viszont valamivel nőtt a korábbihoz képest. Ezúttal 1,74 millió képpontot kapunk a 16:9-es oldalarányhoz.
A kereső egy kényelmes és széles szemkagylót kapott, melynek jobb oldalán a szokásos dioptria korrekciós tárcsát találjuk. Segítségével -4.0 – +4.0 m -1 között állítható a keresőkép élessége. A szemkagyló alsó részére került az elődökből szintén jól ismert szemérzékelő, mely automatikus átkapcsolást tesz lehetővé a hátsó képernyő és az elektronikus kereső között. Egy teljesen új funkciót is kapott, melynek révén azonnal aktiválja az automata élességállítást, ha a keresőbe pillantunk, így lerövidítve az fókuszálás idejét.
A lejátszott képeket is videókat mindkét kijelzőn megtekinthetjük és 2, 4, 8, vagy 16x-os mértékig nagyíthatunk részleteikbe. A képernyőkön 12 és 30 nézőképes oldalak, vagy naptár szerinti képmegjelenítés is beállítható. Ezzel kapcsolatban egy apró bug is felütötte fejét. Ha nagyított nézetben lapozunk a képek között, az átváltott fotó részletét homályosan jeleníti meg a kijelző, és csak továbbgörgetve, vagy a nagyítási arányon változtatva látjuk élesnek.
Vaku
A korábbiakban megszokott mechanikus vakunyitó tológomb helyett, most egy finomabb, elektronikus kioldású gombocska került a vaku bal oldalára. Ennek hatására a beépített villanó 8 cm-re nyitható az optikai középtengely fölé. Lezárnunk persze most is kézzel kell, mint általában. A vaku 12-es kulcsszámú, legalábbis ISO100-on, de az alap érzékenységnek számító ISO200-on 17-esnek minősül, ami valamivel nagyobb az elődnél. Kb. 0,3 és 17,1 méter közti tartományban használható a gép adatlapja szerint.
A vörösszem csökkentő szoftveres módot külön menüpont alatt aktiválhatjuk, a Vaku elnevezésű menürészben pedig rengeteg további beállítást eszközölhetünk. Beállíthatunk például TTL, kézi, vagy újdonságként vezeték nélküli vakuvezérlést is. A vakumód, automatikus, derítő, lassú szinkron, vagy első és második redőnyre szinkronizált lehet, vagy ezek vörösszem csökkentő elővillanással kombinált változata.
A beépített vaku expozíciója +/-3 fényérték között korrigálható, de rábízható akár az automatikára is. A villanási teljesítmény 1/128-ig leosztható.
A GH3 vezeték nélküli vakumódban is működhet, melynél max. négy csatornán történhet a kommunikáció a külső vakuk pedig 3 különálló csoportban vezérelhetők. A három csoport és a belső vaku teljesítménye külön-külön állítható, a fenti menüben. A vakuszinkron alapból 1/160 mp, de ugyanitt gyors szinkron is engedélyezhető.
A gép másik vakut érintő újdonsága az elején található szinkronkimenet, mellyel például stúdióvakukhoz csatlakoztathatjuk.
A készülék tetején lévő vakupapucsra bármilyen szabvány középérintkezős, de leginkább gyári rendszervakut csatlakoztathatunk, ilyen például a Panasonic DMW-220E, DMW-360E és DMW-500E, vagy a legújabb DMW-360L, mely vezeték nélküli módban is használható, beépített LED fényének köszönhetően pedig videózásnál is hasznát vehetjük.
A vakupapucs több, hasonló felfogató mechanizmussal ellátott kiegészítő csatlakoztatására is alkalmas. Ide kerülhet például a gyári sztereó külső mikrofon.
Csatlakozók, akkumulátor, memóriakártya
A csatlakozók közül kettőről már szó esett. A gép alján lévő gumikupak mögött találjuk a portrémarkolat csatlakozóját, az elején pedig egy lecsavarható és könnyen elveszthető műanyagsapka rejti a vaku szinkronkimenetet. Jobb oldalt a kártyafoglalat ajtaja fölött is találunk egy aljzatot, melybe a kábeles távkioldót illeszthetjük.
A csatlakozók zöme a gép bal oldalán kapott helyet, négy gumifedél mögött. Rögtön a legfelső egy árva sztereó mikrofonbemenet (3,5mm TRS), ahová külső hangfelvevőnket (pl. a DMW-MS2 mikrofont) csatlakoztathatjuk. Alatta szintén egy külön gumifedél mögött kapott helyet a gép egyik újdonsága, a fejhallgató kimenet, melynek a videósok biztos nagy hasznát veszik. Végül ezek alatt egy közös fedél mögé rejtve találjuk a HDMI és a kombinált AV/USB 2.0 aljzatokat. A HDMI kimenet felbontása egy új értékkel, a 1080p-vel gazdagodott. Ezen kívül AUTO, 1080i, 720p és 576p értékekre állítható. HDMI kábel nem jár a géphez, de egy USB kábelt találunk a dobozban. A digitális kimeneten keresztül 3D képet is küldhetünk az erre alkalmas megjelenítőkre.
Egyik imánk meghallgatásra talált, ugyanis a GH3-hoz egy új, nagyobb kapacitású lítium-ion akkumulátort kapunk, DMW-BLF19E típusszámmal. A korábbi, 1200 mAh-es kapacitás most 1860 mAh-re hízott, ami 500-540 képet jelent egy töltéssel, az előd 330-340 expozíciójához képest. Ahogy korábban említettem, a portrémarkolat és egy másik akkumulátor beszerzésével ez az érték 1000 kép körülire növelhető. Az akkumulátor töltésére közel másfél órával többet kell szánnunk. A használati utasítás szerint 3 óra 40 percig tart. Töltöttségét a kijelző jobb felső sarkában megjelenő, négy fokozatú ikonon ellenőrizhetjük. Ha lehet még kívánni, akkor nem jönne rosszul legközelebb egy százalékos kijelzésű áramforrás sem.
Az áramforrás a markolat alján nyíló foglalatba helyezhető. A foglalat egy meglehetősen masszív, fémzsanéros ajtóval, valamint az akku véletlen kicsúszása ellen egy rugós műanyag pöcökkel védett.
A memóriakártya viszont nem ide, hanem a gép markolatának oldalsó részébe helyezhető, ahogy már az elődben is. Normál SD, SDHC és SDXC kártyákat használhatunk. A gyorsabbak közül akár az UHS-I sebességosztályba tartozók is támogatottak. Belső memóriánk nincs, tehát mindent ide ment a gép, ami a legjobb minőségű videó, vagy RAW képek esetén meglehetősen nagy kártyakapacitást kíván.
