Felépítés II.
Ergonómia
A K100D (és a K110D is) külsőre igen könnyen összetéveszthető az elődmodellel. A kis gépváz ellenére a markolat viszonylag kényelmes fogású, a Canon 350D-nél kényelmesebb. Ez annak köszönhető, hogy egyrészt bemélyedést alakítottak ki a középső ujjunk számára, másrészt a markolat kissé előrébb nyúlik (valamint a K100D-nél a markolat lekerekítése is fokozhatja a kényelmet – köszönjük Gyertyán Balázs észrevételét) . A műbőr hatású gumi burkolat izzadt tenyérrel biztonságos és kényelmes fogást tesz lehetővé.
Az exponáló gomb félig történő lenyomása még kényelmesen lágy, de a teljes lenyomás már kissé keménynek tűnik.
LCD és kereső
A hátlapon 2,5″ képátlójú LCD található, melynek felbontása 210.000 pixel. A háttérvilágítás fényereje 15 lépésben állítható a Set-Up menüben. Az LCD előtt tükröződésmentesítő bevonat található, így napsütésben is jól látható képet kapunk.
A fényképezőgép tetején státusz LCD található, amely azonban nem rendelkezik háttérvilágítással. Ez problémássá teszi használatát gyenge fényviszonyok között, bár ez nem számítana luxusnak, erről a gépről mégis lemaradt. Szerencsére a státusz LCD-n szereplő információk egy része a hátsó, színes LCD-n is megjeleníthető az INFO gomb megnyomására, sőt sok esetben többet tudunk meg innen, mint a státusz LCD-ről. A felső, státusz LCD-n a következő információk olvashatók le: zársebesség, rekeszérték, vakumód, fénymérés módja, sorozat, automatikus expozícó sorozat, önkioldó, fókusz mód (középpontos vagy választható), egyénileg beállított fehéregyensúly esetén WB felirat (a kiválasztott fehéregyensúly nem látszik a kijelzőn), hátralévő képek száma, akku állapota.
A kereső gyári adatok szerint 0,85x-es nagyítású, 96% lefedettségű. Ezekből az adatokból 21,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 54%-os képméret (a képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták a gyári értékeket, a kis eltérés mérési pontatlanságból adódhat: 21 fok alatt látszó keresőkép, ez megfelel egy 17″-os LCD 93 cm-ről (55 cm-es tévé képernyőjének 115 cm-ről) adódó látványának.
Míg a *ist DS még pentaprizmás keresővel büszkélkedhetett, a K100D-be pentatükrös került. A szemüveggel rendelkezők számára a keresőt dioptria-korrekciós lehetőséggel is ellátták -2,5..+1,5 dioptria tartományban, melyet a felette lévő csúszkával állíthatunk be. Bár a *ist DS-nél azt írtuk, hogy a dioptria korrekciós csúszka túl keskeny és túl mélyen van ahhoz, hogy kényelmesen és könnyen használható legyen, a K100D-nél ez a probléma már nem áll fenn. Ennek oka, hogy a szemkagyló kialakítása más, és kevésbé nyúlik felfelé.
A keresőben a következő információk olvashatók le: vaku használata (vagy szükségessége), folyamatos AF jelzése, kézi élességállítás jelzése, kiválasztott témamód, érzékenység figyelmeztetés, vagy aktuális érzékenység kijelzése, fókuszhelyesség visszajelző ikon, a zársebesség, a rekeszérték, a P, Tv, Av, M és B módok (ezek csak a zársebesség ill. blendeméret jelzésének aláhúzásával jelöltek), a fénymérés rögzítése (* jellel), a hátralévő képek száma (vagy M módban mért fényértéktől való eltérés), képstabilizáció visszajelzése. A számok ill. szimbólumok színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb.
Élességállítás, fénymérés
Az élességállítás 11 pont valamelyikén történhet, melyek közül a fotós is kiválaszthatja a használni kívántat, de megadható, hogy a gép csak a középső fókuszpontot használja, avagy automatikusan válasszon a 11 fókuszpont közül. A fénymérés háromféle módon történhet: 16 szegmenses mátrix, középre-súlyozott átlag, valamint szpot módon. A fénymérések közötti váltást csak a menüben tehetjük meg, ehhez nincs külön kezelőszerv.
A tesztfotók készítése során igen szokatlan volt a Pentax fénymérési módszere. Nem éreztem annyira kifinomultnak, mint más gyártókét, s előjöttek a korábbi emlékek a *ist DS-ből, ahol hasonló problémákkal küszködtem: sok alulexponált felvétel, néha viszont erősen túlexponálva. A mátrix fénymérés algoritmusa úgy tűnik nem annyira intelligens.
Vaku
A vaku felnyitása gombbal történik, de automatikus üzemmódban a fényképezőgép is képes kinyitni. A felnyitott villanó az optikai tengelyhez képest 7,5 cm-rel kerül feljebb. A teljesítménye ISO 200-nál 15,6 kulcsszámú, vagyis ISO400 esetén, F4-es rekesznél 5,5 méter hatótávolságú. A szinkronidő maximuma 1/180-ad mp. A vaku teljesítménye kompenzálható, -2-től +1 Fé tartományban, 1/3-ad Fé lépésekben. Ha a vaku felnyitott állapotú és a fókuszáláshoz nincs elegendő fény, a vaku többszöri gyors felvillanásával segíti az AF rendszert. A felvillanások viszonylag nagy frekvenciájúak, teljesítményük azonban nem túl nagy. A pontos élességállításhoz azonban 3-4 m-ig ez is elegendő.
A beépített vaku üzemmódjai között a következőket találjuk: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel. Ez utóbbi kettőt a gép egy vakuvillanással valósítja meg. Második redőnyre való szinkronizálás és vaku tiltásának lehetősége a beépített vakunál nem lehetséges (automatikus üzemmódban és téma módoknál, P,A,S,M,B módokban a vakut a gép nem nyitja fel automatikusan). A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Pentax rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenet természetesen pontosan az optikai tengely alatt található, fémből készült. A gépet állványra helyezve mind a kártya, mind az akkumulátorok cserélhetők maradnak anélkül, hogy a gépet le kellene szerelnünk az állványról.
A csatlakozókat a fényképezőgép bal oldalára helyezték, egy műanyag ajtó mögé. Itt található a DC bemenet, az USB- és videokimenet kombinált csatlakozója, valamint a vezetékes távkioldó csatlakozója. Az USB- és videokimenet csatlakozója megegyezik a korábbi Pentax gépek csatlakozójával, így akár egy kompakt géphez adott videokábelt is használhatunk. A vezetékes távkioldó 2,5 „-os stereo jack aljzata kísértetiesen hasonlít a 300D távkioldó csatlakozójához (az exponálás még működik is vele). Vakuszinkron kimenetet a K100D-re sem helyeztek.
A kártyafoglalat a markolat jobb szélén került kialakításra, egy műanyag ajtó mögött. A *ist DS modellnél ez az ajtó még rugós kialakítású volt, a K100D-nél a rugót elhagyták. A rugós megoldást kényelmesebbnek találtuk, mert ott elegendő volt egy kapcsolót elhúzni, itt viszont manuálisan kell a teljes ajtót előrébb húzni, majd kinyitni. Újdonság viszont az ajtó megerősítése, amelyet a DS-nél még hiányoltunk. Az ajtó letörése egyébként a gép használhatatlanságát eredményezné, mivel nyitott kártyaajtóval a K100D nem használható. A kártyafoglalatba SecureDigital kártyát helyezhetünk, a használati útmutató SDHC és MultiMedia kártyáról nem tesz említést.
Az akkumulátorokat a markolatba kell helyeznünk, az elemtartót rugós retesszel védik a véletlen kinyílás ellen. Az elemtartóba 4 db AA méretű akkumulátort vagy alkáli elemet, illetve 2 db egyszer használatos CR-V3 lítium elemet, vagy RCR-V3 újratölthető Li-ion akkumulátort tehetünk.
