Archívum

A Pixinfo nem versenyautó, így a visszapillantót elég évente egyszer használnunk, és nyugodtan hordhatjuk zsebben is. Most előbányásztuk, leporoltuk és belenézünk, milyennek látszik az elmúlt év – ez a rövid 2011-es – a digitális fotózás és saját szemszögünkből.

Bár életműve a fényképészet terén is jelentős, igazságtalanok lennénk Moholy-Nagy Lászlóval, ha kizárólag fotósként aposztrofálnánk. Festő, filmes, iparművész, aki számos téren hagyott hátra maradandót. Éppen ezért talán elnézi nekünk az olvasó, hogy – fotográfiával foglalkozó lapként – e sokszínű életút egyéb művészeti állomásait is bemutatjuk.

Tényleg kevés dologban hasonlítunk Brad Pittel. Azon kívül, hogy ugyanaz a monogramunk és sármos a mosolyunk, csak egy közös vonásunk van: mindketten csak egy darabig használtunk Leica S2-t. Ő tavaly őszig, amíg el nem lopták tőle Pesten, én egy-két napig, amíg vissza nem „lopta” a hazai képviselet. Következzék hát Magyarország két Leica S2-ese közül a kevésbé híres tesztje.

A Panasonic ma jelentette be eddigi legkisebb, cserélhető objektíves rendszerkompaktját a Lumix DMC-GF3 fényképezőgépet, mely egyben a világ egyik legapróbb és legkönnyebb ilyen gépe. Az elmúlt héten a cég meghívására módunk nyílt kipróbálni a készüléket, egy kellemes római vakáción.

Sok család szekrényének mélyén akár elfeledve, akár régi emlékként még mindig ott lapulnak a „békebeli” fényképezőgépek. Néhány ötvenes-hatvanas években készült magyar gép mellett zömmel a volt NDK-ból és persze a Szovjetunióból kikerült készülékek a leggyakoribbak. Most a szovjet fényképezőgép gyártás néhány szegletébe pillantunk be.

Sokat foglalkoztunk a kisfilmes, sőt a közép- és nagyformátumokat preferáló cégek múltjával, de nem esett még szó a kisebb formátumokról, például a hidegháború titkosszolgálatainak kedvenc fényképezőgép gyártójáról a Minoxról. A cég kedvenc jelszava ma is: „Férjen el egy csukott tenyérben”.

Mindenki mondjon egy Oscar-díjas filmrendezőt! Jól van. Most egy Oscar-díjas színészt! Ez is megy? Akkor most egy Oscar-díjas objektívgyártót! …? Pedig létezik ilyen. Röviden úgy hívják Schneider, és Marlon Brandóhoz hasonlóan kétszer kapta meg az arany szobrocskát. Csak nem ugyanabban a kategóriában.

A fényképezés – jó indulattal- néhány száz éves történetét zömmel a német, majd az utóbbi évtizedekben a japán cégek uralták. Talán pont emiatt jelent kis felüdülést, ha más vidékről érkezett vállalatokról is szó esik. A svájci Sinar azonban nem csak ezért különleges. Napjaink egyik legaktívabb digitális középformátumú hátfal és fényképezőgép gyártójáról van szó, mely azért nem ma kezdte a szakmát.

„Braun csak egy van!”, mondhatná a reklámszöveg, ha valóban csak egy lenne. De ha valaki ilyen elterjedt névvel bír, és magáról nevezi el cégét, ne csodálkozzon ha folyton összekeverik. Nekünk is nehezen sikerült különbséget tenni a fotós Braun és a vakus Braun között. Aztán végül megnyugodhattunk, fotós-Braun tényleg csak egy van.

Sok öreg céget ismer a fototechnika. Vannak köztük 100 évesek, sőt ennél sokkal idősebbek is, de többségük pelyhes álló siheder az osztrák/német alapítású Voigtländerhez képest, mely a XVIII. század közepe óta létezik. A cég – mint sok más társa – családi vállalkozásként indult.