Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-L10 teszt

Képminőség

Fájlformátumok

Háromféle képméret, háromféle oldalaránnyal, valamint két képformátum és egy kombinált formátum. Ezt kínálja a Panasonic L10, így a beállítható képméret/minőség opciók bizony elég sok variációra adnak lehetőséget. Egészen pontosan 37-re, ami azért még gombócból is sok.

Van ugyebár az elmaradhatatlan veszteséggel tömörített JPEG formátumunk, amelyből kétféle tömörítésűt (Finom, Standard) választhatunk. A Finom tömörítés 99%-ot jelent, ami még kiváló minőséget, de relatíve nagy fájlméretet ad. Tárhelygondokkal küszködőknek ott az erősebb Standard fokozat a maga 94%-os tömörítésével. Minőségre még ez is jó képet eredményez, fájlméretre viszont csak az előbbi felét. Régi barátunk RAW, vagyis a digitális fényképezés külön feldolgozást igénylő „elit” formátuma. A Panasonic ugyanilyen nevű kiterjesztéssel menti kártyára képeit. Választhatunk kombinált RAW+JPEG beállítást is, amelynél mindkét JPEG tömörítési fok választható.

Felbontás terén a 3648 x 2736 pixeles (L) méret jelenti a maximumot, melyet a 6 megapixeles 2816 x 2112 (M), valamint a 3 megapixeles 2048 x 1536 (S) méretek követnek. Az érzékelő 4:3 oldalaránya mellett választhatunk 3:2 és 16:9 arányú képkivágásokat is.

Képzaj

A zaj-problémát mi pixelkukkolók hajlamosak vagyunk kissé túlértékelni, bár jelen esetben azért lenne rá némi ok. Legalábbis DSLR vonatkozásban. Ha a többször felhozott FZ sorozat modelljeihez hasonlítom az L10-et, akkor hatalmas előrelépés a gép a zaj terén, ez azonban nem lenne túl igazságos összevetés. A korábban tesztelt és szintén 10 megapixeles Olympus E-3-tól már némileg elmarad, mivel itt magasabb zajszinttel találkozhatunk, ha a normál, 0. zajszűrési beállításon használjuk a gépet. A hasonló érzékelős modell ISO400-on is jóval homogénebb képet ad. Az L10 újra harmadával romlik, míg az Olympus csak alig. Az APS-C méretű (tehát kissé nagyobb) érzékelővel szerelt, szintén 10 megapixeles Canon EOS-40D ISO100 és 400 között nagyjából 1 fényértéknyi előnyt mutat zajszintben tesztalanyunkhoz képest.

A Panasonic L10 ISO800-től kezd beleerősíteni. A fokozott zajszűrésnek köszönhetően mindkét alap zajkomponens alacsonyabb, mint az előző érzékenységnél. Itt már eltűnik a Canon gép előnye és az Olympus is csak hajszálnyival jobb – az ott is erősen jelen lévő szűrésnek köszönhetően. A legmagasabb értéket ISO1600-ban állapította meg a Panasonic, amely újra erős zajszint emelkedést hoz, némileg a két említett konkurens fölé tolva az értékeket.

• 1. kivágás
• 2. kivágás
• 3. kivágás
• 4. kivágás

• ISO100
  NR: 0
• ISO100 RAW
• ISO200
  NR: 0
• ISO200 RAW
• ISO400
  NR: 0
• ISO400 RAW
• ISO800
  NR: 0
• ISO800 RAW
• ISO1600
  NR: 0
• ISO1600 RAW

ISO100; NR: 0; F8; 1/4 mp

ISO100; RAW; F8; 1/4 mp

ISO200; NR: 0; F8; 1/8 mp

ISO200; RAW; F8; 1/8 mp

ISO400; NR: 0; F8; 1/15 mp

ISO400; RAW; F8; 1/15 mp

ISO800; NR: 0; F8; 1/30 mp

ISO800; RAW; F8; 1/30 mp

ISO1600; NR: 0; F8; 1/60 mp

ISO1600; RAW; F8; 1/60 mp

• ISO100
  NR: 0
• ISO100 RAW
• ISO200
  NR: 0
• ISO200 RAW
• ISO400
  NR: 0
• ISO400 RAW
• ISO800
  NR: 0
• ISO800 RAW
• ISO1600
  NR: 0
• ISO1600 RAW

ISO100; NR: 0; F8; 1/4 mp

ISO100; RAW; F8; 1/4 mp

ISO200; NR: 0; F8; 1/8 mp

ISO200; RAW; F8; 1/8 mp

ISO400; NR: 0; F8; 1/15 mp

ISO400; RAW; F8; 1/15 mp

ISO800; NR: 0; F8; 1/30 mp

ISO800; RAW; F8; 1/30 mp

ISO1600; NR: 0; F8; 1/60 mp

ISO1600; RAW; F8; 1/60 mp

• ISO100
  NR: 0
• ISO100 RAW
• ISO200
  NR: 0
• ISO200 RAW
• ISO400
  NR: 0
• ISO400 RAW
• ISO800
  NR: 0
• ISO800 RAW
• ISO1600
  NR: 0
• ISO1600 RAW

ISO100; NR: 0; F8; 1/4 mp

ISO100; RAW; F8; 1/4 mp

ISO200; NR: 0; F8; 1/8 mp

ISO200; RAW; F8; 1/8 mp

ISO400; NR: 0; F8; 1/15 mp

ISO400; RAW; F8; 1/15 mp

ISO800; NR: 0; F8; 1/30 mp

ISO800; RAW; F8; 1/30 mp

ISO1600; NR: 0; F8; 1/60 mp

ISO1600; RAW; F8; 1/60 mp

• ISO100
  NR: 0
• ISO100 RAW
• ISO200
  NR: 0
• ISO200 RAW
• ISO400
  NR: 0
• ISO400 RAW
• ISO800
  NR: 0
• ISO800 RAW
• ISO1600
  NR: 0
• ISO1600 RAW

ISO100; NR: 0; F8; 1/4 mp

ISO100; RAW; F8; 1/4 mp

ISO200; NR: 0; F8; 1/8 mp

ISO200; RAW; F8; 1/8 mp

ISO400; NR: 0; F8; 1/15 mp

ISO400; RAW; F8; 1/15 mp

ISO800; NR: 0; F8; 1/30 mp

ISO800; RAW; F8; 1/30 mp

ISO1600; NR: 0; F8; 1/60 mp

ISO1600; RAW; F8; 1/60 mp

Az L10 zajszűrése bármely képfeldolgozási (Film mód) beállításban +/-2 érték között szabályozható. Az előbb taglalt 0-s fokozat mellett megvizsgáltuk a leggyengébb (-2) és legerősebb (+2) beállítást is és mindkét esetben viszonylag alacsony, 5-10%-os zajszint csökkenés, illetve növekedést tapasztaltunk. Az Olympus ezen a téren határozottabb. Ott a Normál érték alacsonyabb zajt produkál a teljes érzékenységi spektrumon, míg kikapcsolt szűrés mellett már a Panasonic L10-nek áll a zászló. Itt ISO100 és 1600 érzékenységeken leggyengébb a világossági zaj szűrése, kb. -10%-os, míg közepes érzékenységeknél csak -5% körüli. Érdekes módon kikapcsolt állapotban a színzaj mértéke nagyjából ugyanakkora, mint normál szűrésnél és csak ISO800-tól kezd vele foglalkozni a gép, de ennek hatása meg is látszik a jóval mosottabb képeken.

Magas szűrési fokozaton szintén átlagosan 5-10% csökkenést tapasztalunk, kivéve az ISO1600-as értéket, amelynél 15-20%-al esik a zajszint. Minden szűrési fokozatban jelentkezik az ISO800-tól megfigyelhető jóval erősebb zajcsökkentés, ami az előző fokozatnál alacsonyabb zajosságot, de egyben részletszegényebb képet is jelent.

Hosszú expozíció

A Panasonic L10 kevésbé szenved a hotpixelektől, mint a hasonló szenzorral rendelkező Olympus E-3. A szokásos 10 perc helyett most csak 8,5 percig tartott az expozíció, mivel az L10 legfeljebb ilyen hosszúságút engedélyez. A letakart objektívű és keresőnyílású hosszú expozíció (ISO 200 érzékenység mellett) még elfogadható mértékű hotpixelesedést mutatott. Némileg jelen van a termikus zaj is, ami főleg a széthúzott hisztogramú képváltozaton szembeötlő, bár a mindennapos használat során ilyen mértékű zajjal nem fogunk találkozni, ezt csak a szemléltetés kedvéért emeltük ki. Ugyanitt tapasztalható némi „banding” probléma is, ami a zaj sávozódásában figyelhető meg.

Hosszú expozíció esetén mindenképp érdemes bekapcsolt hotpixel szűréssel használnunk az L10-et. Ezt a Felvétel menü utolsó pontja alatt találjuk. Következő két képpárunk már ennek eredményét mutatja. A hotpixelek teljesen eltűntek és a termikus zaj is jelentősen csökkent. A sávozottság még jelen van a képen de a csökkent zajszint miatt jelenléte elhanyagolható.

Hosszú záridejű felvétel (ISO200, 8,5 perc)

teljes kép

képkivágás

hotpixel szűrés nélkül

hotpixel szűrés nélkül, hisztogram széthúzással kiemelve

darkframe hotpixel szűréssel

darkframe hotpixel szűréssel, hisztogram széthúzással kiemelve

Stabilizátor

A Panasonic úgy látszik erősen elkötelezte magát az objektívbe épített optikai stabilizátorok iránt. Az összes kompakt gépében megtalálható ez a szolgáltatás a méltán elhíresült MEGA O.I.S rendszer képében. Talán pont ezért furcsa elsőre, hogy az L10-ben alapból nem találjuk meg a stabilizációt, hiszen ez a Panasonicnál az objektív és nem a gépváz szolgáltatása. Amennyiben ilyen objektívet vásárolunk a géphez az optikai stabilizátor minden előnyét kihasználhatjuk. Ilyen a vázhoz kitben kínált Leica D Vario-Elmar 14-50mm F3,8-5,6 ASPH objektív is. A készülék olyannyira támogatja a MEGA O.I.S. szolgáltatást, hogy a stabilizációs módok nem az objektíven, hanem a menüben állíthatók. Az objektíven csak egy ki és bekapcsoló gombot találunk, míg a gép menüje háromféle beállítást kínál, mely tökéletesen megegyezik a korábban tesztelt Olympus E-3-nál használtakkal, így hadd idézzek a korábbi cikkből:

• MODE 1: folyamatos stabilizáció
• MODE 2: vízszintes és függőleges stabilizáció. Ez jelenti az alap beállítást. A felvételi szituációk többségénél – főleg teleobjektívhez és/vagy gyenge megvilágításnál – erősen ajánlott.
• MODE 3: csak függőleges stabilizációs. Az objektív vízszintes elhúzásánál (például svenkelésnél) nem fogja meg a képet. Mozgásban lévő témák lekövetéséhez ajánlott.

Mivel a kit árban úgy is benne foglaltatik egy MEGA O.I.S „lencse” adta magát, hogy kipróbáljam a hatásfokát. A kapott értékek természetesen csak erre az objektívre vonatkoznak és más használati viszonyok között (pl.- Live View alkalmazása) eltérőek lehetnek.

bemozdult fotók aránya különböző zársebességeknél

A tesztet az objektív 50mm-es gyújtótávolságánál végeztem, ami ekvivalens 100 mm-nek megfelelő látószöget jelent. Ha alapul vesszük a reciprok-szabály ajánlását, ennek bemozdulásmentes kitartásához legalább 1/100 mp-es záridőre lenne szükségünk. Érdekes módon stabilizátor nélkül is elég jó értékeket kaptunk, így még 1/80 mp-nél sem volt bemozdult fotónk. Az elmosódott képek csak 1/60 mp-től kezdtek gyülekezni és 1/10 mp alatt már nem sikerült éles képet készítenünk.

Az objektív stabilizátorát MODE2 állásban használtuk, amely a legjobb hatásfokot biztosítja. A fenti értékekhez képest kb. 1,5-2 Fé-vel tudtuk kitolni a záridőt, vagyis csak 1/25 mp -től kezdtek bemozdulni a fotók és még 1/3 mp-cel is sikerült éles képet készíteni – igaz itt már a képek jó része életlen lett. A stabilizátor kétség kívül segítség lehet fényszegényebb helyszíneken és nagyobb gyújtótávolságokat használva, bár mint látszik egyáltalán nem csodaszer.

Az alábbi két kép 50 mm-es (ekv. 100 mm) gyújtótávolsággal és 1/8 mp záridővel készült. Balra a stabilizátor nélküli eredmény látható. Itt már egyetlen képünk sem lett éles. Jobbra a kitobjektívbe épített MEGA O.I.S hatása látható. Ugyanennél a záridőnél még a képek 40%-a maradt éles.

1/8 mp (stabilizátor nélkül)

1/8 mp (stabilizátorral)

Memória kapacitás

Belső memóriát nem kapunk – ez egyébként sem szokás a DSLR klubban – és kártya sem jár a géphez, így külön beszerzett SD/SDHC vagy MMC memóriáinkra kell hagyatkoznunk. Az alacsony tömörítési foknak és nagy felbontásnak köszönhetően a legjobb JPEG beállításban 5 MB fölötti fájlméretekkel számolhatunk, RAW-ban pedig 12,6 MB-os átlagot vegyünk figyelembe. És akkor még nem is beszéltünk a kombinált RAW+JPEG közel 18 MB-os képenkénti méretéről. Aki előszeretettel használja ezeket 1 GB-osnál kisebb kártyával el se induljon fényképezni, de elfogadható kapacitást inkább egy 4 GB-os modelltől kapunk. Szerencsére az SD kártyák a legolcsóbbak jelenleg a piacon, így egy 4 GB-os darabra bármilyen formátumban több száz fotó menthető.

Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja: