Felépítés
Ergonómia
Tipikus „szonis” jegyeket vonultat fel az A57, így az előző modellekről váltóknak nem kell aggódniuk a szokatlan külső és kezelés miatt. Ahogy a kényelmetlenség miatt sem, hiszen a japán gyártó gépei ebben a kategóriában a legkomfortosabbak közé sorolhatók. Mindig is tetszett a jobb gépeik markolata, mely kellően méretes, kellően mély, és az ujjak számára nagyon jól kiképzett. Ezen a modellen is ilyet találunk, tetején egy határozott, és biztos fogást nyújtó vájattal, teljes felületén kényelmes és csúszásmentes gumiborítással. Hasonló borítást kapott – igaz csak egy kisebb foltot – a hüvelykujji rész is a hátlapon, a bal oldalon viszont csak hasonló mintázatú, bőrhatású műanyag borítás került a vázra.
Egyébiránt a teljes vázat műanyag borítja, pontosabban polikarbonát, mely nagyon masszívnak, már-már fémes hatásúnak tűnik. Talán csak a tömege, és melegebb tapintása árulja el, hogy itt olcsóbb megoldást alkalmazott a gyártó. Az illesztések minősége szintén nagyon jó, annak ellenére, hogy szó sincs időjárásálló szigetelésről, mint a kettővel nagyobb modellen.
Egyedül mélységben lett kisebb az elődjénél, szélességben és magasságban is túltesz rajta, ami persze a fent hangoztatott kényelem szempontjából azért nem hátrány. A géptest furcsa kicsit furcsa arányú, hiszen az A55-höz hasonlóan ezen a készüléken is kihajtható LCD-t találunk, melynek alsó zsanérja kicsit nyújtja a magasságát. Mindezt kompenzálja az alacsonyra tervezett „prizmaház”. A mintegy 10%-os méretnövekedés 20%-kal nagyobb tömeget is jelent.
A kezelőszervek elrendezése többségében jó. Kényelmes és határozott járású a bal oldalra került üzemmód választó tárcsa, és többségében a többi gomb is jól elérhető. Kissé talán szokatlan a többitől távol eső Menü gomb, de csak a bal felső sarokban maradt számára hely. A videó felvétel indító gombja látszólag ideális helyen csücsül, tökéletes helye azonban a gép tetején az exponáló gombot kezelő mutatóujj közelében lenne.
A fémből készült állványmenet az optikai tengellyel párhuzamos, ahogy minden hasonló fényképezőgépen. Nem zavarja az alulra került akkufoglalat ajtajának nyitását sem, ha állványtalpat csavarunk bele. Az akkumulátor ezúttal nem osztozik a kártyafoglalattal, mely az A57-en a markolat oldalára került, és egy könnyedén hátrasikló, rugós műanyagfedél takarja. Nyitása és a kártya cseréje ezáltal sokkal gyorsabb, mint a korábbi gépen.
Optika
Az objektívek terén nem történt változás. Az SLT-A57 ugyanazokat az optikákat fogadja, mint elődei, és mint a Sony hagyományos tükörreflexes gépei. Az A-bajonettre a japán óriáscég saját gyártású objektívjei mellett a Minolta és a Carl-Zeiss A-bajonettes optikáit is csatlakoztathatjuk.
A gépváz saját autofókusz meghajtást is tartalmaz, mely külön kapcsolható (AF/MF állásba) így a régebbi, fókuszmotor nélküli AF objektívek is használhatók maradnak. Az újabb kiadású Sony optikák, mint amilyen a géppel kittben is megvásárolható Sony DT 18-55mm f/3,5-5,6 SAM viszont már saját meghajtást is kaptak. Erre utal a SAM, a fejlettebb típusokban pedig az SSM jelzés. Ezeken külön gombbal kapcsolhatjuk az AF és MF állást.
Az A57 vázat önmagában, az említett 18-55mm-es optikával, illetve nagy kittként a Sony DT 55-200mm f/4,5-5,6 SAM objektívjével is megvásárolhatjuk. Tesztünkhöz is a kétoptikás csomag érkezett.
A tükörreflexes gépeknél megszokhattuk, hogy csak az objektívek által nyújtott optikai zoomot kapjuk. A nagyon kevés kivétel egyike az A57, ahol többféle digitális zoom és képkivágás is rendelkezésünkre áll. Kisebb képméretet választva például 1,4x és 2x-es képkivágást kapunk, mely mellé külön bekapcsolhatunk egy ugyanilyen nagyítású Clear Image (Tiszta Kép), és hagyományos digitális zoomot is. A Tiszta Kép Zoom valamivel jobb feldolgozású digitális nagyítást jelent, mint a hagyományos. Mindezek együtt, a képmérettől függően 4-8x-os digizoomot jelentenek.
A készülék hátulján lévő ZOOM gomb ráadásul folyamatos léptetést tesz lehetővé, hasonlóan a kompakt gépekhez. A nagyítás mértékét a kijelzőn megjelenő skáláról olvashatjuk le.
Képérzékelő
Az SLT-A57-be jobbára ugyanaz a szenzor került mint elődjébe. A 23,5×15,6 mm-es Exmor APS HD CMOS nevében sok minden benne van, amit tudnunk kell róla. Felbontása ugyanúgy 16,7 megapixel, mint az A55-ben lévőé, melyből 16,1 megapixelt fordít tényleges képalkotásra. Méretéből adódóan minden felhelyezett objektívnél 1,53x-os gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk, így például a csatlakoztatott 18-55mm-es kitobjektív, kisfilmes értéken 27,5-84 mm-nek megfelelő látószöget ad.
Képformátumként a JPEG az alap, melyből háromféle méretet (L, M, S) kapunk bármely oldalarányt is válasszuk. A megszokott 3:2 oldalarány mellett, 16:9-es áll rendelkezésre, bár ilyenkor legfeljebb 14 megapixeles méret választható. A JPEG-ek tömörítési minősége kétféle lehet.
Teljes felbontásban beállíthatunk RAW (.ARW) formátumot, de elérhető a kombinált RAW+JPEG (Fine) is.
A képfeldolgozás komoly feladata ezúttal is egy BIONZ processzorra hárul, mely mint látni fogjuk nem kis teljesítményt produkál. Érzékenységben a gyártónak egy kicsit sikerült húznia a szenzoron, mivel az ISO12800-as maximum helyett most 1/3 fényértékkel magasabbat, ISO16000-et kapunk. Az induló érték maradt ISO100, a lépésköz pedig a szokásos 1 Fé.
A Sony gépekben eddig megszokott SteadyShot stabilizátorról az A57 esetében sem kell lemondanunk. A ki- és bekapcsolható állással rendelkező, szenzormozgatásos remegéscsökkentő a gyári mérések alapján 2,5-4,5 fényértéknyi előnyt biztosít használójának. Az új modellben nincs külön bekapcsoló gombja, így ezt a menüben kell megtennünk.
Szenzortisztítás
A Sony gépeiből kihagyhatatlan az automatikus szenzortisztítás. A fix tükör miatt amúgy nem sok szennyeződés jut a szenzor előtti szűrőrétegre, de mivel a tükör kézzel felnyitható, illetve a rendszer nem teljesen zárt, szükség van az automata, vagy néha a kézi tisztításra.
Önállóan ezt kikapcsolás után, a szűrőréteg nagyfrekvenciás rázásával végzi el a gép. Néha több másodperccel utána, így egy türelmetlenebb ki-, és bekapcsolással könnyen „megbolondítható” a készülék. A menüben fokozott tisztítás is indítható. Ilyenkor sokkal erősebb rezgésre bírhatjuk az érzékelő előtti szűrőt.
Az apróbb porszemek bejutását a tükörakna indium-ón-oxid bevonata is gátolja. Kézi tisztításhoz a tükör az alján lévő kis fémzárat kell kioldanunk, és óvatosan felhajtható a tükör.
Kereső és LCD
Az SLT gépeken sokkal inkább kompaktos, mintsem a tükörreflexes gépekre hasonlít a képek komponálása, vagy visszajátszása. Külön élőkép funkciót nem kapunk, hiszen erre nincs is szükség. A hátsó LCD folyamatos élőképet ad, mely legfeljebb az energiatakarékos móddal kapcsolható ki. Apropó, energiatakarékosság! Az A57-ben egy új Öko módot is aktiválhatunk, mely bizonyos idő elteltével kímélő üzemmódban használja a gépet, például lejjebb veszi az LCD világosságát. Ez a világosság egyébként automatikusan szabályzott, de +/-2 értékben manuálisan beállíthatjuk.
Napsütésben szükség is lehet a magasabb értékre, mivel az LCD alig látszik. Ilyenkor a kereső javasolt, melynek világosságát +/-1 értékben szabályozhatjuk. Gyengébb fényviszonyok között mindkettő hajlamos némi szaggatásra és zajosodásra.
De, hogy a jó tulajdonságaikról is szó essék, a hátsó kijelző egy 3”-os, TruBlack Xtra Fine TFT, kiváló 921 600 képpontos felbontással, nagyszerű színekkel és kontraszttal. Ahogy már említettem kihajtható. Lefelé 180 fokban, jobbra 90, balra pedig szintén 180 fokban elforgatható, így szinte bármilyen helyzetből jól látható. A minőségi panelnak köszönhetően amúgy lapos szögből is jó színeket nyújt. Az előd 16:9-es oldalarányú kijelzője után a gyártó most visszatért a 3:2 arányú képernyőhöz.
Az LCD-n és az EVF (elektronikus) keresőben alapesetben ugyanazok az információk láthatók, de egy külön menüpont alatt mindkettőnél beállítható, hogy pontosan milyen infó oldalak legyenek elérhetők. Az LCD-n pluszként státuszképernyő is engedélyezhető.
Az információs oldalak között a fel iránnyal, vagyis a DISP gombbal lapozhatunk. Megjeleníthető itt élő hisztogram, háromféle kompozíciós segédrács (harmadoló, aranymetszés, átlós+négyzetháló), illetve egy kéttengelyes virtuális horizont is, mely nem csak az oldalirányú elfordulást, de a döntést is érzékeli.
Lejátszásnál a részletes infók mellett színcsatornákra bontott hisztogramok is megjeleníthetők. A fotók nagyítása mellett 4 és 9 nézőképes oldalakat is elérhetünk a kicsinyítés gombbal. Nagyított nézetben lehetséges a képek váltása, így egy sorozatnál összevethetjük az egymás után készültek élességét. Visszajátszáskor külön kezeli a gép az álló és a mozgóképeket, tehát ha utoljára egy videót készítettünk, akkor automatikusan a videók között lapozgathatunk, ha pedig fotót, akkor az állóképeket jeleníti meg. Látszólag ésszerű, de inkább idegesítő szolgáltatás ez, mivel a két mód között nehézkes az átváltás.
Újdonság a „?” gombbal megjeleníthető részletes fotózási segédanyag. Ez nem csak az egyes funkciók, gombok rövid leírását tartalmazza, hanem témakörökre bontva (Portrék, Tájképek, Éjszakai, Közeli, Mozgó téma) ad részletes fényképezési tippeket.
Az LCD és az elektronikus keresőkép között külön gombbal válthatunk, de bekapcsolható szemérzékelő is, mely automatikus átkapcsolást tesz lehetővé.
A keresőben egy 0,46″-os Xtra Fine EVF látható. 1,44 millió képpontja kellően részletes, szinte pixelmentes élőképet nyújt. 1,04x-es nagyítása a hasonló árkategóriájú tükörreflexes gépekhez képest hatalmas keresőképet jelent, mely méretben a full frame DSLR-ekkel vetekszik. A kereső lefedettsége az LCD-hez hasonlóan 100%. Nagysága két fokozatban állítható. A kisebb méret valószínűleg a szemüvegeseknek lett kitalálva, akik így távolabbról is átlátják a teljes képmezőt.
A keresőt egy dioptriakorrekciós kerékkel is ellátták, mellyel -4,0 – +3,0m-1 tartományban szabályozható az élessége.
Vaku
Csukott állapotban a beépített vaku, elég aprónak tűnik, de egy ügyes, dupla zsanéros mechanizmusnak köszönhetően meglehetősen magasra, az optikai középtengelytől számítva 8 cm-re nyílik. Kioldani a bal oldalán lévő gombbal tudjuk, mely csak a fényképezőgép bekapcsolt állapotában működik.
A gép saját villanója 10-es kulcsszámú, éppúgy mint az elődben. Üzemmódjait a gyorsmenüben érhetjük el. Ha vörösszem csökkentő elővillanást szeretnénk külön kapcsolhatjuk be a főmenüben, és bármely üzemmód előtt megkapjuk. A megszokott beállításokon túl vezeték nélküli kioldás is aktiválható, melynek segítségével egy külső rendszervakut vezérelhetünk a beépítettel.
Szintén a gyorsmenüben (Fn) állítható be a villanó teljesítménye, +/-2 fényérték tartományon belül. Kézi teljesítmény leosztásra nincs mód, minden esetben automatikusan működik, mégpedig ADI, vagy hagyományos TTL módokban. A vaku átlagos helyzetben 2,5-3 mp alatt tölt üzemkész állapotba.
Az A57 tetején lévő egyedi Sony vakupapucsra a gyártó által kiadott (vagy régebbi Minolta) rendszervakuk csatlakoztathatók. Sima, középpontos vakut nem fogad a gép.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az SLT-A57 bal oldalán sorakozó gumifedelek alatt jó pár csatlakozó helyet kapott, ráadásul minden csatlakozó külön fedéllel takart, mint a profi gépeknél. Az elülső sort a külön megvásárolható RML1AM kábeles távvezérlő aljzata nyitja, amit egy mono hangszóró, majd egy hálózati tápcsatlakozó követ. Az ACPW10AM hálózati tápot szintén külön vehetjük meg. A második sorban egy mikrofon bemenetnek, valamint egy HDMI (mini-C) és egy USB (2.0 Hi-speed) aljzatnak szorítottak helyet.
Szó esett már róla, hogy a kártyafoglalat a markolat oldalára került. A dupla (vagy inkább kettős) foglalatba Memory Stick PRO Duo/PRO-HG Duo és SD/SDHC/SDXC kártyák helyezhetők, de egyszerre csak az egyikük.
A készülék egy teljesen új akkumulátort (NP-FM500H) és töltőt kapott. Az akku jóval nagyobb kapacitású mint elődje, így az 1600 mAh-nak köszönhetően legalább 60%-kal több felvétel készíthető. Ez egy töltéssel 560-590 fotót jelent. Ennek ellenére rövidült a töltési idő. Az A55 gyári mérései alapján mindez 4 órát vett igénybe, most viszont kicsivel kevesebb mint 3 óra alatt túllehetünk rajta.
