Felépítés II.
LCD és kereső
A kihajtható LCD feltalálójának nem tudok elég hálás lenni. Minden egyes modellnél bebizonyítja milyen hasznos ötlet és bár a tükörreflexesek világát néhány éve még nem tudtuk elképzelni ilyen funkcióval, a kényelmesen használható élőkép szolgáltatást adó DSLR-eknél ugyanolyan jól jön, mint kompakt társaiknál. A Sony Alpha sorozat pedig kétségtelenül kényelmes élőkép szolgáltatással bír.
Az LCD kijelző amúgy nem teljesen kihajtható. 45 fokban billenthetjük le- és kb. 90 fokban fölfelé, ami azért arra elég, hogy kényelmesen komponáljunk vele akár fej fölül, akár békaperspektívából. Maga a hátsó kijelző ezt leszámítva nem hoz semmi extrát.
Átlósan 2,7”, azaz 6,8 cm méretű, és 230 400 képpontos. Mindkettőnél láttunk már jobb képességű LCD-ket is, bár a belépő szinten ez még átlagosnak mondható. Sajnos erősebb napsütésben a monitor láthatósága nagyon gyenge és laposabb szögből sem brillíroz, bár utóbbira megoldás lehet a kihajtható kivitel. Ha a világosságát szeretnénk állítani a menüben 5 fokozat áll rendelkezésre, illetve választhatunk automatikus szabályozást is.
A különálló státuszkijelző nem jellemző az olcsóbb DSLR gépekre, így a nemrég kiadott trió sem tartalmaz ilyesmit. Ezt a szolgáltatást is az LCD monitor látja el. A felvételi adatok képernyője a DISP gombbal kapcsolható be. Kétféle kijelzést kapunk, egy hagyományosat, a „száraz” expozíciós adatokkal és egy újfajta grafikus felületet, melyet leginkább a kezdők számára alakítottak ki. Az itt lévő skálákon nem csak a rekeszérték, vagy záridő olvasható le, de az is, hogy beállításunk milyen hatással lesz a képre. Például alacsony rekeszértéknél (tág blende) kis mélységélességet és mosottabb hátteret kapunk, míg a rövid záridő a gyorsabb mozgások „megfogásában” segít. A kezelőfelületet fekete, fehér, barna és rózsaszín háttérszínre is beállíthatjuk. Úgyszintén rengeteg helyen kapunk szöveges, vagy ikonos segítséget a gép használatát, vagy a beállított üzemmódot illetően, ami szintén azt a feltételezést erősíti, hogy ezt a modelltriót nem a haladó, inkább a kezdő, fiatalabb korosztálynak szánják.
A hagyományos státuszkijelzés a következő információkat tartalmazza: felvételi mód, záridő, rekeszérték, stabilizátor állapota, vakumód, képtovábbítási mód (egyképes/sorozat), expozíciós skála, érzékenység, AF mód, AF mező, fénymérés, színeffektus, fehéregyensúly, D-tartomány korrekció, akku töltöttsége, képméret és minőség, memóriakártya állapota, hátralévő képek száma.
Lejátszás módban a felvételi üzemhez hasonlóan a DISP gombbal váltogathatjuk az képernyőn megjelenő információkat. Egy-egy lenyomásával a részletes adatkijelzés mellett, a kiégett és bebukott területeket is kijelzi a gép, de színcsatornánkénti hisztogramot, vagy kis nézőképes kijelzést is kérhetünk. Az Fn gombbal elérhető menüben 4,9, vagy 25 kockás előnézeti képernyőn is válogathatunk az elkészült fotók között. A fényképek egyébként a jobb és bal iránygombokkal, vagy az elülső vezérlőtárcsával lapozhatók
A visszajátszott képek nagyítása egy picit körülményes, de végül is megszokható. Az expozíció korrekció gombbal nagyítható ki közepes méretre az éppen kijelzett kép. Ezután a vezérlőtárcsa elforgatásával nagyítható, vagy kicsinyíthető ez a nézet. A zoomolás legfeljebb 12x méretig lehetséges, nagyon apró, több mint 20 lépésben. A legkisebb nagyított nézet 1,1x zoomot ad. A nagyított nézet a négyirányú gombbal görgethető a képernyőn.
Míg a Live View keresőkép csak 90%-os az optikai tükörreflexes kereső 95%-os lefedettséget ad. A kereső egyébként pentatükrös, vagyis prizma helyett apró tükrök felelősek a látványért. Sajnos míg a lefedettség átlagos a képnagyítás ettől elmarad. Csak 0,74x-es nagyítást kapunk, ami az átlagnál kisebb keresőképet ad. Ennek oka valószínűleg a Live View rendszer kialakítása, hiszen a „prizmaházban” egy mozgatható állású tükör is helyet kapott. Működéséről a következő fejezetben lesz szó. A kis keresőkép kb. akkora, mintha egy 17”-os monitort 105 centiről néznénk, illetve ha egy 100%-os lefedettségű és 1x nagyítású keresővel ellátott képzeletbeli kisfilmes gépet veszünk alapul, keresőterületének 46,9%-át adná.
A betekintő nyílása alatt egy szemérzékelőt helyeztek el, amely a keresőbe pillantva automatikusan letiltja az LCD státuszkijelzését, vagy aktiválhatja az automata élességállítást, ha ezt engedélyeztük a menüben. A jobb oldali dioptriakorrekciós kerékkel -3,0 – +1m-1 között állítható a keresőkép élessége.
Élőkép (Live View)
A Sony Alpha DSLR-A330 ugyanazt a jól bevált Live View rendszert használja mint a korábbi A300 – A350 páros, vagy akár a vele együtt piacra kerül A380. Az utóbbi modell előzetesében írt rövid összefoglalóm tehát szóról-szóra igaz erre a gépre is:
„A kereső betekintő nyílásának közelében található a LiveView érzékelő, melyre egy enyhén változtatható szögű tükör segítségével kerül az objektívből a főtükörre jutó kép. A segédtükör állását és egyben az élőkép szolgáltatást a kereső melletti Live View/OVF (élőkép/optikai kereső) gombbal kapcsolhatjuk. Alsó állásban a tükör a a betekintő nyílás felé, felfelé tolva a gombot a az élőkép szenzor számára közvetíti a képet.
A Sony megoldása viszonylagos egyszerűsége miatt számos előnyt és hátrányt is tartogat. Hátránya a már említett kisebb keresőkép, valamint az, hogy az élőkép lefedettsége is korlátozott. Ennél a modellnél kb 90%-át látjuk a tényleges képnek. Az élőkép szenzorra jóval kevesebb fény jut, így elég komoly az erősítése, ami gyenge fénynél látható zajosodást okoz (szerencsére csak az élőképen). Ezen kívül a fénymérési tartomány is beszűkül, mintegy 3 fényértékkel.
Előnye viszont, hogy nagyon egyszerűen használható, hasonlóan a kompakt gépekhez. Nincs bosszantó tükörcsapkodás sem. A tükör végig az eredeti állapotában van, így élőkép alatt is a gyors fáziseltoláson alapuló élességállítás használható, a megszokott 9 fókuszmezővel. A képen láthatjuk a normál kereső mattüvegébe mart kijelzéseket, fókuszkereteket is, de az aktuális élességállítási mezőt egy zöld kerettel is kijelzi a gép. Az autofókusz a vezérlőgomb közepén lévő AF gombbal, vagy az exponáló gombbal aktiválható, de használhatunk kézi élességállítást is, ha MF módra kapcsolunk az objektíven. Ebben az esetben is megmarad viszont a fókuszvisszajelzés. Az élességállító gyűrű forgatásakor a megfelelő pozícióban felvillan az élőképen a aktív fókuszkeret és az élességet jelző pont.”
A Live View módban kijelzett adatok tekintetében sincs semmi változás. Az alábbi információkat követhetjük nyomon a képernyőn: rekesz, záridő, expozíciós skála, bemozdulásra figyelmeztető ikon és bemozdulás jelző skála, akku töltöttsége, képminőség/méret, memóriakártya ikon, hátralévő képek száma, fehéregyensúly, DRO mód, választott színeffektus, felvételi mód, hisztogram, vakumód, vörösszem kompenzáció, vaku teljesítmény, AF-mód ikon, AF mezőmód ikon, fénymérés és érzékenység. Külön érdekesség a bekapcsolható élő hisztogram, ami nagy segítségünkre lehet az expozíció beállításánál. Sajnos csak a fent sorolt információktól külön, önálló oldalon jeleníthető meg. Közben a többi felvételi adatot nem kísérhetjük figyelemmel.
Az Alpha sorozat másik extrája a Smart Teleconverter szolgáltatás, ami egyfajta „digitális zoomként” is felfogható. Valójában a képek széleinek levágását jelenti, vagyis kisebb képméretet. Ez a hátránya is, előnye pedig, hogy ha nincs szükség a képszélekre, eleve kisebb fájlméretű és már vágott kép kerül a memóriába. A vázon egy külön gombot is kapunk a bekapcsolásához. Egyszer lenyomva 1,4x, a második gombnyomásnál pedig 2x „nagyítást” kapunk.
Élességállítás
Akár csak a DSLR-ek döntő többsége, a Sony A330 is fázis eltoláson alapuló élességállítást használ, és az egyedi Sony LiVe View rendszernek köszönhetően élőkép módban is használható. Összesen 9 fókuszmező áll rendelkezésre, melyek elhelyezkedését a kereső mattüvegébe mart négyzetek és pontok jelzik. A jelzőpont felvillanása egyben az aktív fókuszmezőt is jelzi. A középső mező nagy pontosságú, keresztszenzoros. A rendszer ISO100 érzékenységnél 0-18 Fé között biztosít pontos élességállítást. Sötétben az automata élességállítás egy kis plusz megvilágítást, segédfényt kíván. A segédfényt a beépített vaku – vagy a felhelyezett külső rendszervaku – előzetes felvillanásai biztosítják. Az AF fényforrás kb. 1-5 méteren belül hatásos.
A megfelelő fókuszmezőt a fotós is kiválaszthatja, de rábízhatja a gépre is. Ebből a szempontból ugyanazokat az opciókat kapjuk mint az előd, vagy a többi márkatárs:
- Széles: az AF rendszer automatikusan választ egy mezőt a kilenc közül. Jellemzően azt, ahol jól elkülöníthető, éles, kontrasztos témát talál. Ez nem biztos , hogy megegyezik az általunk elképzelt fókuszhellyel. Az AF gomb lenyomásával a középső mezőt választhatjuk ki.
- Középpontos: a fényképezőgép csak a középső mezőt használja, minden esetben az alá eső témára állít élességet. Ez a mérőmező a legpontosabb mind közül.
- Helyi: A felhasználó szabadon választhat a kilenc AF-pont közül az iránygombokkal. Az AF gomb lenyomására a középső pont lesz aktív.
Az AF-rendszer kétféle módon, az exponáló gomb félig lenyomásával, vagy a gép hátulján lévő AF gombot használva aktiválható. A szériára jellemző alternatív megoldás a szemindítású AF lehetőség. Ezt aktiválva a kereső szemkagylója alatti érzékelőt eltakarva (jellemzően a keresőbe nézve) indul az élességállítás. Működés szempontjából az AF-renszer a következő üzemmódokban használható:
- AF-S: egyszeri élességállítás. A beállított fókusztávolság rögzül és új mérésig érvényben marad még a téma elmozdulás esetén is. Ha átkomponáljuk a képet, szintén az előzőleg meghatározott távolságra állít élességet a fényképezőgép. Statikus, nem mozgó témáknál használható.
- AF-A: automatikus AF. Statikus fotótéma esetén a készülék AF-S, vagyis egyszeri fókuszmódot használ, míg mozgó témánál AF-C (folyamatos) módra vált.
- AF-C: folyamatos autofókusz. Mozgó témáknál ajánlott beállítás. A beállított élességi távolság folyamatosan változik ha a képet átkomponáljuk vagy a fókuszmezőbe eső téma elmozdul (közeledik vagy távolodik).
Ha kézzel szeretnénk élességet állítani, az objektív bajonett bal oldalánál lévő AF/MF kapcsolót, majd a csatlakoztatott objektív élességállító gyűrűjét kell használnunk. Az újabb SSM, és SAM, vagyis a beépített fókuszmotoros objektíveknél az optikán lévő hasonló kapcsolóval válthatunk. Kézi élességállításnál a kereső státuszsorában lévő zöld fókuszjelzés is felvillan.
Vaku
Az megnyújtott váznak köszönhetően az A330 felpattanó vakuja magasabbra nyílik, mint a korábbi modellekben található. Ez kb. 8,5 cm az optika középtengelyétől mérve, ami már csak azért is előny, mert az alacsony előd gyakorta árnyékolt a közepes, vagy nagyobb optikákkal. A távolság hatásos a vörösszem effektus ellen is, bár ez a pár centi plusz a gyakorlatban nem jelent nagy előnyt. Ha mégis védekezni szeretnénk a furcsa piros tekintetek ellen, a menüben bekapcsolhatjuk a csökkentő vakuzást, amely néhány elővillanással igyekszik elejét venni a problémának. Az elővillanás bármely vakumóddal kombinálható. Ezek a módok egyébként a következők:
- Ki (nincs villanás)
- Automata
- Derítő vaku (mindig villan)
- Lassú szinkron (a fénymérés által javasolt záridővel kombinálva)
- Szinkron hátsó redőnyre (az expozíció végén villan)
- Vezeték nélküli vezérlés (külső vakuval)
A belső vaku 10-es kulcsszámú, ami az előd 12-es értékéhez képest apróbb visszalépés. Teljesítménye a menüben +/-2 fényérték között, 1/3 Fé lépésenként állítható. Persze ez a vaku amúgy sem ajánlott, ha komolyabb megvilágításra van szükségünk. Ilyen esetben mindenképp elkél egy külső villanó, ami a Sony gépek hagyományait követve bármely Alpha-széiás (HVL-F20AM, HVL-F36AM, HVL-F56AM, HVL-F58AM), esetleg régebbi Konica-Minolta rendszervaku lehet. A vakusarura mindenképp ügyeljünk, mert a rendszer egyedi kialakításút használ, így adapter nélkül egyéb gyártmányok felhelyezésénél problémákba ütközhetünk. Ahogy a beállítható módokból kitűnik, a külső (rendszer)vakuk nem csak a géphez csatlakoztatva, de vezeték nélküli módban is elsüthetők.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Sony A380 tesztjénél kisebbfajta fejtörést okozott, hogy az adatlap SD/SDHC kompatibilitásról is szólt, de mindössze egy Memory Stick kártyahelyet leltünk a gépen. Ezt persze könnyen betudhattuk a gyártás előtti mintapéldánynak, és igazunk volt. A most nálunk járt A330 már a bolti változat és két kártyafoglalatot tartalmaz, egyet az SD/SDHC, egy másikat a Memory Stick PRO Duo (HG Duo) kártyák részére. Egy plusz kapcsolót is találunk a foglalatok mellett, mellyel a két formátum között választhatunk. Két kártya tehát egyszerre nem használható a gépben, bár mindkettő a foglalatban lehet, de csak az egyiket érzékeli a készülék.
A kártyahelyek egyébként szokatlan helyre a fényképezőgép bal oldalára kerültek egy eltolható ajtó mögé, ami elsőre szokatlan, de nagyon kényelmes és gyors megoldás. Nem kell ugyanis elvennünk a kezünket a markolatról, ha kártyát akarunk cserélni. A memória két mozdulattal, bal kézzel cserélhető. Ugyanitt találunk két csatlakozóhelyet, fent egy HDMI out aljzatot, lent pedig egy USB 2.0 (mini B) kimenetet. Sajnos hagyományos TV kivezetés nem került a gépre, így csak HDMI-t támogató kijelzőre (TV-re) köthetjük a gépet. A Sony Bravia készülékek tulajdonosai számára a Bravia-sync szolgáltatás is elérhető. Ennél a TV távirányító segítségével is vezérelhetjük a képek visszajátszását.
De nem csak a bal oldalon, hanem átellenben is találunk egy csatlakozóhelyet. A markolati részre, egy elhajtható műanyag ajtó mögé került a hálózati táp aljzata. A külső tápegység, ahogy a HDMI kábel is, külön beszerezhető. A géphez mindössze egy USB kábel jár.
Szintén alaptartozék a hálózati töltő is, amihez természetesen egy akkumulátort is kapunk. A lítium-ion alapú áramforrás (NP-FH50) 900 mAh kapacitású és kb. 4 óra 25 perc alatt tölthető fel teljesen a mellékelt hálózati töltővel. A gyári mérések szerint ezután nagyjából 510 felvételt készíthetünk vele a teljes lemerülésig. Persze ez csak abban az esetben igaz, ha nem használjuk az energiaigényes Live View képernyőt, hiszen így csak kb. 230 kép készülhet.
