Felépítés I.
Ergonómia
Igen masszív kis fényképezőgép lett az RX100 III, csakúgy mint elődei. A váz borítása mindenütt vastag alumínium lemez, melynek formavilága semmiben sem tér el ugyan a korábbiaktól, de láthatóan jól bírja a strapát, és azt az érzetet kelti használójában, hogy ezzel a géppel egy szöget is be lehetne verni.
A mini tégla (vagy inkább kalapács) hangulatot a gépvázba süllyesztett apró kezelőszervek is fokozzák. Minőségre ezek is jók, de mivel elég aprók, a kényelmes kezelésükről le kell mondanunk. Virsli ujjakkal elég nehézkes e készülék használata, hisz minden túlságosan is kézre esik.
A dizájnnal és a kényelemmel nem sokat törődtek a tervezők. A váz elején egy nem túl szembeötlő vájat a gép egyetlen dísze. Markolat nincs, ami ebben a méret kategóriában nem is meglepő. A hátsó részre, a hüvelykujj alá egy kis gumibetétet tettek, mely kismértékben kiemelkedik a vázból, így valamelyest stabilabbá teszi a fogást, de az elég csúszós, kicsi fémvázon amúgy nincs más kapaszkodó. Érdemes váll- vagy csuklópánttal használni, hogy véletlenül el ne ejtsük.
A gomboknál csak a méretbe köthetünk bele, a hátsó tárcsába és iránygombba viszont a lazasága miatt is. Könnyű kezelni és így véletlenül elforgatni is, ezzel fontos beállításokat megváltoztatva. A felső módválasztó tárcsa viszont keményen és határozottan jár. Kicsi ugyan, de jól kezelhető. Egy felhasználói beállításokat tároló mód is van rajta, ami nagy piros pont a készítőknek.
Hogy ne csak a kompakt-érzet érvényesüljön az objektív tövéhez egy vékony élességállító gyűrűt helyeztek. Segítségével sokkal könnyebb a kézi fókuszálás, mint egy átlagos kompakt tárcsaforgatásával, vagy gombnyomogatásával. A gyűrű ugyan egy picit túl közel van a gépvázhoz, így a nagy kezűek ismét kényelmetlenül érzik majd magukat, de mindent az apró méretért.
Az apró méret hátrányát a talpon is láthatjuk. A gyűrű és az objektív miatt a fém állványmenet nem fért középre, ezért az akku és kártyafoglalat ajtaja mellé szorították. Állványtalpra erősítve a gépet tehát esélyünk sincs nyitni az ajtót, csak ha leszereljük a talpról.
Persze a méret relatív, hiszen ha elődjéhez hasonlítjuk, akkor még nőtt is kicsit. Széltében és magasságban tizedmilliméterre egyforma a gép, vastagságban viszont az új modell tömzsibb néhány hajszállal. Ennek valószínűleg az új, több lencsetagot számláló optika az oka. Mindenesetre kikapcsolt állapotban így is csak 41mm vastag, tömege pedig 300 gramm alatt marad, tehát akár egy ingzsebbe is belecsúsztathatjuk.
A gép menüje egyszerűen kezelhető, főleg a korábbi Sony felhasználók számára. Mindent külön oldalakra pakoltak, nincs felesleges görgetés. Egy-egy gombnyomással végiglapozhatunk minden beállításon. Ennek ellenére az Fn gombbal egy gyorsmenü is előhívható, mely sokat segít a kezelésben, hiszen a 12 legfontosabb beállítást az élőkép alján jeleníti meg számunkra. Az opciók között nem csak az iránygombokkal, hanem a hátsó tárcsa forgatásával is lapozhatunk. A menünyelvek közül a magyar is kiválasztható.
Mindig is tetszett a Sony gépek kezelésében, hogy a ki nem választható menüpontok, opciók esetén egy rövid szöveges üzenet közli, hogy milyen beállítás az akadálya az adott mód kiválasztásának. Így rögtön tudjuk, ha egy adott beállítást azért nem érhetünk el, mert sorozat állásban, vagy RAW formátumban van a gépünk.
Képérzékelő
Zsebkompakthoz mérten nagy szenzort kapunk, de ez a Sony egyes gépeitől már megszokott trend. Az RX100 sorozatba, így ebbe a modellbe is 1″-os hátsó-megvilágítású (BSI) CMOS érzékelő került, mely méretét tekintve 13,2 x 8,8 mm-es, vagyis 116 mm2-es felületével kb. 4x akkora mint egy átlagos kompakt 1/2,3″-os képérzékelője. Ennek megfelelően képminőségben is többet várhatunk tőle.
Az érzékelőn 20,9 millió képpont található, melyből 20,2 megapixel vesz részt a képalkotásban, 5472 × 3648 pixeles maximális képméretet nyújtva. Ezen felül két kisebb méretet választhatunk, legalábbis a szenzorral megegyező, 3:2-es oldalarányban. Választhatunk még 4:3, 16:9 és 1:1 oldalarányú méreteket, mindegyikben három felbontást. Mindezt a klasszikus JPEG formátumban, melynél Extra finom, Finom, vagy Normál tömörítési/minőségi fokozat választható.
Csúcskompakthoz méltóan 12-bites RAW és kombinált RAW+JPEG formátum is választható. A RAW képek mérete csak a legnagyobb felbontással megegyező, azaz 20 megapixel lehet.
Az RX100 III egyik újdonsága a megújult képfeldolgozó rendszer, ezúttal Bionz X néven.
Az érzékenység egy kissé nőtt, jobban mondva csökkent, mivel az ISO160-as küszöb helyett a natív érzékenység ISO125-től indul. A plafon továbbra is ISO12800, melyhez akár 1/3 fényérték lépésekben is eljuthatunk. A gép két kiterjesztett beállítást is kínál, ezúttal is lefelé, így ISO80 és ISO100 is elérhető. Persze aki nem szeretne ennek beállításával vesződni választhat automatikus opciót is, melynél beállítható a kezdő és végérték.
Ebben a kategóriában nem ritka a manuális expozíciós beállítások megléte. Az RX100 III is kapott rekesz és záridő állítási lehetőséget (A és S mód), illetve M módot, ahol mindkettőt megtehetjük a hátsó vezérlőtárcsával. A záridő 30-1/2000. mp között állítható, illetve Bulb fokozat is elérhető, ha folyamatosan nyomni szeretnénk az expo gombot. A rekesz nagylátószögnél F1,8 és F11, tele állásban F2,8-11 között változtatható 1/3 lépésközökkel.
A készülék egyik különlegessége a beépített ND szűrő, mely a menüből és az élőképes gyorsmenüből is aktiválható. Folyamatosan bekapcsolt, vagy automatikusan aktiválódó fokozatait találjuk ehelyütt. Bekapcsolva 3 fényértékkel csökkenti a szenzorra jutó fénymennyiséget.
Objektív
Beépített optikájának zoomja terén egy kicsit szerényebb lett az új típus. Mindössze 2,9x-es átfogást kínál, 8,8-25,7mm-es gyújtótávolsággal. Ez kisfilmes értéken 24-70mm-nek felel meg, ami a profi DSLR-ek hasonló tulajdonságú, F2,8-as fényerejű „riporter-zoomjaival” rokon. És ha már fényerő, hát ezen a téren sincs szégyellnivalója a gépnek, sőt! A teljes tartományban 1:1,8-2,8 között változik, ami sokkal jobb az előd telében 1:4,9-ig romló végénél. A korábbi modell 70mm-nél 1:4,0 körüli fényértékkel bírt, ez itt egy egész értékkel jobb. Az új III-as típus persze nem ad 100mm-es tele véget, 70-nél megáll, de az általában hasznosabb nagylátószög azonban 28 helyett 24mm-es, ami sokkal szélesebb a korábbinál.
A Zeiss Vario-Sonnar objektív 9 csoportban 10 lencsetagot, köztük 9 aszférikus elemet kapott. Képminőségét többrétegű (T*) tükröződésmentes bevonat is javítja.
Kikapcsolt állapotban teljesen a fémváz biztos menedékébe húzódik az optika, elejét dupla porvédő lamellákkal lezárva. A frontlencse előtt nincs szűrőmenet, és ilyen kiegészítő más hagyományos módon (pl. adapter tubussal) sem tehető a gépre.
A bekapcsolást követően az objektív két fémtubusa kb. 4 cm-re nyúlik ki a vázból, 70mm-es tele állásra zoomolva pedig 3 cm-re. A zoom állítása az expo gomb körüli apró gyűrűvel lehetséges fokozatmentesen, de csak egy sebességgel. A menüben fokozatmentes helyett léptetett állítás is engedélyezhető. A zoom pozíciójáról az élőkép felső szélén megjelenő skála tájékoztat, mely alatt a gyújtótávolság is kijelzésre kerül.
A RAW formátumot kikapcsolva 2x-es tiszta kép (Clear Image) és további 2x-es digitális zoom is bekapcsolható. Ennek maximuma a beállított felbontástól is függ. 5 megapixelen például 4+4x-es értékeket kapunk.
Optikai és digitális zoom
zoom
