Kipróbáltuk: Sigma DP1 teszt

0

Képminőség

Fájlformátumok

Sigma Photo Pro 2.4
(RAW konverter)

A Sigma DP1 két fajta fájlformátumot támogat. Az alap formátum – ahogy minden digitális fényképezőgépben – a 8-bites JPEG. Ebből három tömörítési fokot választhatunk, Fine, Nomal és Basic értékben. A Fine tömörítés igen nagy fájlméretet és méréseink szerint 100%-os minőséget ad, vagyis nem mérhető a tömörítési veszteség. Normal beállításban csak egy fokkal kapunk erősebb tömörítést (99%), míg a Basic beállítás 96%-ot nyújt. A négyféle képméret és a három tömörítési fok tehát összesen 12-féle beállítást kínál.

Aki a jónál is jobb minőséget szeretne és nem fél a képek utólagos feldolgozásától, annak a 12 bites RAW formátum ajánlott, amely mellé egy kitűnő és könnyen kezelhető konvertert is mellékel a gyártó, Sigma Photo Pro v2.4 néven.

Képzaj

Első ránézésre a Sigma DP1 nagyon jól vizsgázik zaj szempontjából. A jobb megvilágítási körülmények között készült képeknél nem találkozhatunk zavaró képzajjal. Egyedül az árnyékos, sötét képterületek adnak okot cseppnyi rosszallásra. A színzaj némileg az elvárható szint fölött van jelen ezeken a részeken. A kritikus szemmel megáldottak már ISO100-nál is felfedezhetik a jelenséget, de ISO200-tól a helyzet már nyilvánvaló. A sötét képterületeken nem birkózik meg jól a zajjal a fényképezőgép. A Sigma a göröngyösebb utat választotta, elég alacsony zajszűrést használ a DP1-ben, így a hangsúly a részleteken van. A képek az érzékenység emelésével is elég szépen megőrzik kiváló részletességüket, melynek ára az APS-C szenzorhoz képest magas világossági és színzaj, főleg az említett képrészeken. A világossági zaj jellege nagyon finom. Sokkal finomabb, mint egy átlag kompakt, vagy akár DSLR gépben. Szinte pixelméretű „szemcsésségről” van szó, így jobbára fel sem tűnik a szemnek, illetve papírképen jó eséllyel láthatatlan marad. Ami miatt monitoron mégis zavaró, az az erős kontrasztja és ezáltal harsány, tolakodó jelenléte. Mintha a képet nagyon finom porral szórták volna meg, amely erősen csillog a napsütésben. ISO200 érzékenységnél már felfedezhető ez a hatás, de ISO400-tól válik igazán tolakodóvá. A veszélyesebb részek itt is a sötét területek. A világossági zaj szűrése csak ISO800-nál válik érezhetővé, de csupán akkor, ha többszörösére nagyítjuk a képet, mert a struktúrája még ekkor is olyan finom, hogy simán átsiklunk fölötte. Mindenesetre az érdekes, hogy míg ISO100 és ISO400 között minden érzékenység lépéssel megduplázódik a zaj, 400 és 800 között már csak kb. 10%-os emelkedik.



ISO100; F7,1; 1/5 mp



ISO100; RAW; F7,1; 1/5 mp



ISO200; F7,1; 1/10 mp



ISO200; RAW; F7,1; 1/10 mp


ISO400; F7,1; 1/20 mp


ISO400; RAW; F7,1; 1/20 mp


ISO800; F7,1; 1/40 mp



ISO800; RAW; F7,1; 1/40 mp


ISO100; F7,1; 1/5 mp



ISO100; RAW; F7,1; 1/5 mp



ISO200; F7,1; 1/10 mp



ISO200; RAW; F7,1; 1/10 mp


ISO400; F7,1; 1/20 mp


ISO400; RAW; F7,1; 1/20 mp


ISO800; F7,1; 1/40 mp



ISO800; RAW; F7,1; 1/40 mp


ISO100; F7,1; 1/5 mp



ISO100; RAW; F7,1; 1/5 mp


ISO200; F7,1; 1/10 mp



ISO200; RAW; F7,1; 1/10 mp


ISO400; F7,1; 1/20 mp


ISO400; RAW; F7,1; 1/20 mp


ISO800; F7,1; 1/40 mp


ISO800; RAW; F7,1; 1/40 mp


ISO100; F7,1; 1/5 mp



ISO100; RAW; F7,1; 1/5 mp


ISO200; F7,1; 1/10 mp



ISO200; RAW; F7,1; 1/10 mp


ISO400; F7,1; 1/20 mp


ISO400; RAW; F7,1; 1/20 mp


ISO800; F7,1; 1/40 mp



ISO800; RAW; F7,1; 1/40 mp

A fotók 22 °C hőmérséklet mellett készültek.

A színzaj szűrése folyamatos. Ez a zajkomponens az árnyékos területeken már alacsony érzékenységen is megfigyelhető, később pedig még szembetűnőbb a cián-magenta foltok jelenléte. A folthatás utal a zajszűrésre. A Foveon szenzor miatt a Bayer-rácsos készülékeknél leggyengébben teljesítő kék színcsatorna itt közel a másik két csatorna teljesítményét hozza.

Az előbb leírtak a JPEG fényképekre vonatkoznak. RAW-nál már más a helyzet. A gyári RAW konverter kitűnően elbánik a zajjal úgy, hogy a részletesség sem szenved csorbát. A képek konvertálásánál mindent alapbeállításon hagytam, de így is sokkal jobb eredményt kaptam, mint JPEG-ben. ISO100-nál kb. 20%-kal, ennél nagyobb érzékenységnél viszont akár 100%-kal is kevesebb zajt láthatunk a képeken. Aki allergiás a képzajra, mindenképpen a RAW formátumot és a gyári konvertert válassza!

Általános képminőség

Lépcsős élek

Na, ez az a gép, aminél először le kell ülnünk, nehogy elszédüljünk. A részletesség ugyanis egyenesen szédítő. Ha azt mondom pixelszintű, cseppet sem túlzok. A kis képméret egyáltalán nem hátránya a gépnek, hiszen aki a hagyományos szenzorok „lágyságához” szokott, nehezen hisz majd a szemének és a képek finomságának. A részletességnek előnyére válik a jól korrigált fix optika is, ami páratlan rajzzal ajándékozza meg a fotóst és szélek felé érezhető lágyulás is bőven kívánalmak alatt marad. Ahogy említve volt, itt nem az egymással szomszédos pixelek interpolációja adja ki a végeredményt, hanem minden egyes pixel egyedi szín és világosság információt rögzít. A DP1 szenzora ezen kívül AA (anti-aliasing) szűrőt sem használ, mely az élek jobb elmosásáért felel. Emiatt néhány szituációban inkább hátrányként említhető a kiváló részletesség, mivel bizonyos haránt futó élek zavaróan lépcsőzetesen képződnek le.

A Sigma DP1 képfeldolgozása erre még egy lapáttal rátesz, így a részletek kavalkádja – 4,6 megapixel ide, vagy oda – meglehetősen szemkápráztató, azt is mondhatnám, hogy túlzó. Személy szerint nem az alap élesítési beállítást, hanem a lágyabb értéket ajánlom, és akinek mindez kevés, bátran hozzányúlhat utólag a képhez némi szoftveres élesítő szűrővel. Képfeldolgozásnál a megszokott három opció, az élesség, kontraszt és színtelítettség állítható +/-1 értékeken.

Élesség -1

Élesség +1

Kontraszt -1

Kontraszt +1

Színtelítettség -1

Színtelítettség +1

Nem ilyen rózsás a helyzet a színek terén. Valódi piros színeket egyetlen képen sem látunk, aminek pirosan kéne virítania inkább bíbor, vagyis túl sok benne a kék komponens. A gép összes képén érezhető egyfajta magenta dominancia, amely például a kék égboltot kicsit szürkéssé, a zöldeket komorabbá teszi. Műtermi tesztjeinken, főleg az érzékenység tesztképeken még nyilvánvalóbb a magenta túlsúly, bár itt az is közrejátszhat, hogy lehetetlenség volt pontosan halogén színhőmérséklethez hangolni a fehéregyensúlyt. Minden egyes manuális bemérés után az összes sárga és vörös szín kifakult. Az alábbi képek közül balra látható a kézi mérés, jobbra pedig a RAW konvertálás során beállított fehéregyensúly, halogén megvilágításnál.

Manuális WB mérés eredménye (halogén megvilágításnál)

RAW konverterben állított WB (halogén megvilágításnál)

A sárga színek ezen felül a kiégésre is hajlamosabbnak mutatkoztak. Sokkal rövidebb átmenettel, hamarabb égtek fehérré az ilyen színű képelemek, mint a kép többi része. A következő kivágásokon a túlexpozíció hatására csak a sárga közeli árnyalatok tűntek el. A kép egy másik változata ITT tekinthető meg.

JPEG vs. RAW

Bár a Sigma DP1 JPEG képeinek részletessége is olyan magas, hogy majd „leugrik” a képernyőről, nem csak a jobb zajkezelés de a képminőség miatt is érdemesebb a RAW formátumot választani. Az alábbi képnél (jobb oldalt) a gyári konvertert használtuk alap beállításokban. A világos képterületeken nehéz észrevenni a RAW előnyeit. Hasonlóan részletes és éles mindkét kép. A sötétebb képrészeken azonban már egyértelmű és utcahossznyi a RAW előnye. Sokkal több részletünk és színárnyalatunk marad. A JPEG verzió egyedül a leheletnyivel alacsonyabb kromatikus aberrációval dicsekedhet, ami persze amúgy sem túl magas.

JPEG (200% részlet)

RAW (200% részlet)

JPEG (200% részlet)

RAW (200% részlet)

JPEG (200% részlet)

RAW (200% részlet)

13,9 Mpixeles RAW-JPG konverzió

A RAW kép kimenete nem csak a natív 4,6 megapixeles felbontás lehet. Választhatunk 13,9 megapixeles méretet is, 4573 x 3048 pixellel. A kapott minőség egy 14 megapixeles, Bayer-szenzoros DSLR tömörítetlen formátumával nem veheti fel a versenyt, de napjaink csúcsfelbontású kompaktjainak azért feladja a leckét. A legnagyobb probléma a DP1 minőségi korlátainak felnagyítása. Ilyen például az anti-aliasing szűrő hiánya miatt kialakult lépcsős élek még nyilvánvalóbb jelenléte.

Memória kapacitás

A belső memória szinte már megszokott dolog a kompaktok között. Igaz túl sok hasznát általában nem vesszük, hiszen többnyire csak néhány kép tárolására elegendő, éppen annyira, hogy a boltban kipróbáljuk a készüléket. A Sigma DP1 viszont nem a kezdő felhasználókat, hanem azokat célozza meg, akik feltehetően már rendelkeznek valamilyen memóriakártyával. A képméret nem nagy, de az alacsony tömörítés miatt ehhez képest elég nagy fájlméreteket kapunk, ha pedig RAW-t használunk legalább 3x-os méretekre számítsunk. Aki tehát JPG-ben szeretne fotózni, annak legalább egy 1 GB-os kártyát ajánlunk, aki pedig megpróbálkozik a RAW-val, minimum 2-4 Gb-os kártyát válasszon.

Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja.

Fájlméretek és tárolható képek száma
Felbontás, tömörítés méret* 1 MB-os kártyán* 4 GB-os kártyán*
2640×2760 RAW 15 400KB 65 260
2640×2760 (3:3) Fine 3300 KB 303 1212
2640×2760 Normal 1900 KB 526 2104
2640×2760 Basic 1400 KB 714 2856
2640×1485 (16:9) Fine 2700 KB 370 1480
2640×1485 Normal 1600 KB 625 2500
2640×1485 Basic 1200 KB 833 3332
1872×1248 (3:2) Fine 1600 KB 625 2500
1872×1248 Normal 900 KB 1110 4440
1872×1248 Basic 700 KB 1428 5712
1312×880 (3:2) Fine 800 KB 1250 5000
1312×880 Normal 500 KB 2000 8000
1312×880 Basic 300 KB 3333 13332
320×240 (.AVI video) ~30 perc ~2 óra

*JPEG esetén a tényleges fájlméret, illetve a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől, illetve a fotózott témától!