Optika II.
Stabilizátor
Elkezdtem mérni a Sony Cyber-shot DSC-H50 stabilizátorának teljesítményét, de néhány kör után világossá vált, hogy lényegében a H9-ben található rendszerrel azonos. Ráadásul, ugyanazt az objektívet kapjuk az új modellben, legalábbis, ami a stabilizátort érintő adatai illeti. Épen ezért álljanak itt a korábban írt tapasztalatok, hisz teljes mértékben megegyeznek a most mért értékeinkkel!
A fényképezőgép a Sony cég saját fejlesztésű SteadyShot optikai stabilizátorát használja. Ehhez kétféle üzemmód állítható be a menüben (a harmadik a kikapcsolt állás). Felvétel módban csak az exponáló gomb félig lenyomott állapotában, vagyis közvetlenül az expozíció előtt aktiválódik a stabilizátor. Folytonos üzemmódban pedig állandóan stabilizál, hatása bármikor ellenőrizhető a kijelzőn. A stabilizátortól függetlenül a gép egy kis ikonnal figyelmeztet a bemozdulásveszélyre.
Méréseink szerint nagyjából 2-2,3 fényértéknyi ráhagyásunk lesz a stabilizátor bekapcsolása után, mintha anélkül fotóznánk. Ez azt jelenti, hogy a 465 mm-hez ajánlott 1/500 mp körüli biztonságos záridő helyett 1/125, vagy 1/100 idővel is bátran próbálkozhatunk. A stabilizátor hatékonysága persze nagyban függ a felhasználótól, a körülményektől és a fotózás módjától. Az EVF-et használva például amúgy is hosszabb záridőket engedhetünk meg magunknak, hiszen az arcunkhoz „támasztott” gép sokkal stabilabb, mintha magunktól eltartva, nyújtott karral fényképeznénk.
Az alábbi grafikon a stabilizátor hatékonyságát mutatja a rontott képek arányát tekintve, 465 mm (ekv.) gyújtótávolságnál. Amint látható, stabilizátor nélkül már 1/500 mp-nél is születhetnek életlen képek, bekapcsolt SteadyShot stabilizátorral viszont csak 1/125 mp-től jelentett gondot a bemozdulás, és bizonyos esetekben a 1/25 mp körüli értékek is kitarthatók.
Geometriai torzítás
Nagylátószögnél elég magas hordótorzítás mértünk. Az 1,6%-os érték magasabb az átlagnál és nagyobb az elődnél mértnél (1,2%). Ez mindennapi fotózás során nem annyira zavaró, de kétségkívül már észrevehető hátrány. Portrénál például kevésbé lesz szembeötlő, de például épületfotózásnál már feltűnő lehet. A gyújtótávolság emelésével (zoomolással) a hiba teljesen eltűnik és a teletartomány végén ellenkező előjelűvé, párnatorzítássá változik. Ez 0,7%-os mértékű, vagyis ismét kissé erősebb, mint a korábbi modellnél, de ennek mértéke már nem annyira feltűnő, mint a nagylátószögnél tapasztalt geometriai hiba.
Torzítások a gyujtótávolság függvényében
Közelfényképezés, makró
A DSC-H50 igen jó makroképességekkel rendelkezik, főleg ami a nagyítást illeti. Nagylátószögnél legfeljebb 1 cm-re közelíthetünk a témához, ami 31 x 21 mm-es befogott területet jelent. Ezzel a közelséggel csak két probléma lehet. Egyrészt a kisebb állatok (pl. bogarak) már nem szeretik, ha ennyire a képükbe mászunk, másrészt ilyen távolságból a viszonylag nagy objektív komoly árnyékoló tényező lehet és nehéz lesz bevilágítanunk „alá”. A nagyon jó nagyítás mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a geometriai torzításunk hatalmas méreteket ölt majd (több mint 3%) és csak a képközépen kapunk elfogadható élességet, mivel a szélek és sarkok még mosottabbak lesznek mint normál körülmények között.
Tele végállásban a frontlencsétől számítva 120 cm távolságban dolgozhatunk. Ennél közelebb már nem képes élességet állítani a gép. Az így kapott képünk mentes lesz az előbb felsorolt hibáktól. A torzítás minimális, a képsarki hibák csekélyebbek és több fényt hagyunk a témán. Egyedül a nagyításunk sínyli meg a távolságot. A 93 x 70 mm-es terület makróra már nem lesz elég, de kisebb tárgyak közelfényképezésére még igen.
Makró képességek
31 mm
szélesség: 93 mm
Vignettálás
Ha nagylátószöget használunk, nyitott rekesz mellett, nagyjából átlagos peremsötétedésre számíthatunk, amely kb. 20% veszteséget jelent a képközéphez képest. Ez közel van az elődnél mért értékhez, de kicsit jobb annál. A rekeszt szűkítve némileg javítani tudunk a fényerőcsökkenésen, de az átlagosan még így is 14,8%, vagyis közel 1/2 fényérték. Érdekes módon a jobb szélen végig erősebb a hatás.
A zoomot teljesen „kitekerve” még jobb eredményt mutat. Az elődnél itt nem tapasztaltunk javulást, de a H50 javul valamit a tavalyi modellhez képest. 9,3%-os mértünk, ami a rekesz szűkítésével 2,5%-ra apad. Az előbbi homogén felületeken, pl tiszta kék égen még látható, de az utóbbi érték már ott sem lesz észrevehető.
