Felépítés
Ergonómia
Hangulatában teljesen ugyanazt a gépet kapjuk a Sonytól, mint a NEX-6, de azért akadnak különbségek. Először azonban a hasonlóságokról!
Fogása nagyon hasonlít a komolyabb NEX modellekhez, ami a kis váz mellett is viszonylag kényelmes, széles markolatot jelent. A kisujjunk itt is lelóg a markolat alján, de láttunk már ennél rosszabb DSLR-t is. A kezelőszervek jó része kényelmesen elérhető akár a gépet tartó kezünk két ujjával is, a másik pedig szabadon matathat az objektív környékén.
A gép kezelőszerveit alig rendezték át, de a változások jót tettek a kezelésnek. Először is, a Sony szakított a NEX-ekre jellemző, mobiltelefonos kezeléssel, melynél néhány felirat nélküli gomb mindig a képernyőn mellette kiírt funkciót teljesíti. Most mindennek meghatározott feladata van. E mellé jelentősen növelték a programozható gombok számát, melyekből az Alpha7-nél megismert két C (Custom) gomb mellett további ötöt kapunk. A kezelés tehát elég jól az ízlésünkhöz szabható – itt jegyezném meg, hogy a gyorsmenü ikonjait is magunk válogathatjuk össze.
A felső vezérlőtárcsa innovatív megoldása is a múlté. Érdekes volt a módválasztó alá rejtett dupla kialakítás, de ezzel a szintén Alpha7-től átvett mostani, hagyományos tárcsával egy kicsit talán kényelmesebben boldogulunk majd. A beállítást egy függőlegesen körbeforgatható hátsó kerék is segíti, így a két tárcsás megoldás meglehetősen gyors kezelést tesz lehetővé.
Az Alpha-6000 külső borítása elődjéhez hasonlóan fém és műanyag keveréke, de elég nehéz megmondani pontosan melyik része miből készült. A foglalatok és csatlakozóaljzatok fedelei például egészen biztosan műanyagból. A markolat alján elhelyezett akkumulátor és memóriakártya foglalat ajtaja állványtalpon is könnyen nyitható, mivel elég távolt esik az objektív tengelyén lévő fém állványmenettől. A memóriakártya cseréje meglehetősen kényelmetlen, mivel az ajtó zsanérjához szorították, ráadásul megfordították a kártya irányát, így az elülső részének alján lévő vájatot sem tudjuk használni. Nem nehézkes persze a cseréje, csak némileg körülményes.
Nagyon jó az anyagminőség és a szerelés, az illesztések is pontosak, ahogy egy ilyen kategóriás fényképezőgéptől elvárható. A markolati rész teljes egészében gumi borítást kapott, mely oldalt és a hüvelykujj alatti részen is végigfut. E terület kialakítása szintén inkább a fullframe-es Alpha7-tel, mint az előddel rokon.
A készülék kétféle színváltozatban, ezüst és fekete kivitelben kapható.
Objektív
Attól, hogy a Sony sorra átkeresztelte NEX modelljeit Alphára (vagy ILCE-re), az objektív bajonett mit sem változott. A gép elején a megszokott, kissé előreugró E-bajonettet találjuk, melyre – ha nem téved a Sony magyar oldala – jelenleg 20 különféle optikát kínál a gyártó a 10-18mm-es ultra nagy látószögű zoomtól, az 1:1-es leképezésű makró objektíven át, az 55-210mm-es teléig.
A szenzorméret miatt most is minden objektív gyújtótávolságát 1,5-tel kell szoroznunk, hogy képben legyünk a várható látószöget illetően. Ez azt jelenti, hogy gyártója jelenleg kisfilmes értéken 15-től 315 mm-ig kínál különböző kiszerelésű objektíveket. A rendszer persze elég népszerű ahhoz, hogy emellett rengeteg neves és nevenincs gyártó is optikák garmadát kínálja hozzá. Csak egy példa: készül hozzá 1:0,95 fényerejű, 35mm-es alapobjektív is.
A Sony kitben is árulja az Alpha-6000-et, így a közkedvelt 16-50mm-es (24-75mm ekv.) F3,5-5,6 Power Zoom objektívvel is megvásárolható. Az objektív a ritka pancake zoomok családjába tartozik, melyet egyelőre nem sok gyártó kínál. Hossza (kikapcsolt állapotban) mindössze 3 cm, optikai stabilizátorral (OSS) látták el, az oldalán lévő elektromos vezérlésű zoom tolókapcsoló pedig videó alatt is folyamatos, lágy motoros zoomállítást biztosít. Tesztünk során kizárólag ezzel az optikával használtuk a fényképezőgépet.
Képérzékelő
Annakidején a NEX-7 24, a NEX-6 viszont „csak” 16 megapixeles szenzort kapott. A hátrányos helyzetnek vége, mivel az utód is 24,7 megapixellel büszkélkedhet. Egészen pontosan 24,3 millió pixel vesz részt a képalkotásban az Exmor™ APS HD CMOS szenzoron. A méret tehát maradt APS-C, 23,5 x 15,6 mm-rel, aki fullframe szenzort akar az Alpha7 széria felé kell tekintenie.
A képérzékelő oldalaránya a megszokott 3:2, ami teljes felbontásban kereken 6000 x 4000 pixeles képeket jelent. Ezen felül egy közepes (12Mpx) és egy kis méret (6 Mpx) áll rendelkezésre. Aki a szélesebb fotókat kedveli átválthat 16:9 oldalarányra. Értelemszerűen ilyenkor a kép alját és tetejét levágja a szoftver. 20 megapixeles maximális felbontással (6000 x 3376) számolhatunk ez esetben, illetve szintén két további kisebb képmérettel.
A képformátumunk bármely felbontásban JPEG, vagy RAW (csak teljes felbontásban) lehet, illetve ezek kombinációja (RAW+JPEG). A RAW képek .ARW kiterjesztésűek. A JPEG fotók kétféle tömörítésűek lehetnek, Normál és Finom beállítással. Kombinált beállításnál nem változtatható a JPEG tömörítés mértéke, mindig Finom tömörítést használ a készülék.
A képfeldolgozás nehéz terhét ezúttal is egy BiONZ processzor látja el, mely a BiONZ X nevet kapta. Az érzékenységet ISO100 és 25600 között állíthatjuk, a NEX-6-tól eltérően nem egész, hanem akár 1/3 fényérték lépésekben.
A MILC gépeknél ugyanúgy fennáll a szenzor porosodásának veszélye, mint a tükörreflexeseknél, sőt. Itt nincs tükör és csak az expozíciókor nyíló zár, így az objektívet lecsatolva védtelen marad az érzékelő. A Sony kétféle megoldással védekezik a szennyeződések ellen.
Elsőként portaszító belső bevonattal, a második vonalat pedig az ultrahangos vibráció jelenti, melyet bármikor elindíthatunk a menüből. Ez utóbbi a gép kikapcsolásakor automatikusan is aktiválódik.
Kijelző és kereső
Az előd LCD kijelzőjét nem sok rossz szó érhette. Úgy tűnik a Sony nem is akart változtatni a jó minőségű, és jól bevált hátsó monitoron. Mindössze apróbb, szoftveres beállításaiban különbözik a korábbitól, a „vas” ugyanaz.
A kijelző most is dönthető. Vékony, de masszív fémzsanérjának köszönhetően lefelé 45, felfelé 90 fokban fordíthatjuk. A mérete átlósan 3″ (7,6 cm) maradt, ami picit csalóka, ugyanis oldalaránya 16:9. Emiatt fotó élőkép módban csak ~6,5 cm-es átlójú élőképet látunk (3:2 oldalarány mellett), és csak a videó módok többségénél használható ki a teljes méret. Persze ez csak az élőképre igaz. A nézet nagyításánál, menüben a teljes méretet kihasználjuk, élőképnél pedig a beállítások ikonjai jeleníthetők meg kétoldalt.
A 100%-os lefedettségű TFT LCD felbontását 921 600 képpontban adja meg az adatlap, vagyis nem változott a korábbi modell óta. Képe ennek megfelelően kellően részletes, dinamikája és színei jók. Sötétben sajnos némi szaggatásra és zajosodásra hajlamos és a nagyon gyenge megvilágítású helyzetekben nem sok részlet vehető ki rajta. Napsütésben viszont még normál megjelenítésnél is egész jól látszik a kép, de akinek mindez kevés külön napfény módot is bekapcsolhat, jóval erősebb háttérvilágítással és persze egy kicsit nagyobb fogyasztással. A monitor fényessége amúgy az elődhöz hasonlóan, +/-2 fokozatban szabályozható, vagy rábízható az automatikára.
Az egyik jelentős szoftveres változás az elektronikus vízszintjelző elhagyása. Az elődben még meglévő funkciót most kivették a szolgáltatások közül, helyette egyéb élőképes segítségeket, például a kiégésre figyelmeztető zebra mintázatot kapunk. Meghagyták a háromféle kompozíciós segédrácsot, ahogy az élő hisztogram is aktiválható maradt. A képen megjeleníthető felvételi adatok a DISP (fel) gomb segítségével válthatók. A fotós előzőleg a menüben válogathatja össze, engedélyezheti, hogy mely adatok és képernyősegítségek jelenjenek meg a kijelzőn.
Az Alpha-6000 kis mérete ellenére a bal felső sarokba egy elektronikus kereső (EVF) is került. Oldalaránya 3:2, azaz itt már a teljes élőképet látjuk fényképezésnél. Lefedettsége 100% maradt, mérete azonban csökkent. Ez nem lenne nagy baj, hiszen az 1,07x-os nagyítással kombinált 1 cm-es méret egy tükörreflexes géphez viszonyítva 0,70x-es nagyításnak felel meg, ami alulról súrolja a legjobb DSLR-ek keresőméretét. A gond inkább az, hogy a felbontást is jelentősen csökkentették. A NEX-6 2,36 millió képpontos keresőjéhez képest itt egy 1,44 millió képpontost kapunk, igaz ugyanúgy OLED-et mint ott. A felbontás így is jó, de az LCD-nél írt hátrányok, nevezetesen a sötétben szaggatás és zajosodás, a keresőt is sújtják.
Az EVF keresőben jobbára ugyanazok az infók, ugyanolyan elrendezésben látszanak, mint a kijelzőn. Köztük a DISP gombbal válthatunk. Persze szükség szerint külön le is tilthatók ezek az adatok egy kijelzőtől független menüpont alatt. Ha például nem szeretnénk élő hisztogramot, nyugodtan kikapcsolhatjuk. Egyedül a státusz oldal (élőkép nélküli adatkijelzés) megjelenítése hiányzik a sorból.
Világosságát szintén a hátsó monitortól függetlenül, +/-2 fokozatban állíthatjuk, de attól eltérően a színhőmérséklet beállítására is lehetőség van ugyanilyen tartományon belül.
A kereső élességének szabályozására egy új tárcsát kapunk a jobb oldalán, mely a korábbinál nagyobb tartományon belül, -4,0 és +3,0 dioptria között szabályozható. A keresőhöz a már ismert felpattintható gumi szemkagyló jár, ami igazán kényelmes használatot tesz lehetővé. A betekintő nyílás jobb oldalán egy szemérzékelőt fedezhetünk fel, mely szemünk közelségére (vagy leárnyékolásra) automatikusan kikapcsolja a hátsó kijelzőt és az EVF-re vált.
A képek és videók lejátszásakor szintén a DISP gomb szolgál a különféle felvételi adatok és képnézetek váltására. Ez esetben megjeleníthetünk RGB (színcsatornákra bontott) hisztogramot, valamint a kiégett és bebukott területek villogtatását is. Előzetesen beállíthatjuk, hogy a le gomb lenyomására 12 vagy 30 nézőképes oldal jelenjen meg, az AEL gombbal pedig az állóképek részletnagyítása kezdeményezhető, mely 30 lépésben lehetséges. Nagyított nézetben a felső tárcsát elfordítva lapozhatunk a képek között, ezáltal tökéletesen ellenőrizhető az egymás után készült fotók egyes részleteinek élessége.
Vaku
Az Alpha-6000 beépített vakuját a mögötte lévő gombbal nyithatjuk fel mechanikusan, és kézzel zárhatjuk vissza. A dupla zsanéron felpattanó vaku kb. 6 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé, ami jót tesz a vörösszemek elkerülésének, legalábbis a kisebb, beépített vakus kompaktokhoz képest. Azért ez sem csodaszer, így a menüben külön vörösszem csökkentő mód is aktiválható.
A zsanéros nyitás másik előnye, hogy egyik ujjunkkal hátrahajtva a vaku akár a plafonra is deríthetünk vele. Persze a kis teljesítményű, 6-os kulcsszámú vakuval ez csak jobb fényviszonyok mellett, vagy erős teljesítmény korrekcióval lesz eredményes. Szerencsére a vaku expo. korrekció tartományát +/-3 fényértékre bővítették. A sorozatok menüjében a vaku expozíció sorozat is megtalálható, mely 3 vagy 5 kép hosszú lehet.
A villanó legrövidebb szinkronideje 1/160 mp, teljes kisütés után kb. 4 mp alatt tölt újra.
A beépített vaku automatikus, derítő, hosszú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált, valamint vezeték nélküli vezérlő módokban működik. Vezeték nélküli módban egy messzebb elhelyezett külső rendszervakut villanthatunk el a belső segítségével. A rendszervakukat természetesen a gép vakupapucsára is csatlakoztathatjuk, mely egyben elektronikus kiegészítő csatlakozóként is működik. A vakupapucs – elődjéhez hasonlóan – már az újabb lábkiosztású Sony rendszervakukat fogadja, de használhatunk hagyományos, középpontos külső villanókat is.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
Az összes csatlakozóhelyet a gép bal oldalán egy kis kihajtható műanyagajtó mögött helyezték el. Egész pontosan két aljzatot kapunk. Fent egy USB 2.0 (Hi-speed) csatlakozóhelyet, melynek kommunikációs módjai az MTP-vel bővültek. Ehhez egy USB kábelt is mellékel a gyártó.
Az aljzat nem csak a képadatok áttöltésére de például a gép akkumulátorának töltésére is szolgál. Ehhez egy kis tápegységet és hálózati kábelt kapunk, de szorultabb helyzetben közvetlenül számítógépről is lehetséges.
A másik aljzat egy HDMI kimenet, melynek képfelbontása 1080i és 1080p értékekre állítható. HDMI kábelt külön vásárolhatunk a géphez.
A géphez ugyanaz az NP-FW50 típusú InfoLITHIUM akkumulátor jár, mint elődjéhez. Kapacitása 1080 mAh, és fogyasztása is hasonló. A gyártó adatai szerint (CIPA mérés) keresővel 310, LCD használatával kb. 360 képet készíthetünk egy töltéssel. A már említett töltés kb. 4 és fél óráig tart. Az akkumulátor töltöttsége egyrészt egy négy pozíciós ikonon, másrészt százalékosan is ellenőrizhető, amit folyamatosan kijelez a készülék az élőkép jobb felső sarkában.
Belső memória most sincs a gépben, így külön kell vásárolnunk hozzá SD, SDHC, vagy SDXC kártyát, vagy a Sony-hoz híven a saját formátumnak számító Memory Stick PRO Duo / Pro-HG Duo-t. A 24 megapixel miatt (különösen annak, aki rendszerint RAW formátumot használ) legalább egy 16 GB-os kártya vásárlása ajánlott. A legjobb minőségű AVCHD videó 1 perce közel 200 MB, egy RAW fotó pedig hozzávetőleg 25 MB-ot foglal, így egy ilyen kártyára nagyjából 70-75 perc 1080/50p videó, vagy ~600 RAW kép fér.
