Felépítés
Ergonómia
Leszámítva a váz és az objektív találkozásánál lévő, ízlésesen visszafogott, bronz színű sávot és rajta a „Fullframe CMOS Image Sensor” feliratot, semmi sem árulkodik róla, hogy egy valódi, kisfilmes méretű szenzorral szerelt gépet tartunk a kezünkben. Igazi csúcskompakt érzést hagy az RX1, az elegáns, kissé minimalista fémházával és kezelőszerveivel, melyek közül jó néhány a klasszikus filmes gépeket idézi. A feketére festett, igen masszív vázzal akár egy szöget is beverhetnénk büntetlenül a falba, legalábbis ez az hangulat ragadja meg a használót, mikor kézbe veszi a készüléket.
Távolról sokban emlékeztet az RX100-ra. Itt azért néhány milliméterrel (vagy akár centivel) szélesebb és vaskosabb, valamint legalább dupla olyan nehéz vázat kapunk, még mindig a zsebben is kényelmesen hordható kategóriát képviseli. A hordozható kényelme azonban nem jelenti minden esetben a kezelés kényelmét is. Ezzel a kialakítással sajnos nem lehet hosszú távon is kényelmes a gép.
Valamiféle komfortot csak a markolati rész elejére ragasztott vastag, bőrhatású gumibevonat, valamint ennek hüvelykujj alá eső hátsó párja ad. A valódi markolatot és a jó fogást azonban el kell felejtenünk, itt minden egyéb sima, feketére fújt és fémes tapintású, beleértve a gombokat és a tárcsákat is. A fogás kényelmén valamelyest javíthatunk a TGA-1 típusnevű hüvelyk-markolattal, mely a felső kiegészítő csatlakozóba illeszthető és hátul a hüvelykujj számára ad egy plusz támasztási felületet.
Egyébként számomra a kezelőszervek egy kicsit apróra és keményen járóra sikeredtek, mely szintén nem növeli a komfortérzetet, de „jól összerakottságét” annál inkább. Hasonlóan strapabírónak tűnik a fém borítású objektív is, melynek gyűrűi szintén egy kicsit zsúfoltra, de még kezelhetőre sikeredtek.
Az apró vázra összesen 5 db programozható funkciógombot sikerült biggyeszteni, köztük az exponáló mellé került C gombot, melyhez több mint két tucat funkció egyikét rendelhetjük. Hasonló funkciók programozhatók még ezen kívül az AEL gombra, valamint a jobb-bal és le navigációs tárcsa irányokra. Egy ilyen apró géphez képest ez egészen korrekt testreszabhatóság. A jobb kezelést egy külön Fn gomb is segíti, mely egy gyorsmenüt hív a képernyőre. Ezt és a remekbe szabott expozíció korrekció tárcsát (na meg az objektív gyűrűket) leszámítva a gép kezelése semmiben sem különbözik egy csúcskategóriás kisgéptől.
Arra azért sikerült ügyelnie a gyártónak, hogy a fém állványmenet közvetlenül az optikai középtengellyel kerüljön egy síkba. A kis méret hátránya viszont, hogy az alulra került akku és memóriakártya foglalat ajtó állványtalpra erősített gépnél már nem nyitható.
Objektív
Ha cserélhető objektív került volna a készülékre már nem egy fullframe-es kompakt csodával, hanem a legújabb NEX szériás MILC géppel lenne dolgunk, ezen a modellen azonban egy fixen felerősített Carl Zeiss Sonnar T* optika pihen, 35 mm-es fix gyújtótávolsággal és kiváló, 1:2,0-es fényerővel. A jobb képminőség érdekében 3 aszférikus lencse is került az objektívbe, a rekeszt pedig 9 lamella összmunkája alkotja. Értéke F2,0 és F22 között, 1/3 fényérték lépésenként állítható az objektív felénk eső végén lévő fémgyűrűvel.
A fullframe szenzor ugyebár azt jelenti, hogy a 35mm-es objektív valóban 35mm-nek megfelelő, „kvázi” nagylátószöget nyújt. Nem túl nagy, de valószínűleg ez volt a legkifizetődőbb méret-kompromisszum ilyen fényerő mellett. Az optika ezt leszámítva sem túl kicsi, elég komoran hat ezen a kis vázon.
Az említett rekeszgyűrűt középen egy vékonyka, kétállású, második gyűrű egészíti ki, mellyel az élességállítási tartományt befolyásolhatjuk. Az egyik állásban 0,2-0,35m, a másikban pedig 0,3-végtelen között állít élességet a gép, vagyis ha makrózni szeretnénk, ezzel javíthatunk az autofókusz gyorsaságán. Makró állásba kapcsolva a belső tubus kb. 2mm-t kijön az objektívházból, de ezt leszámítva még élességállítás közben sem mozog.
Az optika távolabbi végén egy szintén fémből készült fókuszgyűrűt kapunk, ha netán kézzel szeretnénk élességet állítani. A gyűrű akadásmentesen körbeforgatható, azaz elektronikus vezérlésű. Az objektív elején 49 mm-es szűrőmenet található, a frontlencsét pedig a mellékelt – méretéhez képest igen súlyos – fém lencsevédő sapkával óvhatjuk. Sajnos a kupakot nem erősíthetjük madzaggal a vállpánthoz, így mindig ügyeljünk rá, hogy levétel után hová tesszük. Nem egy hétköznapi darab.
Napellenzőt sajnos nem kapunk az optikához, csak ha külön megvásároljuk hozzá 180 dollárért a gyártó által kínáltat.
Optikai zoom ugyan nem érhető el a fényképezőgépen, de szükség esetén, 2×-es Tiszta kép zoomot aktiválhatunk, mely a Sony Pixel Super Resolution képjavító technológiájával elért dupla nagyítást jelenti. Ezen felül teljes felbontásban 4×-es digitális zoom áll rendelkezésünkre, mely 4,6 megapixeles képméretnél 9,1×-ig növelhető.
Képérzékelő
Már eddig is sokat beszéltünk a Sony DSC-RX1 képérzékelőjéről, de még nem eleget, hisze ez a tulajdonsága teszi egyedülállóvá nem csak a jelenlegi mezőnyben, de a digitális fényképezőgépek történelmében is. A készülékbe egy 35,8 × 23,9 mm-es (vagyis a 36 × 24 mm-es kisfilmes mérettel szinte teljesen megegyező) Exmor CMOS került.
A szenzor felülete több mint kétszerese a távoli előd, APS-C érzékelővel szerelt R1-nek, és hétszerese az RX100 kistestvérnek. Pont ugyanakkora és ugyanolyan felbontású, mint a Sony jelenlegi féligáteresztő tükrös csúcsgépében, az Alpha SLT-A99-ben lévő. Ez 24,7 megapixelt jelent papíron, valódi képalkotásnál pedig 24,3 millió képpontot. Képméret tekintetében ez 6000 x 4000 pixelt jelent majd számunkra akár háromféle tömörítésű JPEG, akár 14-bites RAW formátumot választunk. Ezeken felül RAW+JPEG kombinált formátum is beállítható, de itt a JPEG tömörítést nem választhatjuk meg. A képek oldalaránya alapból 3:2, melynél 3 méret, vagy 16:9 lehet, melynél szintén ugyanennyi felbontás állítható be.
A képfeldolgozás ezúttal is a Sony bevált BIONZ feldolgozórendszerére hárul, mely már ki tudja hanyadik generáció az 5-6 éve bevezetett első eresztéshez képest. Mindenesetre az érzékenységet ISO100 és ISO25600 között állíthatjuk, akár 1/3 fényérték lépésközökben, de hasonló fokozatokkal elérhető az ISO50-es érték is, ha pedig többképes zajszűrés sorozat (MultiShot NR) módra váltunk, akár ISO102400-at is beállíthatunk. Az érzékenység szabályozása rábízható a gép automatikájára is, melynek alsó és felső határa a teljes tartományon belül korlátozható (1 Fé lépésekben).
Kijelző
Mivel kereső nem került a gépre funkcióját a hátsó, 3″-os LCD kijelző látja el, mely egy igen jól sikerült darab. Sajnos az oldalaránya 4:3-os, mely egyébként képméretként nem választható, így az élőképet egy kicsit kisebb méretben látjuk, alulra pedig a DSLR-ek keresőjének adatkijelző sávjához hasonló kijelzés került. Adatai alapján ez ugyanaz az Xtra Fine WhiteMagic technológiás TFT kijelző, mint az RX100-ban lévő. 1 228 800 képpontos, ami az RGBW kiosztásnak köszönhetően 921 000 képponttal egyenértékű, hiszen itt nem 3 hanem 4 szubpixel alkot egy pixelt.
A minőségére nem lehet panasz. A felbontása, kontrasztja, és dinamikaátfogása kiváló, és laposabb szögből rátekintve is a megfelelő színeket látjuk. A képmegjelenítés egészen sötét körülmények között hajlamos egy kicsit belassulni, de az átlagnál így is gyorsabb. Világosságát akár a gép automatikája is állíthatja, de 5 fokozatú kézi, és napsütéses időhöz optimalizált beállítást is elérhetünk. Utóbbi a manuális világosság állítás legmagasabb fokozatának felel meg.
A kijelzés minősége egyébként két fokozatban állítható (Normál és Magas), mely szemre nem igazán észrevehető különbséget jelent, fogyasztásban viszont a Magas beállítás kb. 18%-os pluszt jelent.
A gép felvételi információi nem csak az említett alsó státuszsorban, de az élőkép tetején és két oldalán is megjelenhetnek. Ezek között a navigációs tárcsa fel irányával, vagyis a DISP gombbal válthatunk. Segítségével többféle harmadoló segédrács, kéttengelyes elektronikus vízszintjelző, és élő hisztogram is megjeleníthető a képernyőn. A kijelző közvetlenül nem kapcsolható ki, csak az energiatakarékos üzemmód beállításaival (10 mp-től 30 percig aktív).
A memóriakártyán tárolt fotók lejátszásánál szintén a DISP gombbal lapozgathatunk a képadatok között. Itt a fontosabb fényképezési adatok mellett színcsatornákra bontott hisztogram, valamint a kiégett és bebukott területek villogtatása is megjeleníthető. A lejátszott képeket 31 lépésben nagyíthatjuk, és nagyított nézetben is lapozhatjuk.
Ha mindenképpen külső keresőt szeretnénk, hagyományos, hat lencsés és masszív fémházas optikai-átnézetit (FDA-V1K), vagy elektronikus keresőt is vásárolhatunk hozzá. Mindkettőt a gép tetején lévő vakupapucsra (kiegészítő csatlakozóra) kell tennünk. Az elektronikus kereső egy 0 és 90 fok között felhajtható szemkagylót is kapott, belsejében pedig egy 2,36 millió képpontos, 0,5″-os OLED kijelző kapott helyet közel 100%-os lefedettséggel. Érdekes módon az átnézeti változat jóval drágább, mivel 600 dollárt kérnek érte, míg az elektronikus kereső „csak” 450-be kerül.
Vaku
Az RX1 ugyanolyan vakut kapott, mint az RX100. Beépítettet, mely kikapcsolt és lecsukott állapotban nem sok vizet zavar, egy mechanikus hátsó gombbal nyitva viszont kb. 5 centire pattan az optika középtengelye fölé. Sajnos nem dupla zsanéros megoldású, így az ujjal hátrahúzós trükköt és így a plafonra villantást elfelejthetjük. Lezárnunk azért kézzel kell.
A váz fölé magasodó vaku nem biztos, hogy elég lesz a piros szemek kiküszöbölésére, ezért a menüben külön vörösszem csökkentő módot is bekapcsolhatunk. A villanó üzemmódjait azonban egy külön menüben – az Fn gomb hatására – érhetjük el, ahol a megszokott derítő és automatikus beállításon kívül lassú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált villantás, valamint vezeték nélküli vezérlés is elérhető. A gyorsmenü (Fn) egy másik pontja alatt vakufény kompenzáció is elérhető, mely +/-3 fényérték között állítható, 1/3 Fé lépésekben.
A DSC-RX1 kis vázára egy külső vakuk csatlakozására szolgáló vakusaru is került, mely kiegészítő csatlakozó is egyben. A Sony a HVL-F60M vakut ajánlja hozzá, mely 1200 lux teljesítményű, folyamatos videolámpaként és forgatható-dönthető fejű vakuként (60-as kulcsszám) is üzemeltethető.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
Csatlakozóként használhatjuk a gép tetején lévő vakusarut, mely nem csak a külső vakukat, de minden „analóg” eszközt – így az említett hüvelyk-támaszt, vagy átnézeti keresőt – is fogad, mely ráhúzható a papucsra. Elektronikus érintkezői révén azonban EVF keresőt is csatlakoztathatunk hozzá.
A hagyományos csatlakozók többsége a gép bal oldalára, egy masszív kis fémajtó mögé került. Legfölül egy mini USB (2.0) aljzat nyitja a sort, mely egyben a gép akkumulátorának töltésére, valamint a hálózati táp fogadására is szolgál. Ezután egy HDMI csatlakozóhely következik. A HDMI vezérlést könnyedén kikapcsolhatjuk a menüben, és beállíthatjuk a kimeneti felbontást is, mely 1080p, vagy 1080i (illetve automatikus) lehet. Végül a csatlakozósor alján egy sztereó mini-jack bemenet fogad, például külső mikrofon csatlakoztatására. A géphez ajánlott ECM-CD50 külső, kondenzátor mikrofont a vakupapucsra illeszthetjük.
A DSC-RX1 által készített fotók és videók Memory Stick PRO-HG Duo HX, vagy SD/SDHC/SDXC kártyákra menthetők. A többféle kártyához csak egyféle (kombinált) foglalat áll rendelkezésünkre a markolat alatt kialakított nyílásban. Érdemes legalább 8-16 GB-os kártyát választanunk, mert egy 24 megapixeles JPEG kép, legjobb minőségben 7-11 MB, míg egy RAW ~24 MB tárhelyet igényel.
Akkumulátorból is ugyanazt kapjuk, mint az RX100-ban, mégpedig a 3,6V-os, 1240 mAh-es NP-BX1-et, mely szintén a markolat alatti foglalatba, a memóriakártya mellé illeszthető. Kapacitását négy fokozatban, a kijelző jobb felső sarkában lévő kis ikonnal jelzi ki a gép. Töltése az USB aljzaton keresztül történhet a mellékelt hálózati töltővel (AC-UD11), mely így tápegységként is használható az RX1 mellé. Teljes feltöltése kb. 2 óra 35 percet vesz igénybe, és 220-270 képre, vagy max. 1 órányi folyamatos videóra elegendő energiát biztosít.
