Felépítés I.
Ergonómia
A Sony Cyber-shot DSC-H50 nagyjából megőrizte a H-széria bevált külső jegyeit, de a digitális tükörreflexes fényképezőgépektől is kölcsönöz egy-két jellegzetességet. A méret nagyjából maradt az elődnél megszokott, ami csak fotón látszik nagynak, a valóságban nem az. Ez alól csak a méretes objektív adapter és napellenző kivétel, mert ezekkel együtt már kissé ormótlan. A Sony H50 a DSLR-ekhez hasonlóan oldalt is kiszélesedő vázat kapott és a vakuházat is „komolyabbra” vették. A szélesebb bal oldalnak köszönhetően a váz tetején fér el az eddig bal szélre szorult NightShot kapcsoló és a gép elejére került az eddig fent lévő mikrofon.
A H9-nél bevezetett, forgatható tárcsát itt is megtaláljuk, ami jelentősen megkönnyíti a gép kezelését, de sajnos elég kis méretű. Az üzemmód választó tárcsa viszont jobban sikerült. Magasabb és határozottabb kialakítású és jobb borítású mint az elődben. Ennek köszönhetően elfordítani is kényelmesebb.
Az exponáló gomb jobban a markolatba simul, mit annakelőtte. A korábbi változat egy funkciótlan, kiemelkedő díszgyűrű közepén trónolt. A hátsó gombok hasonlóak a korábbi modellhez. Újdonság viszont a diavetítés gomb, amit közvetlenül a kereső jobbján találunk. Az EVF betekintő nyílása robosztusabb az előző verziónál. Kicsi lejjebb került és sajnos beljebb is az LCD-hez képest, így a bal szemesek könnyen orrot törölhetnek a kijelzőben.
A markolat lágyabb ívű, kevésbé markáns, mint a H9-nél, de ez mit sem befolyásolja a kényelmét. A gép kis mérete miatt némileg alacsony, így elöl csak három ujjunkkal markolhatjuk, és vastagnak sem mondható. Az elején kényelmes gumiborítás gondoskodik a csúszásmentes, biztos fogásról.
Az állványmenet ezúttal is fém, és 2,5 cm-re találjuk az optikai középvonalától, a probléma csak az, hogy nem balra, hanem a markolat közelében. Márpedig a markolat alsó részén helyezték el az akku és memóriakártya foglalatot is. A közeli menet miatt, állványra helyezett gépnél lehetetlen akku, vagy kártyát cserélni, mivel foglalatok ajtaja a gyorstalptól nem nyitható.
Képérzékelő
A gyártó újfent a saját fejlesztésű Super HAD CCD szenzorát alkalmazta a gépben, de ezúttal kicsit nagyobb méretben. Az 1/2,3”-os szenzor teljes képátlója 7,7 mm, de ebből csak 7,3 mm-re esik az effektív képterület. Az érzékelő felbontása 10,3 megapixel, valódi képalkotásra viszont csak 9,1 megapixel hasznosul.
A választható legnagyobb képméret 3456 x 2592, ami elméletileg kb. 6%-os lineáris felbontásnövekedést jelent a H9-hez viszonyítva. Persze ezt a méretet 4:3 oldalaránynál kapjuk, de lehetőség van 3:2-es (3456 x 2304 pixel) és 16:9-es oldalarányok beállítására is. Utóbbinál már nem csak a tipikus Full HD felbontás, hanem egy új, 3456 x 1940 pixeles képméret is beállítható. A fentieken kívül az elődben megszokott felbontások választhatók, melyek a következők: 2592 x 1944 (5 Mpx), 2048 x 1536 (3 Mpx) és 640 x 480 (VGA).
Az érzékenységi tartomány ugyanaz, mint az elődmodellben. Manuálisan ISO80, 100, 200, 400, 800, 1600 és 3200 értékek között válogathatunk. A kompakt gépeknél általában a nagyobb érzékenységek már csak csökkent felbontással elérhetők, de a H50-nél nincs így. ISO3200-on is készíthetünk 9 megapixeles képeket. Azt majd később megvizsgáljuk, hogy milyen minőségben.
Optika
”A régi recepten ne változtass!” mondáshoz tartja magát a Sony is, hiszen minőségi fényképezőgépeit Carl Zeiss objektívekkel szereli. A DSC-H50-ben is egy Carl Zeiss Vario-Tessar optika dolgozik 5,2-78 mm közötti gyújtótávolság tartományban. Talán könnyebben eligazodik az olvasó, ha a kisfilmre átszámított látószög értékeit írom, ami 31-465 mm-nek megfelelő. Ez 15x optikai zoomátfogást jelent. Éppen annyit mint az elődnél, ráadásul a tartomány is ugyanaz. A 31 mm-es kezdőérték már egész kellemes nagylátószöget jelent. Jobbat mint az átlag kompaktok 35-36mm-környéki kezdőértéke, de szűkebbet, mint az egyre szaporodó ultrazoom gépek ekvivalens 28 mm-nek megfelelő látószöge. A fényerő a zoomállásnak megfelelően F2,7 és F4,5 között változik, ami kategóriájában átlagosnak mondható.
Az objektív 13 lencsetagból áll, 8 csoportba rendezve. Köztük 4 aszférikus lencsét találunk, amely a torzítások kiküszöbölésében segédkezik. Egy új, ED (Extra Low Dispersion – extra alacsony szórású) tagot alkalmazott a gyártó, amely főleg a színhibák csökkentésében nyújthat segítséget.
Az optika védelmére egy felpattintható, műanyag védőkupakot kapunk, hasonlóan a cserélhető objektíves, tükörreflexes gépek nagyobb optikáihoz. A kupak nem tart valami erősen, mert ha fent felejtjük, a bekapcsoláskor teleszkóposan kinyúló objektív egyszerűen lelöki. Alaptartozék még a géphez egy szűrő adapter és egy hatalmas, virágszirom alakú napellenző is. A napellenzőt csak a nagy adapter közbeiktatásával illeszthetjük a gépre. Elég tekintélyes külsőt kölcsönöz a H50-nek, de méretét is jelentősen megnöveli. Az adapter önmagában is használható szűrők, vagy előtétek felhelyezésére, bár a belső mente 74 mm-es, ami korántsem egy megszokott méret. Mivel a napellenző az adapter külsejére csatlakozik a belső menet ennek felhelyezése után is használható marad a szűrők, vagy egyéb kiegészítő számára.
Sorozat fényképezés és mozgóképrögzítés
A normál és automata sorozatok beállításához egy külön gomb található a Sony DSC-H50-en. A gombot egyszer lenyomva normál módba jutunk, ami az egyetlen képsorozat üzemmód. Gyári mérések szerint átlagban 1,6 kép/mp sebességet várhatunk tőle 100 képen át. Saját méréseink alapján kicsit lassabb. Nekünk átlagban 1,3 kép/mp-et sikerült kicsikarnunk belőle, bár a 18. felvétel után a sebesség már nem volt egységes. Hol gyorsult, hol lassult a sorozat, így jött ki a fenti érték, tehát bizonyos esetekben nyilván eléri az 1,6 kép/mp-et is. A képek száma viszont valóban 100 volt, ami egy kompakt fényképezőgéptől kiváló eredmény.
A Sony Cyber-shot DSC-H9-ben csak automata expozíció sorozat volt választható, ami itt is megtalálható. Ennél legfeljebb 3 kép készíthetőm, különböző expozíciós értékekkel, ±0,3, ±0,7 és ±1 Fé lépésközökkel. Az elődben egyszerűen a sorozat gomb nyomogatásával, itt pedig a menüben állítható be a s szükséges lépésköz. A H50 még két, új automata sorozatot tartogat, a különböző színhőmérséklet értékekkel dolgozó fehéregyensúly és a színmódokat váltogató színeffekt sorozatot. Mindkét esetben 3-3 képet készíthetünk, de a vaku nem használható.
640×480 pixel; 0:28 mp; 36 MByte
Lényegében semmi nem változott a videórögzítés terén a DSC-H9-hez képest. A mozgókép felvételt a főtárcsa megfelelő ikonjával választhatjuk ki. Ezúttal is a Sony fényképezőgépekben alkalmazott MPEG VX formátumot (MPEG-1) támogatja a gép, hangfelvétellel együtt. A szokásos három felbontás közül választhatunk, melyek a menüben állíthatók be:
- 640 (Kiváló) – 640 x 480 felbontás, 30 kép/mp sebességgel
- 640 (Standard) – 640 x 480 felbontás, 17 kép/mp sebességgel
- 320 – memóriakímélő felbontás, 8 kép/mp sebességgel
Ha a maximális minőséget választjuk, körülbelül 1,5 MB/mp mérettel kell számolnunk. Ebben a beállításban csak memóriakártyára dolgozhatunk, a belső memóriába, csak a másik két minőségi fokozatban menthető videó. A H50 egyik nagy előnye, hogy videózás közben a teljes zoomtartomány használható és mivel a léptetőmotor hangja nem szól bele a felvételbe, a gyújtótávolság állításakor a gép nem tiltja le a hangfelvételt sem. A felvétel alatt az automata élességállítás és a fénymérés is működik, használhatunk egyedi fehéregyensúly beállítást, valamint kétféle színeffektet is (fekete-fehér és szépia).
