Felépítés
Ergonómia
Igen, az A7-hez képest egy kicsit egyszerűbb a külső, és ez a két gépet egymás után megtapogatva érezhető is. Az A77 fémborítása itt egyszerű polikarbonát „kabáttá” változik, ami csak a drágább modell tükrében tűnik olcsónak. A gép masszív felépítésű és jól összerakott. Tesztmodellünkön, mondjuk a markolaton lévő memóriakártya ajtó egy kicsit recsegett, de egy hasonló felépítésű másik darabon ezzel sem volt probléma.
Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint az SLT-A57 esetében, hiszen a két modell külsejét és tömegét tekintve egy és ugyanaz. Amit tehát az A55-re írtam egy teszttel ezelőtt, az ide is érvényes, kezdve a nagyon kényelmes, teljes gumiborítást kapott markolattal, mely kategóriáján belül is a legjobbak közé sorolható. Kellően széles és mély ahhoz, hogy férfikézben se mutasson elveszetten, a felső ujjmélyedés pedig nagyon biztos és komfortos fogást nyújt.
Az A65 az átlagnál talán egy kicsivel magasabb, legalábbis ami a géptestet illeti. Ebben a kihajtható LCD alsó zsanérja is ludas, mely pár milliméterrel emeli a vázat. Mindezt a felső „dudor” lapításával próbálták ellensúlyozni, melynek – elektronikus keresős gép lévén – nincs akkora jelentősége mint egy prizmás/tükrös modellnél.
Előnyei mellett az A57 minden hátrányát is megtaláljuk itt. Ugyan szubjektív vélemény, de a Sony gépek exponáló gomb mögötti üres paneljével sosem sikerült kibékülnöm. Nem ártott volna a videó gombot ide tenni, hisz felvételnél ez sokkal kényelmesebb pozíció az ujjunknak. Kis kényelmetlenséget jelent a mindössze egy vezérlőtárcsás kivitel, mely egyébként általános ebben az árkategóriában, és a többi gombtól meglehetősen távol eső MENU gombot is sokat kellett szoknom.
Ezeket leszámítva kezelőszerveiben igen jó elrendezésű gépet kapunk. A bal oldalra került üzemmód tárcsa kellően magas, kényelmesen forgatható, határozottan, de nem lazán jár. Pozitívum, hogy sok funkció saját külső gombbal rendelkezik, ha viszont nem akkor megtaláljuk az Fn gombbal előhívható gyorsmenüben, vagy hozzárendelhetjük egy funkciógombhoz. Programozható gombból több is került a vázra, hasonlóan az A57-hez. Itt mondjuk annyi a különbség, hogy a Movie gomb funkciója helyett a Telekonverter gombét állíthatjuk.
Az állványmenet fémből készült és pontosan az optikai középvonallal párhuzamos. Kellően távol esik ahhoz a markolat alján nyíló akkufoglalat műanyag ajtajától, hogy egy átlagos méretű állványtalp se zavarja meg az ajtó nyitását és az akku cseréjét.
Optika
Minden, ami Sony és Minolta A-bajonett, csatlakoztatható a fényképezőgépre, sőt egyéb gyártók (pl. Carl-Zeiss) hasonló csatlakozóvégű optikái is felcsatolhatók. Az objektív lehet akár AF meghajtás nélküli, akár AF motorral szerelt (SAM és SSM jelzésűek) mindegy, hiszen a gépváz is tartalmaz AF meghajtást, ha ilyen nem lennel az objektívben. Ez esetben a vázon lévő AF/MF kapcsolóval válthatunk a kézi és automata élességállítás között, SAM és SSM optikáknál pedig az objektíven lévő hasonló kapcsolóval.
A gépvázat önmagában és elsősorban a DT 18-55mm f/3,5-5,6 SAM objektívvel kittben is megvásárolhatjuk.
Az SLT-A65 nem tartalmaz annyiféle digitális zoomot, mint a fél évvel később megjelent A57. Az ottani Zoom gomb helyén egy telekonverter gomb található, mellyel lépésenként 1,4x-es és 2,0x-es nagyítás (digitális telekonverter) érhető el.
Képérzékelő
Egy APS-C méretű Exmor APS HD CMOS került a fényképezőgépbe, mely a Sony készülékeiben 23,5 x 15,6 mm-es. Mindez 1,53x-os objektívszorzót jelent, vagyis a 18-55mm-es kitobjektívünk kisfilmes értéken 27,5-84 mm-nek megfelelő látószöget kínál. Felbontása a kategóriáját tekintve igen tekintélyes, 24,7 megapixel, melyből valódi képalkotásra 24,3-at kapunk.
A nagy felbontás miatt megnövekedett adatmennyiséggel a BOINZ feldolgozórendszernek kell elboldogulnia, és bizony nem is vall szégyent.
Kétféle képformátumot kínál a gép. Általános használatra JPEG-et választhatunk, mely maximális felbontásban 6000 x 4000 pixelt jelent. Háromféle méretben és kétféle (Finom, Normál) tömörítési fokozatban választhatjuk. A szenzor oldalaival megegyező 3:2 oldalarány mellett 16:9-es kivágást is választhatunk, szintén három felbontásban. A maximum ez esetben 20 megapixel.
RAW-ban (.ARW kiterjesztéssel) természetesen csak a 24 megapixeles maximális képméret érhető el. Ezen felül RAW+JPEG beállítást is választhatunk, szintén teljes felbontású, finom tömörítésű JPEG képpel.
Az érzékenység ISO100 és 16 000 között állítható, egész értékenként (ISO12800 és 16000 között csak 1/3 Fé a különbség). Kiterjesztett beállításunk nincs, viszont használhatunk többképes ISO szűrést, melyről a Különlegességek oldalon lesz részletesebben szó.
A szenzorhoz kötődő szolgáltatás a SteadyShot, az a képérzékelő elmozdításával működő stabilizátor, mely ki-, és bekapcsolt állású lehet. Álló- és mozgóképmódban külön aktiválható, és a gyártó mérései szerint kb. 2,5-4,5 fényérték előnyt biztosít. A szenzor mozgatásos stabilizátorok előnye, hogy gyakorlatilag az össze felhelyezett objektívvel működnek.
Szenzortisztítás
Az automatikus szenzortisztítás az érzékelő előtti szűrőréteg nagyfrekvenciás rázásával igyekszik eltávolítani a rátapadt porszemeket. Minden kikapcsolás után önállóan aktiválódik, bár van, hogy másodpercekkel később, így a gépet hirtelen ki és bekapcsolva könnyen megzavarhatjuk. A menüben erősebb tisztítás is bekapcsolható, mely sokkal hevesebben rázza meg a szűrőt.
A fix tükörnek köszönhetően a szenzorra amúgy is kevesebb por jut, amit a tükörakna indium-ón-oxid bevonata is igyekszik visszatartani tőle. Ha sem ez, sem az automatikus módszer nem segített, a tükör alján lévő fémpöcköt lenyomva könnyedén felnyithatjuk a tükröt és kézzel (pontosabban levegőbefúvással és tisztítóeszközökkel) is megpucolhatjuk az érzékelőt.
Kereső és LCD
A Sony SLT, vagyis féligáteresztő tükrös gépei rendre elektronikus keresőt (EVF) használnak és a kompaktokhoz hasonló, élőképes LCD-t. Élőkép módot külön nem is kapcsolhatunk, hiszen a hátsó kijelző és az EVF alap működési állapota ez. Nem véletlen, hogy mindkettőn ugyanazok az információk láthatók, de a menüben külön-külön is beállíthatjuk, hogy pontosan mely adatképernyők jelenjenek meg.
Az adatkijelzések között élő hisztogram, háromféle kompozíciós rács (harmadoló, aranymetszés, átlós+négyzetrács), valamint kéttengelyes virtuális horizont is megjeleníthető. Utóbbi nem csak a gép oldalirányú elmozdulásait, de billentését is érzékeli és kijelzi. Az LCD-n ezeken felül státuszkijelzés is megjeleníthető a fontosabb felvételi információkkal.
Az adatképernyők között a DISP gomb segítségével válthatunk, a két kijelző között pedig a FINDER/LCD gombbal. A kereső betekintő nyílása fölött egy szemérzékelőnek is helyet szorítottak, így automatikus átkapcsolás is engedélyezhető.
Az LCD ugyanaz, mint az A57-en lévő. Átlósan 3” (7,6 cm) méretű, felbontása pedig 921 600 képpont, melynek köszönhetően kiváló részletességű képet kapunk rajta, és a kontrasztja, színei is nagyszerűek. Laposabb szögből is jó képet ad, de nem szükséges így használnunk, hiszen 180 fokban lehajtható és 270 fokban elforgathatjuk (jobbra 90, balra 180 fokot). Ez nem csak az állókép komponálást, de a videofelvételt is rendkívül kényelmessé teszi.
Hátrányai közé sorolható, hogy sötétben nagyon belassul és zajossá válik, erős napsütésben pedig nehezen látható, még az erősebbre állított világítás ellenére is. Világossága +/-2 fokozatban szabályozható, de rábízhatjuk az automatikára is.
A kereső világossága csak +/-1 lépésben állítható. Erre olyan nagy szükség nem is lesz, hisz napsütésben sem olyan zavaró a használata, mint a hátsó képernyőé. A 0,5”-os OLED kijelző felbontása közel duplája az A57 TFT-jének, 2,359 millió képpont, ami különösen részletes, pixelmentes keresőképet eredményez. Nagyítása is kicsit jobb, 1,09x-es, lefedettsége pedig az LCD-hez hasonlóan 100%, melynek révén nagyjából akkora keresőképet kapunk, mint egy fullframe szenzoros DSLR-nél. Élességét a betekintő nyílás jobb oldalán lévő dioptriakorrekciós tárcsán szabályozhatjuk -4,0 – +3,0m-1 értékek között.
Nem írtam még a képek és videók visszajátszásáról, mely persze mindkét kijelzőn megtekinthető. A fotók, nagyításuk mellett 4 és 9 nézőképes oldalakon is visszanézhetők, és nagyított nézetben is lapozhatunk köztük, összevetve az egymás után készültek élességét. A lejátszás adatképernyői között ugyanúgy a DISP gomb segítségével válthatunk.
Az A65 új szolgáltatása az LCD-n és a kijelzőben megjeleníthető részletes oktató mód. A „?” gomb hatására nem csak az egyes funkciók rövid magyarázata érhető el, hanem a Portrék, Tájképek, Éjszakai, Közeli és Mozgó tárgy témakörök fejezetekre bontott, kimerítő magyarázata is.
Vaku
A beépített vaku 10-es kulcsszámú, akárcsak az A57-ben és annak elődjében lévő. Teljesítménye +/-2 fényérték tartományon belül szabályozható. Üzemmódját ADI (Sony, Minolta), valamint hagyományos TTL módra állíthatjuk. Az Fn (gyors)menüben válthatók üzemmódjai, melyek között a derítő, automatikus, hosszú szinkron, gyors szinkron, és hátsó redőnyre szinkronizált beállítások mellett a vezeték nélküli kioldás is megtalálható. Ennek segítségével egy gépen kívüli rendszervakut vezérelhetünk. A menüben külön engedélyezhetünk vörösszem csökkentő elővillanást.
A belső vakut a bal oldalán lévő elektronikus kioldású gombbal nyithatjuk fel, mely így csak bekapcsolt gépnél működik. Lezárnunk persze kézzel kell. A kicsinek tűnő vaku egy ötletes dupla zsanérnak köszönhetően elég magasra, az optikai középtengelyhez viszonyítva 8 cm-re nyílik, mely nem jön rosszul, ha a fent említett vörösszem hatást akarjuk elkerülni.
A gép tetején egy szabvány Sony vakupapucs található, mely a gyártó (és korábban a Minolta) által kiadott külső rendszervakukat fogadja. Középpontos vakut kialakítás miatt közvetlenül nem csatlakoztathatunk rá.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a gép bal oldalán két sorban találjuk. Minden egyes aljzat külön gumiborítást kapott, tehát nem kell feltépnünk az összeset, hogy bármelyikükhöz hozzáférjünk.
Az első sort a kábeles távvezérlő csatlakozóhelye nyitja. Az RM-L1AM távvezérlő persze nem tartozéka a gépnek, külön vásárolhatjuk meg. Ezután következik a mono hangszóró és a GPS vevő helye, majd egy újabb foglalat, mely a szintén külön megvehető hálózati tápegységet (AC-PW10AM) fogadja.
A második sorban három aljzat kapott helyet, kezdve a mikrofon sztereó jack bemenetével, mely alatt egy HDMI (mini-C) terminál, és egy USB 2.0 (Hi-speed) csatlakozóhely található. Ezek közül az USB kábel alaptartozék a géphez.
Alaptartozék a lítium-ion akkumulátor és a hozzá való fali töltő is. Az akku 1600 mAh-es, ami egy töltéssel akár 560-590 képet is jelenthet. A töltés amúgy közel 3 órát vesz majd igénybe. Az akkumulátort a markolat alján nyíló foglalatba helyezhetjük. Kicsúszását egy rugós műanyagpöcök gátolja. Az SLT-A65-höz nem szerezhető be külön portrémarkolat.
A memóriakártya foglalata a korábbi gépeken alul az akku mellett volt, itt azonban átkerült a markolat jobb oldalára, akár csak a „nagyoknál”. A kártyacsere így sokkal gyorsabb és kényelmesebb. Csak a kis ajtót kell hátrahúznunk és a rugós zsanérnak hála, már nyílik is. A foglalat dupla, de egyszerre csak egyféle kártyát használhatunk. Választhatunk, hogy Memory Stick PRO Duo/PRO Duo HG, vagy SD/SDHC/SDXC kártya kerüljön bele. A 24 megapixeles RAW-kal azért nem árt majd vigyázni, mert egy „harapásra” kb. 23-24 MB-ot eszik a gép.
