Optika I.
Kromatikus aberráció
A szenzor mellett a gép nagy erőssége a jó minőségű, jól korrigált objektív, bár egy fix optikától ezt el is várhatjuk. A kromatikus aberráció az egyik olyan hibajelenség amivel nem kell számolnunk. Illetve nem kell jelentős színhibával számolnunk, mert a CA azért ott van a képeken. Műtermi tesztünkben főként a sarkokban értük tetten a lila-ciánzöld elszíneződéseket, de kb. 2 pixeles vastagsága nem lesz égbekiáltó és főleg nem szembeötlő. A sarkoktól a képközép felé haladva a mértéke gyorsan csökken így a sarkokhoz közeli területeken már nehezen volt észrevehető. A rekesz szűkítése általában megoldást jelent a színhibára, de ebben az esetben nem vettünk észre javulást, így az F8 értéken készült kép is közel ugyanazt mutatta, mint az F4-es rekeszértékkel fotózott.
”Aki keres, az talál” alapon külső tesztképeinken is felfedezhetjük a hibát a kép szélein és sarkaiban, de számottevően itt sem befolyásolja majd fotóink minőségét. Mindenesetre elég nehéz volt olyan képeket találnom, melyek jól illusztrálják a hibát. Ezeken volt talán a legerősebb.
Kromatikus aberrációk
Zoom
Akár ki is hagyhattam volna ezt a fejezetet, hiszen mint tudjuk a Sigma DP1 nem rendelkezik optikai zoomal. Fix gyújtótávolságú objektíve kb. 28 mm-nek megfelelő kisfilmes látószöget kínál. Aki mégis nagyítani szeretne a képeken, 3x-os digitális zoomot használhat. Ez sajnos elég rossz képminőséget ad, főleg az eredetihez képest. Éppen olyat, mintha a képet egy szerkesztőprogramban 300%-kal felnagyítanánk. Aki ezt szeretné, annak inkább a RAW formátumot, majd a 13,9 megapixeles JPEG mentést ajánlom. Később ebből is kivághat részleteket.
Optikai és digitális zoom
