Felépítés
Ergonómia
Némi túlzással nagyítóval kell keresnünk a különbségeket az elődhöz képest. A Pentax K-5 ugyanazt a méretű és a tömegű vázat kapta, mint a K-7. Azonos a masszív magnézium ötvözet váz is, mely a kényes illesztéseknél por-, csepp-, és fagyálló szigetelést kapott, de a Pentax gépeknél ez szinte alap szolgáltatásnak számít. Vékony gumiszigetelést kaptak a műanyagajtók is, mint például a makrolaton lévő memóriafoglalat ajtaja, s a kihajtható-elfordítható (biztonsági)zárral nyíló akkumulátor ajtó.
A gép nem csak grammra azonos a korábbival, de jórészt a váz kialakítása is megegyezik. Nekem ez a 80-as éveket idéző, kissé szögletes külső kevésbé jön be, különösen a K-7 stílusában kialakított vakuház, de hát ízlésről felesleges lenne vitázni. Mindenesetre jó fogású, hosszabb távon is kényelmesen hordozható és használható gépről van szó. Kellően mély és vastag markolatot kapott, stabil bemélyítésekkel az ujjak számára. Az első és hátsó vezérlőtárcsa is jól hozzáférhetőek, kezelhetőek. A markolatot a biztosabb fogás érdekében gumiborítás takarja és egy nagyobb részen a hátlapot és a fényképezőgép bal oldalát is ezzel látták el, bár az utóbbi inkább esztétikai, mint funkcionális jelleggel bír.
Igazi középkategóriás géphez méltóan nem spóroltak a vázra biggyesztett kezelőszervekkel. Szinte minden fontosabb funkció megkapta a maga külön gombját, vagy tárcsáját és vagy féltucatot közülük több funkcióra is beállíthatunk. Programozható például a két vezérlőtárcsa, az AF gomb, sőt még az exponáló gomb is.
Egyedül az üzemmód választó tárcsa kezelése nehézkes kissé. A K-7-hez hasonlóan csak úgy fordítható el, ha nyomva tartjuk a közepén lévő gombot. Biztonságos, hiszen véletlenül nem fordul el, és egy kézzel is megoldható művelet, de gyors módváltásnál, pl. ha hirtelen videót akarunk készíteni, elég körülményes lehet. A K-7-hez képest annyit javult a helyzet, hogy a tárcsa valamivel magasabb lett. Ez a két gépváz egyik apró különbsége, a másik pedig a bal oldali fókuszmód választó kapcsoló alig észrevehetően új dizájnja.
Feltűnő jellegzetessége a K-5-nek a rendkívül lágyan és halkan járó zárszerkezet és tükörmechanika, mely a cserélhető objektíves rendszerkompaktok halk kattanását idézi.
A készülékhez külön portrémarkolat is vásárolható, mely szintén szigetelt és megegyezik az elődhöz kínálttal (BG-4). A markolatban egy plusz lítium-ion akkumulátor, vagy 6 db AA elem/akku használható, és egy SD kártyafoglalat is található rajta.
Objektív
A gépen lévő szabvány K-bajonetten minden KAF3, KAF2, KAF és KA objektív használható, így akár egy hetvenes években készült Pentax (vagy kompatibilis csatlakozású) optikát is feltehetünk. A készülék támogatja az SDM fókuszmeghajtással szerelt optikákat és a Power Zoom funkciót. Külön adapterrel felhelyezhetők rá a 645/67 középformátumú objektívek is.
Fókuszvisszajelzést manuális élességállítású objektívekkel is kapunk, melyek gyújtótávolsága megadható a gép menüjében.
A szenzor mérete miatt 1,518x-as gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk minden csatlakoztatott objektívvel, tehát egy 18-55mm-es kitobjektív kisfilmes értéken ~27-83mm-nek megfelelő látószöget kínál. A géphez megvásárolható, újabb szériás kitobjektív egyébként a vázhoz hasonlóan időjárásálló szigeteléssel rendelkezik.
Képérzékelő
A K-5 egyik legfőbb újdonsága a CMOS szenzor, mely a széria eddigi darabjaihoz hasonlóan ezúttal is APS-C méretű, egész pontosan 23,7 x 15,7 mm-es. A 16,93 megapixeles érzékelő valódi képalkotásra 16,28 megapixelt (4928 x 3264 pixelt) hasznosít. A legnagyobb képméret mellett 10, 6 és 2 megapixeles felbontás választható, épp úgy, mint a K-7-ben. A JPEG képek minősége is hasonló, négyféle tömörítési beállítással. Választhatunk RAW formátumot is, mely a gyártó sajátja (PEF) illetve DNG lehet. Ezen felül rendelkezésre áll a megszokott RAW+JPEG kombinált beállítás is, mely két képet ment kártyára eltérő formátumban. A formátumok között a gép bal oldalán lévő RAW/Fx gombbal is válthatunk.
A képfeldolgozó rendszer nem változott. Most is a bevált Prime II rendszert használta a gyártó. Az érzékenységen azonban – köszönhetően a friss szenzornak – jóval szélesebb tartományban állítható. Alapból ISO100 és 12800 között szabályozhatjuk, 1, 1/2 vagy 1/3 lépésekben, de a kiterjesztett opciót aktiválva elérhető az ISO80, valamint ISO12600 és 51200-as érték is. Ennek megfelelően az Automatikus érzékenység beállításain is faragtak egy keveset, melynek határait magunk állíthatjuk.
A korábbi modellhez hasonló szenzortisztítást (DR II) találjuk a gépben, mely az érzékelő előtti szűrőréteg ultrahangos vibrációjával távolítja el a porszemeket. A vibráció minden bekapcsolásnál automatikusan lefut, de kikapcsolható és bármikor aktiválható. A gép szintén elődjeitől örökölt szolgáltatása az úgynevezett Porjelzés funkció, mely egy hosszú expozíció segítségével megjeleníti a szenzorra tapadt szennyeződéseket, így könnyedén ellenőrizhetjük a tisztítás hatásfokát, vagy, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Az érzékelő manuálisan is tisztítható a tükör felcsapásával és a zár nyitásával. Ez a funkció is menüben aktiválható.
LCD és kereső
A hátsó LCD 3” méretű (7,6 cm), és 921 000 képpontos, tehát ugyanazt kapjuk, mint a K-7-ben. Ez persze nem baj, hiszen a VGA felbontás kínálta kiváló részletesség mellett, jó kontrasztátfogást és pontos színeket is kínál a kijelző. Akinek ez nem volna elég 15 fokozatban szabályozhatja világosságát, illetve egy mátrixon négy színtengelyen 7-7 fokozatban a színezetét.
Az LCD-n az eddig megszokott státuszképernyő jelenik meg, mely 6-féle háttérszínre állítható. Az INFO gomb lenyomásával kikapcsolható az adatképernyő, de átválthatunk aktív státuszkijelzésre is, mely az egyedi képfeldolgozási beállításokat (pl. árnyék, csúcsfény korrekció, torzítás csökkentés, digitális szűrők) kínálja.
Lejátszáskor szintén az INFO gombbal válthatjuk, vagy kapcsolhatjuk ki az aktuális képen megjelenő adatokat. Ez esetben színcsatornánkénti hisztogram képernyő, valamint a kiégett és bebukott részek kijelzése is megjeleníthető. A fotók 4, 9, 16, 36 és 81 nézőképes oldalakon, illetve mappa, vagy naptár megjelenítéssel is visszajátszhatók. Nagyításuk 32x-es méretig lehetséges, és még az induló zoom értéket is beállíthatjuk. Sajnos a nagyítás a korábbihoz hasonlóan interpolált. Nagyított nézetben is léptethetők a képek, így egyszerűen összehasonlíthatók az egymás után készültek. A le navigációs gombbal egy gyorsfeldolgozási menü is bekapcsolható, ahol utólagos digitális szűrőeffekteket alkalmazhatunk, vagy méretezhetjük, megvághatjuk, forgathatjuk a képet.
A gép tetején lévő folyadékkristályos státuszkijelző szintén a régi. A Pentax szemléletre jellemző, hogy még zöld színű háttérvilágításának világosságát is két fokozatban szabályozhatjuk. A képernyő kiosztása és a rajta megjelenő információk megegyeznek a K-7-ben megismerttel.
A kereső igazán „profi” kivitelű egy középkategóriás géphez képest. Először is kényelmes és széles szemkagylót kapott fölötte pedig egy -2,5…+1,5m-1 között állítható dioptriakorrekciós tológombot. Az igazi előnye azonban a képmérete, mely a Pentax gépek esetén mindig nagy volt. A 0,92x-os nagyítás mellé 100%-os lefedettség társul, ami általában a drágább gépek sajátja. A kereső egyébként mit sem változott a K-7 óta. Mérete és a rajta megjelenő információk is azonosak. Az elődtől örökölt Natural Bright Matte III mattüveg cserélhető.
Élőkép
Az élőkép a készülék hátulján lévő LV (LiveView) gombbal aktiválható és kapcsolható ki. Videofelvétel módban automatikusan bekapcsol.
Az élőképen háromféle kompozíciós segédrács, élő hisztogram és a csúcsfények-sötét részek kijelzése is megjeleníthető. Az INFO gombbal 2, 4 és 6x méretre nagyítható a nézet. Az így kapott nagyítási keret a navigációs gombokkal görgethető.
Az élőképen, vagy a sima státuszképernyőn elektronikus, 3D szintjelző is megjeleníthető, mely nem csak a vízszinteshez képesti elfordulást, de a gép döntését is érzékeli és megjeleníti. A szintjelző diszkréten, két apró skála formájában látható az élőkép jobb felső sarkában. A gép bekapcsoló gombjának utolsó állásával digitális képelőnézet is bekapcsolható.
LiveView módban a gép eredeti fázis-különbség elvén működő automata élességállítása, kontraszt alapú AF, illetve arcfelismeréses AF használható. A fázis-különbségen alapuló AF 11 pontos, míg az kontraszt alapút igen részletesen, 129 x 81 pont bármelyikére beállíthatjuk. Az OK/AF gombot lenyomva azonnal a középső pont lesz aktív. A kontraszt alapú fókusz, bár lassabb, folyamatos élőképet ad és nem csapkodja folyton a tükröt, mint gyorsabb társa. Sőt, egy új funkciójával még látványosabb az élességállítás, mivel ennek során egy gyors animációval rázoomol a beállított fókuszpontra. Ha zavaró, természetesen ki is kapcsolható ez a funkció. Ami viszont tényleg zavaró az az AF-től független, gyakori tükörcsapkodás. Ha bekapcsoljuk a menüt, vagy üzemmódot váltunk az élőkép azonnal kikapcsol, alaphelyzetbe állítva a tükröt. Magától kikapcsol akkor is, ha túl alacsonynak találja az akkumulátor töltöttségét.
Vaku
A fényképezőgép beépített vakuja a bal oldalán lévő gombbal, mechanikusan nyitható, akár kikapcsol állapotban is, lezárnunk viszont kézzel kell. Nyitva meglehetősen magasra, kb. 9 cm-re emelkedik az optikai középtengely fölé. A vaku módok normál esetben a le iránygombbal válthatók, melyek között felvételi üzemmódtól függően megtaláljuk a vörösszem csökkentő elővillanást, a hosszú szinkront és a második redőnyre villanást is. A Pentax K-5 beépített vakuja külső villanó vezeték nélküli távvezérlésére is alkalmas.
A 13-as kulcsszámú vaku teljesítménye az előbb említett menüben -2,0 – +1,0 fényérték tartományban szabályozható. Legrövidebb szinkronideje 1/180 mp. A töltése rendkívül gyors, átlagosan 1,4 másodpercenként sikerült elvillantani.
A készülékhez kétféleképpen csatlakoztathatunk külső vakut. Az egyik a tetején lévő, szabványos (Pentax lábkiosztású) vakupapucs, melyre főként olyan gyári, P-TTL rendszervakuk ajánlottak, mint az AF540FGZ, AF360FGZ, AF200FG vagy az AF160FC. Egyéb külső villanókat, például műtermi vakukat a nyitógomb alatt lévő szinkronkimenetre csatlakoztathatunk (szabvány szinkronkábellel), melyet egy menetes műanyag sapka takar.