Kipróbáltuk: Sony DSC-H1 teszt

0

Mért értékek

Ha azt állítjuk: ez a fényképezőgép szinte minden tekintetben átlagon felüli gyorsaságú, nem tévedünk sokat, bár van két paraméter, amiben viszont jócskán elmarad az átlagtól.

A gép bekapcsolása és az élőkép megjelenése között mért 2,3 mp dicséretesen gyors, nem hogy az ultrazoomok, de még az ultrakompakt, 3x-os átfogású objektívvel szerelt gépeknél is remek értéknek számítania.

Ha az üzemmód-tárcsa lejátszás állásában kapcsoljuk be a gépet, a kép 1,8 mp múlva jelenik meg. Ez az átlagos 2,7 mp-es értékhez képest szintén jelentősen jobb.

Az optika a nagylátószögű és tele állása között akár 1,8 mp alatt végigmozgatható, de ha szükséges, igen pontosan beállítható. Ez a két sebességű zoommotornak köszönhető. Talán nem meglepő, ha azt mondjuk, ez is átlag feletti. Bár az átlagos 2 mp-es értékhez közel helyezkedik el, azt vegyük figyelembe, hogy ez azért mégiscsak egy 12x-es átfogású optika.

Az élességállítás szintén gyors, nagylátószögnél 0,4-0,5 mp, teljes tele állásban 0,7-1,2 mp alatt megy végbe. Ha a gépnek az AF segédfényét is használnia kell, akkor persze tovább kell dolgoznia.

További erőssége a gépnek, hogy két kép között szükséges idő mindössze 1,1 mp.

Ami a gyorsaságból kissé kilóg, az a sorozatfelvétel sebessége. Az 1,35 kép/mp mért érték – bár a specifikációban megadottat meghaladja – nem tartozik a kifejezetten gyors sorozatok közé.

Sajnos a két ceruzaakkus megoldásnak leginkább vakus felvétel készítésekor érezhetjük hátrányát, hiszen a villanó kondenzátorainak újratöltése még átlagos témánál is 8-10 mp-et vesz igénybe. Sajnos ez az érték bőven átlag alatt marad.