Képminőség I.
Fájlformátumok
Használhatunk tömörített RAW formátumot, amely az igényesebb és az utómunkától kevésbé visszarettenő fotósoknak lesz jó barátja. A hagyományos JPEG a gyors munkához, illetve tárhelyszegény esetekben ajánlott. Kétféle tömörítéssel választhatjuk, Finom és Normál. A gond csak az, hogy méréseink szerint az előbbi 98%-os az utóbbi 97%-os tömörítést ad. Mindkettő jó érték, a probléma csak az lehet, hogy nem nagy köztük a különbség, sem minőségben, sem felszabaduló kapacitásban. A két formátum kombinációja a RAW+JPEG, melynél Finom tömörítésű JPEG menthető a nyers formátum mellé, ugyanarról a témáról.
A Sony A200-ban dupláját kapjuk az elődben választható képméreteknek, bár a formátumok és a tömörítési beállítások ugyanazok. A különbséget az új oldalarány adja, amely 16:9-es képméreteket is kínál. A hagyományos 3:2 arányú képeink háromféle beállítást kaptak, amelyek az A100-ban is megtalálhatók voltak. 10,2 megapixelt ad a 3872 x 2592 képpontos maximális felbontás. Ebben választhatjuk a RAW és RAW+JPEG formátumot. Csak JPEG-ben érhető el az 5,6 megapixeles (2896 x 1936), és a 2,5 megapixeles (1920 x 1280) képméret. 16:9 oldalaránynál szintén három méret áll rendelkezésre. A maximális 3872 x 2176 képpontos, amelynél szintén választható a RAW és RAW-JPEG formátum is. Ezen kívül adott a 2896 x 1632 és az 1920 x 1088 pixeles felbontás, akár Finom, akár Normal tömörítéssel.
Képzaj
A Sony A100 első tesztjei után mindenkinek az jutott eszébe róla, hogy „jó sok szolgáltatással felvértezett gép, de kissé zajosabb a konkurenciánál”. Adott volt hát a feladat a gyártónak, hogy tegyen valamit a valóban jogos kritikák ellen. Az A200 nem ment el a probléma mellett és azt hiszem sikerült is megoldania, bár a javulásnak azért ára van. A Sony láthatóan az erősebb zajszűrésre szavazott, amit a Bionz processzor mondhatni kiválóan meg is old. Az Alpha DSLR-A200 zajszintje többnyire alatta marad, a hasonló árfekvésű, 10 megapixeles konkurenciának. Ennek hátulütője a – különösen magasabb érzékenységeken – erős zajszűrés és az így létrejött részletvesztés, mosottság. Ezt figyelembe véve is dicséret illeti a gépet, mert magas érzékenységeken is egész jól egyensúlyozik a még elfogadható képminőség kifeszített kötelén.
A Sony magabiztosan ISO3200-ig tolta ki az érzékenység határt, ami azért inkább csak jó, hogy van, minőséget nem kell várnunk tőle. A lélektani határ valahol ISO800 után kezdődik, eddig még jó képminőséget kapunk és a zajszűrés mértéke is tolerálható. ISO1600-tól jelentősen megugrik a zajszint az előző lépésekhez képest és a részletvesztés is komolyabb.
Újabb fejlesztés az elődhöz képest a magas érzékenységen bekapcsolható zajszűrés. Tesztképeink alapján ez a szolgáltatás ISO1600-tól kezd dolgozni, de nagyon. Kikapcsolt állapotához képest ugyanazon az ISO fokozaton kb. fele annyi zajt kapunk a képen, és persze sokkal mosottabb végeredményt. Azért elfért volna ott 3 szűrési fokozat, így csak a simán szűrt (mert azért kikapcsolt állapotban is van) és az igen komolyan szűrt változat között válogathatunk.
- ISO100
- ISO100 (High ISO NR)
- ISO200
- ISO200 (High ISO NR)
- ISO400
- ISO400 (High ISO NR)
- ISO800
- ISO800 (High ISO NR)
- ISO1600
- ISO1600 (High ISO NR)
- ISO3200
- ISO3200 (High ISO NR)
- ISO100
- ISO100 (High ISO NR)
- ISO200
- ISO200 (High ISO NR)
- ISO400
- ISO400 (High ISO NR)
- ISO800
- ISO800 (High ISO NR)
- ISO1600
- ISO1600 (High ISO NR)
- ISO3200
- ISO3200 (High ISO NR)
- ISO100
- ISO100 (High ISO NR)
- ISO200
- ISO200 (High ISO NR)
- ISO400
- ISO400 (High ISO NR)
- ISO800
- ISO800 (High ISO NR)
- ISO1600
- ISO1600 (High ISO NR)
- ISO3200
- ISO3200 (High ISO NR)
High ISO Noise Reduction; ISO100; F8; 1/4 mp
ISO3200; F8; 1/125 mp
- ISO100
- ISO100 (High ISO NR)
- ISO200
- ISO200 (High ISO NR)
- ISO400
- ISO400 (High ISO NR)
- ISO800
- ISO800 (High ISO NR)
- ISO1600
- ISO1600 (High ISO NR)
- ISO3200
- ISO3200 (High ISO NR)
High ISO Noise Reduction; ISO3200; F8; 1/125 mp
Az Olympus és a Panasonic hasonló felbontású DSLR-jeihez képest az A200 hozza a papírformát. Ugyebár az említett márkák valamivel kisebb érzékelővel dolgoznak, a zajszint is némileg magasabb a Sony A200-nál. Bár nem ugyanabban a ligában játszanak, de a Canon EOS 40D-vel összevetve is megállja a helyét zaj terén. ISO100 és 200-nál egy csipetnyi előnye van a Canon középkategóriás modelljének, ISO400, 800 és 1600-as érzékenységeken viszont fordul a kocka és a Sony A200 szerez némi előnyt, hogy aztán ISO3200-on ismét a Canonhoz kerüljön a staféta. Az A200 hátránya ebben a mérkőzésben nem is a zajszint, hanem a szűrés okozta részletvesztés, ami valamivel mosottabb képet mutat, mint a Canonnál. Különösen igaz ez magasabb érzékenységnél.
Hosszú expozíció
A Sony Alpha DSLR A200 egész hasonló eredményeket produkált ebben a tesztben, mint elődje, így joggal feltételezhetjük, hogy mindkét gépben ugyanaz a képérzékelő dolgozik. ISO200 érzékenységen, 10 perces expozícióval izzasztottuk meg a készüléket, és úgy látszik szinte szó szerint, hiszen nem kevés hotpixel keletkezett a képen és a felső sarkokban a túlmelegedés okozta termikus zaj is tiszteletét tette. Utólag, képszerkesztő szoftverrel világosítottunk a képen, így még jobban láthatók a problémás részek. A hotpixelek nagyon finom pettyezettségben vannak jelen és csak néhány helyen tűnnek fel komolyabb pixelhibák.
Táblázatunk harmadik és negyedik sora a bekapcsolt hotpixelszűréssel készült végeredményt mutatja. A darkframe alapú szűrés a kérdéses pixel szomszédos képpontjainak átlagából számolja ki az új értékeit. A Sony A200 esetében igen hatásosan dolgozik, hiszen minden előbb felsorolt hiba jelentősen csökkent szűrés következtében. A termikus zaj szinte teljesen eltűnt és csak a nagyobb hotpixelek maradtak láthatók, főként a hisztogram széthúzással kiemelt képen. A darkframe szűrés egyetlen hátránya, hogy a gépnek az expozícióval azonos hosszúságú referenciaképre van szüksége. Jelen esetben ez újabb 10 perces tétlen várakozást jelent.
Hosszú záridejű felvétel (ISO200, 8,5 perc)
Memória kapacitás
A Sony A200-hoz nem jár memóriakártya, így célszerű már a vásárlásnál bekalkulálni egy jobb kapacitású memória árát is. Sony lévén kapásból a Memory Sticket ajánlanám, de az A200-nál más a helyzet. A gép ezt a szabványt is támogatja, de csak CompactFlash foglalatot találunk rajta, így a Memory Stick csupán konverterrel használható. Jobban járunk tehát egy 2-4 GB-os CF kártyával.
A 10 megapixeles RAW fotók darabja, bármely oldalarányt választva 12,2 MB, ha JPEG képekkel kombináljuk 17,5-18 MB-os fájlméretekkel számolhatunk. A sima JPG fotók kétféle tömörítési minősége között nincs számottevő különbség. A gyengébb fokozatot (Normál) választva mindössze ~20% tárhelyet spórolhatunk. Képeink így is darabonként 2,3-6 MB-osak lesznek.
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os kártyán | 4 GB-os kártyán |
|
3:2
|
|||
| 3872 x 2592 RAW | 12,2 MB | 83 | 335 |
| 3872 x 2592 RAW + JPEG | 18,4 MB | 55 | 222 |
| 3872 x 2592 JPEG fine | 6,0 MB | 170 | 682 |
| 3872 x 2592 JPEG normal | 4,9 MB | 208 | 835 |
| 2896 x 1936 JPEG fine | 4,2 MB | 243 | 975 |
| 2896 x 1936 JPEG normal | 3,4 MB | 301 | 1204 |
| 1920 x 1280 JPEG fine | 2,9 MB | 353 | 1412 |
| 1920 x 1280 JPEG normal | 2,4 MB | 426 | 1706 |
|
16:9
|
|||
| 3872 x 2176 RAW | 12,2 MB | 83 | 335 |
| 3872 x 2176 RAW + JPEG | 17,7 MB | 57 | 231 |
| 3872 x 2176 JPEG fine | 5,5 MB | 186 | 744 |
| 3872 x 2176 JPEG normal | 4,4 MB | 232 | 930 |
| 2896 x 1632 JPEG fine | 3,8 MB | 269 | 1077 |
| 2896 x 1632 JPEG normal | 3,1 MB | 303 | 1321 |
| 1920 x 1088 JPEG fine | 2,8 MB | 365 | 1462 |
| 1920 x 1088 JPEG normal | 2,3 MB | 445 | 1780 |
