fényképezőgépek

KonicaMinolta Z sorozat

szerző:

2004-10-02 10:35

Bevezető

A Konica és a Minolta kapcsolatának első gyermekei a DiMage A2, Xg és
Z2 voltak. Ez utóbbi a Minolta igen sikeres Z1 modelljének frissített
változata. Az ultra-zoom alsó (ár)kategóriájába tartozó Z2 mellé
július elején érkezett meg a Z3 és a Z10. E két géppel a Z sorozat,
úgy tűnik, kiteljesedett. A KonicaMinolta a stabilizált CCD-s és
12x-es zoomos Z3-at a Z2 fölé-, míg a 8x-os zoomos, 3,2 Mpixeles CCD-s
Z10-et a Z2 alá pozicionálja.

A Z sorozatot alkotó három gép formája nagyon hasonló, a kezelőszervek
alakja, elhelyezése szinte tökéletesen megegyezik, amiből az is
következik hogy hátulról nem egyszerű megkülönböztetni őket egymástól.
Ennek ellenére a Z-k nem egyformák – az objektívtubus, a vakuház
alakja, a borítás anyaga, színe különböző, így összességében jól
elkülönül egymástól a három masina. Legalábbis ami a külsőt
illeti.

Szolgáltatásaikat tekintve ugyanis szinte teljesen egyformák. Már a
vezérlőtárcsa sejtetni engedi ezt, lévén ugyanazt a tárcsát találjuk a
három gépen – már ami az ikonokat illeti. Az automata módon kívül P
illetve záridő és rekeszérték előválasztás továbbá manuális mód
található. Csak a P, A, S, M módokban érhető el minden
funkció. Ezek közt megtalálható az érzékenység, a fehéregyensúly
(auto, napos, felhős, izzó, fénycső, vaku és kézi beszabályzás), az AF
mód (egyszeri vagy folyamatos AF ill. manuális fókusz), a fénymérési
metódus (kiértékelő, középre súlyozott vagy szpot) a vakumódok, vaku
fényerő kompenzáció, a színeffektek (normál, fekete-fehér, szépia,
élénk) a képkeménység és a kontraszt (mindkettő +/- 1). Az expozíciós
értékek a Z2 és Z3 esetében mind a záridő, mind a rekesz 1/3 Fé-enként
állítható 15 és 1/1000 mp illetve F2,8-8,0 között. Ha a 15 mp is kevés
lenne, a bulb mód (hivatalosan T mód) segítségével 30 mp-es
expozícióra is van lehetőség. A Z10 sem marad el sokban drágább
társaitól, mindössze a T mód hiányzik illetve a rekesz csak három
lépésben állítható (F3,2, F4,8 és F8), cserébe viszont a legrövidebb
záridő 1/2000 mp.

A vezérlőtárcsa másik felét a témamódok foglalják el. Mivel a gépek
teljes manuális beállítási lehetőséggel is rendelkeznek, ezekből a
hasznos beállítás „csomagokból” csak néhány került a Z sorozat
gépeibe: portré, sport, táj, naplemente/vízpart és éjszakai portré
alkotja a kínálatot.

Automata módban csak a felvételi mód, a képméret és a képminőség
állítható be. Van még egy rejtélyes menüpont, amely csak auto módban
jelenik meg. Ez az Auto DSP nevet viseli, amiből a DSP a Digital
Subject Program Selection rövidítése. Aki ez alapján megmondja, hogy
mire szolgál az ADSP, az jelentkezzen a szerkesztőségben a piros
hangszórókért. A játékban a KM/Minolta tulajdonosok nem vehetnek részt,
ők úgyis tudják, hogy ez az automatikus témamód választó rendszert
jelenti. Azaz a gép a fényméréssel egy időben a kép adatai alapján
választ egyet a portré, tájkép, sport és tengerpart módok közül. Az én
kezemben egyszer sem tévedett az ADSP, azaz, ha portrét készítettem,
portré módot választott, ha tájképet, akkor meg a táj módot és így
tovább. Ötletes, jó megoldás; nekem nagyon tetszik.

A kijelzőn minden adat megjelenik, az expozíciós adatoktól a vakufényerő-kompenzációig. Élő és lejátszás hisztogram is van, sajnos a beégett részek villogtatása nélkül. A lejátszás menüben a szokásos opciókat találjuk. Hangjegyzet nem csatolható a képekhez.

Gyakorlott olvasóink már a gépek felépítéséből sejthették, hogy a
vaskos markolat egyben az elemek/akkumulátorok rejtekhelye is. Az,
hogy ez így van, elsősorban a gép súlyelosztásának tesz jót, lévén a 4
nehéz akkumulátor (vagy elem) így nem húzza el a gépet egyik irányba sem. A jó
kialakítású – a Z3 és a Z10 esetében gumírozott – markolat remek
fogást biztosít. Nemcsak az aksik (tudják: vagy elemek), de a főbb kezelőszervek is jó
helyre kerültek, a gép hátlapján található gombok hüvelykujjal is
könnyen elérhetők. Egy dolog lett mindössze rosszul kitalálva,
mégpedig a zoom csúszkája. Az elhelyezése nem lenne rossz ha nem
takarná el a vezérlőtárcsát, ami így gyakorlatilag megközelíthetetlen,
ahhoz hogy el lehessen fordítani, előbb le kell ereszteni a gépet. Nem nagy hiba, de annál bosszantóbb.

A felépítéshez kapcsolódóan meg kell említsem, hogy nagy
megelégedésemre a gépek állványmenete – szinte ki sem merem mondani –
tökéletes helyen, éppen az optikai tengely alatt helyezkednek el.
Annál nagyobb kár viszont, hogy panoráma-segéd mód nincs, mert így
kénytelen a fotós szemmértékére és rutinjára hagyatkozva elkészíteni a
panorámaképhez szükséges felvételeket.

Kompakt gépekről lévén szó, egyáltalán nem meglepő, hogy
SecureDigital memóriakártyát használnak. A kártyafoglalat minden gépen
más és más helyre került. A Z2-őn bal oldalt, egy jókora,
elcsúsztatható ajtó mögött, a Z3-on egy apró fedél alatt, a gép alján,
míg a Z10-en a gép jobb oldalán, egy mélyedésben található az SD
nyílása. Az első kettő rendben van, a harmadik viszont, hát, hogy is mondjam… Szóval vonz mindent ami kosz, por avagy bármilyen más szennyeződés.

Apró figyelmesség, hogy a Z sorozat minden típusa rendelkezik dioptria
korrekcióval, így a kevésbé éles szemű – és itt az anatómiai
adottságra és nem a fotós képességre gondolok – felhasználók is
kényelmesen használhatják az elektronikus keresőt.

Vakupapucs nem jutott a Z10-re, ellenben a Z2-Z3-ra igen. De vigyázat!
Ne kezdje el senki most azonnal régi, nem Minolta filmes gépéhez használt vakuját
előkeresni, mert a KonicaMinolta gépek kizárólag a Minolta
rendszervakukat képesek elsütni – azaz a középpontos villanófényeket
sem kezelik.

A gépekhez mellékelt tartozékok: