Képminőség II
Általános képminőség
Képminőség terén a Sony gépekre két dolog jellemző. Az egyik a már említett erősebb zajszűrés, ami persze csak nagyobb érzékenységeknél nyomja rá bélyegét a minőségre, és nem biztos, hogy mindenkit zavar majd. A másik az igen jól sikerült JPG feldolgozó algoritmus. Már az előző szériánál is megfigyelhető volt – főleg jó minőségű objektívet használva – hogy alig kapunk felbontásbeli előnyt a RAW fájloktól. A feldolgozott JPG-k részletessége is kiváló és a színek, kontraszt is a helyükön vannak. Az A330 folytatja ezt a hagyományt. Nem jobb, de nem is rosszabb. Sajnos az olcsó kitobjektívvel nem tudja megmutatni oroszlánkarmait, de a képközépen érezhetően jó. A RAW képeit a hozzá adott konverterrel és az elterjedt Adobe Lightroom legújabb verziójával is kipróbáltuk. A konvertált végeredmény a saját szoftverrel (utólagos élesítés nélkül) részletességben egy hajszállal elmaradt a gép által feldolgozott JPG-éktől. Lightroommal, alap beállításokat használva csak minimális felbontásbeli pluszt kaptunk az eredeti JPG-hez viszonyítva.
Képfeldolgozás
A készülék fő üzemmód tárcsája 7 témaprogramot kínál, melyeket kiválasztva a gép automata beállításokkal segíti a különféle helyzetekben való fotós munkát. Ugyanígy automata beállításokat kapunk az Fn menü Saját Beállítás pontja alatt, csak ezúttal a színek és képfeldolgozás tekintetében. A különböző szituációknak megfelelően választhatunk az egyedi színsémák között, így a Normál mód mellett, telített színeket és erősebb kontrasztot adó Élénk, ennek ellentettjét nyújtó Portré, a zöld és kék (ég és lombozat) színeket erősítő Tájkép, a vörös és sárga tartományokat előnyben részesítő Naplemente, valamint Éjszakai és Fekete-fehér módok közül választhatunk.
Minden egyes színeffektusnál három opciós képfeldolgozási beállítást is kapunk. Ezeknél +/-3 lépésben szabályozható a kép kontrasztjának, színtelítettségének, valamint élességének foka. Fekete-fehér módban természetesen a színtelítettség nem állítható.
A Sony összes DSLR és komolyabb kompakt gépében megtaláljuk a D-Range szolgáltatást, ami a digitális fényképezőgépek egyik fő problémáját, a viszonylag szűk dinamikatartományt igyekszik kiterjeszteni. Az A330 és társai esetében ez főként az árnyékos területek világosítását jelenti. A D-Range három fokozatra állítható, kikapcsolt, normál és mesterfok. Persze az utóbbinál kapjuk a legjobb hatásfokot.
Stabilizátor
Az elsőként kiadott Sony DSLR az A100 egyik igen fontos vonzereje volt a SteadyShot névre keresztelt stabilizátor. Ez a CCD szenzor elmozdításának elvén működik, tehát elvileg minden felhelyezett objektívvel lesz stabilizátorunk. Az újabb sorozatban a SteadyShot Inside felirat került a gépre, amelyről elsőre nehéz eldönteni, hogy csak új elnevezés, vagy továbbfejlesztett stabilizátort takar. A gyári adatlap 2,5-3,5 Fé előnyt ígér, ami igen jó hatásfok egy CCD-shift rendszertől. Saját méréseink is valahol ebben a tartományban jártak. Mindössze a kitobjektív állt rendelkezésünkre, de ezzel átlagban 2 és 1/3 – 2 és 2/3 fényértékkel hosszabb záridőknél is ugyanolyan éles képeket sikerült készítenünk, mint stabilizátor nélkül. A stabilizátor be- és kikapcsolt állással rendelkezik, mely a menüben szabályozható, ellentétben az előddel, ahol egy külön gombot kaptunk erre a funkcióra.
