Felépítés II.
LCD és kereső
A Sony RX100 III hátsó kijelzője nem sokat változott. Amiben más, annak viszont a szelfi rajongók (ha vannak ilyenek) örülnek majd. A korábbi monitor is dönthető volt; lefelé nagyjából 45, felfelé 84 fokos szögben, most lefelé ugyanannyit, felfelé pedig 180 fokos kifordítási lehetőséget kapjunk. A látott kép ilyenkor meg is fordul, így a géppel szemben is látjuk rajta, hogy mit fényképezünk.
Az Xtra Fine TFT LCD mérete 7,5 cm (3″) maradt 4:3 oldalaránnyal és 100%-os lefedettséggel. Felbontása 1,229 millió képpont, így kiváló részletességű képet látunk rajta. Nagyszerűek a színek, a kontraszt, a dinamika is, és laposabb betekintési szögekből sem vesztünk ezekből, a dönthetőség pedig ezen felül is sokat javít a képernyő használhatóságán. Sötétben és erős fényben is egész jó a láthatósága, bár az előbbi esetben nagyon picit lassul a frissítési sebessége, így enyhén szaggatni kezd. Világossága +/-2 fokozatban állítható, de hagyhatjuk automatán is, nagyon erős napsütésben pedig extra világossági fokozat kapcsolható.
Az LCD-n megjelenő információk a DISP gomb (fel irány) segítségével válthatók. Etéren sokféle kijelzési lehetőség között válogathatunk. Engedélyezhető háromféle segédrács, élő hisztogram és kéttengelyes vízszint jelzés is. A Sony gépeknél szinte már hagyomány a zebra-jelzés, ami nem a csíkos állatokra, vagy gyalogátkelőhelyekre hanem a csúcsfényes, kiégésgyanús képterületekre figyelmeztet zebracsíkjaival. A kezdők az expozíciós értékek grafikus megjelenítését is választhatják, melynél egy szemléletes skáláról az is leolvasható, hogy beállított záridőnk statikus, vagy inkább gyorsan mozgó témához ajánlott. Végül egy jól áttekinthető összefoglaló oldal is megjeleníthető, mely ugyan kikapcsolja az élőképet, de minden fontosabb beállítás ikonja leolvasható róla, és az expozíciós skála, a vízszintjelző és a hisztogram is egyszerre látható a kijelzőn.
Évekkel ezelőtt a rendszerkompaktok megjelenésekor némely gyártó még attól is ódzkodott, hogy beépített vakut tegyen gépeibe, aztán a Sony rendszerkompaktok megmutatták, hogy a kisebb készülékekbe is belefér az. Most a Sony RX100 III megmutatja, hogy a vaku mellé egy elektronikus kereső (EVF) is belefér. És nem is akármilyen!
A gép bal oldalán lévő kapcsolót lehúzva, a vakukhoz hasonlóan, mechanikusan felpattan a kereső betekintő nyílása. Ez a mozdulat egyben a kikapcsolt gépet is aktiválja. A kis kereső szemnyílását magunk felé húzva valamivel kényelmesebb pozícióba hozhatjuk, egyszersmind ezzel kapcsolhatjuk be. Így az egyszerű gumi szemkagylója fölött egy dioptria korrekciós tolókar is láthatóvá válik, mellyel -4.0 és +3.0m-1 dioptria között szabályozható a keresőkép élessége.
Betekintve egy kellemes méretű, a belépő szintű DSLR-ek keresőjénél kicsit nagyobb -egész pontosan 0,59x-es nagyításnak megfelelő – OLED kijelző 0,39″-os képét láthatjuk. Felbontása 1,44 millió képpont, így a képminőséggel, részletességgel sincs semmi probléma. A képfrissítés azonban itt is belassul sötétben.
A keresőben ugyanazok az információk jeleníthetők meg mint az LCD-n, de külön-külön aktiválhatók vagy tilthatók le a menüben. Világossága szintén a hátsó kijelzőhöz hasonlóan +/-2 érték között állítható, de attól eltérően itt a színhőmérséklet is befolyásolható +/-2 lépésben.
Lejátszáskor a világossági hisztogram mellett színcsatornánkénti is megjeleníthető a kiégett területek villogtatásával és egyéb részletes felvételi infókkal együtt. A fotók szinte fokozatmentesen, legalábbis nagyon kis lépésekben nagyíthatók a zoomgyűrű segítségével. Lapozni köztük a hátsó tárcsával tudunk, akár a képek nagyított nézetében is. A nagyítás nem interpolált, ezért az egymás utáni képek élessége is könnyedén összevethető.
A zoom gyűrűt ellenkező irányba húzva 9 nézőképes oldal, illetve naptár szerinti képcsoportosítás jelenik meg.
Vaku
Az LCD feletti ki peremen lévő karral nyithatjuk ki a gép rejtett beépített vakuját, megjegyzem elég kényelmetlenül. A felpattanó vaku nem túl magasra, de a gépvázhoz képest kicsit előre nyílik ezzel csökkentve, hogy a kinyúló objektív túlságosan beárnyékoljon. Sajnos ez közeli képeknél elkerülhetetlen.
A vakumódok a felvételi menüben találhatók. Kikapcsolt, automatikus, derítő (mindig villan), hosszú szinkron, valamint hátsó redőnyre szinkronizált villantás állítható be. A vörösszem csökkentő mód külön menüpont alatt aktiválható.
Teljesítményének szabályozása teljesen automatikus, de némileg beleszólhatunk a vakuexpozíció kompenzáció +/-3 fényérték közötti szabályozásával. A gép vakuexpozíció sorozatot is kínál, melynél 3 kép hosszan próbálhatjuk ki a különböző korrekciók hatását. Manuális teljesítmény beállítás nincs.
Az előd tetején vakupapucs is volt külső villanók számára, erről a gépről azonban hiányolnunk kell.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A jobb oldalon találhatók a fényképezőgép csatlakozói. Felül egy mikro USB 2.0 aljzat, mely nem csak az adatok továbbítására, de töltésre is használható. A töltés engedélyezése kikapcsolható. A hozzá való USB kábelt megtaláljuk a gép dobozában.
Alatta egy szintén kicsi (Type D) HDMI kimenet kapott helyet. A HDMI beállítások között automatikus, vagy 1080i/p felbontások választhatók, de le is tilthatjuk, illetve információit is megjeleníthetjük. Videót ugyan nem tud 4K felbontásban TV-re küldeni a HDMI kimenet, de állóképet igen, ha beállítjuk a menüben az erre szolgáló opciót. HDMI kábelt nem kapunk a készülék mellé, ez opcionálisan beszerezhető.
A Sony az elődhöz is járó NP-BX1 akkumulátort mellékeli a géphez, mely a makrolat alján nyíló foglalatba helyezhető. Véletlen kicsúszását egy rugós műanyag nyelv gátolja. A 3,6V-os (4,5Wh-ás) lítium-ion akkumulátor 1240 mAh. Töltése a hozzá járó hálózati USB töltőadapterrel lehetséges (kb. 3 óra 50 perc alatt), mely akár számítógéphez, vagy hordozható akkumulátorhoz is csatlakoztatható. Egy teljes feltöltéssel kb. 320 kép készíthető LCD használat mellett, ami a Sony saját mérései szerint kicsit kevesebb az elődnél.
Az akkumulátor melletti foglalatba SD, SDHC, SDXC kártya, illetve Memory Stick PRO Duo vagy Pro-HG Duo memóriák helyezhetők.
