Optika II.
A váz stabilizátorát sajnos idő hiányában nem tudtuk most kipróbálni, de a működéséből adódóan a Pentax K100D-nél írtakat vehetjük alapul. Ezeknek megfelelően 1-2 Fé-kel számolhatunk.
Geometriai torzítás
A 18-70 mm-es optika nem rendelkezik nagy torzításokkal, nagylátószögnél a jó korrekció miatt csak 0,8%-os átlagos hordótorzítást, tele állásban pedig szinte torzításmentes képet kapunk.
Közelfényképezés, makró
Az optika legkisebb tárgytávolsága 38 cm, amelyet a 70 mm-es gyújtótávolsággal kombinálva elfogadható közelképeket készíthetünk. Ekkor a legkisebb terület – amily kitölti a teljes képet – 82 mm széles, amely közepes érték, s a specifikációkban megadott 1:4 leképezési aránynál egy kicsivel még jobb is. Makrózásra így ez az optika közepesen alkalmas, bár a gyújtótávolság megfelelő, a közelpont nem elég kicsi ahhoz, hogy jó nagyítást érhessünk el. De láttunk már ennél rosszabb esetet is.
Peremsötétedés
Az optika inkább nagylátószögű állásban produkál látható peremsötétedést, a tele állás vignettálása nem jelentős. A nagylátószögű felvétel sarkainak 20%-os sötétedése már látható némelyik felvételen, de azért még épp a határon van, nem biztos, hogy ez már zavarónak nevezhető (azt inkább 30% környékén szoktuk érezni, bár sok esetben a mondanivalót is kiemelheti egy vignettálós optikával készült fotó).
Peremsötétedés
Becsillanás, kontrasztvesztés
Közvetlen objektívbe sütő napfénynél a kitobjektív vegyesen teljesít. Nagylátószögnél a becsillanás és a beszűrűdés okozta kontrasztcsökkenés is érezhető. Tele állásban a becsillanás csak a kép sarkánál jelentkezik, az átellenes sarokig nem ér el, itt inkább a kontrasztvesztés látszik.
A lenti képeken a legrosszabb eseteket láthatjuk, ezek tehát akkor következnek be, ha a nap pont a kép sarkában található.