Bevezető
Ha egy digitális fényképezőgéppel készült képet részleteiben megvizsgálunk, azt tapasztaljuk, hogy homogén felületek esetén a kép sajnos nem teljesen homogén, véletlenszerűen különböző színű képpontok kerülnek a felvételre. Ez annál erősebben jelentkezik, minél nagyobb az érzékenység, illetve minél kisebbek az elemi képpontok a gép érzékelőjének felületén. Az egyes fényképezőgépek érzékelője adott, így ezen nem sokat tudunk változtatni. Ha egy fényképezőgép nagy felbontású, de érzékelője kis méretű, akkor kis érzékenységnél is jelentős zajosodással kell számolnunk. Ezzel szemben a digitális tükörreflexes fényképezőgépekben jelentősen nagyobb érzékelő található, amelyek elemi képpontjai még akkor is nagyobb méretűek, ha a felbontás nagyobb, mint a kompakt gépé. Egyrészt ennek következménye a D-SLR-ekkel készült nagy érzékenységű felvételek alacsony képzaja. A képre kerülő zaj mennyisége ezen kívül a hőmérséklettől, az erősítés mértékétől is függ. Erről bővebben az Alapfokon: Érzékenységek című cikkünkben már beszámoltunk.
Sok esetben tehát jelentős képzaj kerül a felvételre, amelytől bizony többnyire jó, ha megszabadulunk. Bár papírkép készítésekor nem olyan jelentős a képzaj hatása, de ha a képből csak egy részletet szeretnénk papírra vetni, akkor a zaj hatása erősebb lehet. Kimondottan hatásos lehet a zajszűrés abban az esetben, ha egy weboldalra szeretnénk képet feltölteni úgy, hogy a képzaj ne jelenjen meg a képen. Ilyenkor ugyanis a kép méretének csökkentése során a zaj is benne marad a képben, de ha a leméretezés előtt eltüntetjük a képzajt, akkor a kisebb kép gyönyörű tónusátmeneteket fog mutatni, zaj nélkül.
Természetesen itt is érvényes a már jól ismert közhely: minden jóban van valami rossz. A jó itt esetünkben a képzaj eltüntetése. A rossz az ebből következő részletesség-veszteség. A fényképekről ugyanis ha eltüntetjük a véletlen színű, a képre nem illő képpontokat, akkor a helyükre csak kitalálni tudjuk a hiányzó képpont színét. Ez többek között a szomszédos pixelek interpolációjából jön létre. Ebből következik, hogy az adott helyen nem lehetséges azt a valódi színt produkálni, aminek ott kellene lenni, hiszen már a felvétel készítésekor ennek helyére egy kicsit más szín került. Ez persze nem ennyire egyszerű, tovább rontja a helyzetet, hogy a zajtalanítás során nem csak azok a pixelek kerülnek módosításra, amelyek valóban a zaj miatt más színűek. Sokszor hasznos pixelek is az átlagolás miatt elvesztik valódi információjukat.
Ezeket figyelembe véve kell eldönteni, hogy mikor alkalmazunk zajmentesítő szoftvert. Természetes, hogy nem minden képnél célszerű ezt a folyamatot elvégezni, de sok esetben bizony hasznos lehet az eljárás ismerete és alkalmazása. A következőkben tehát két zajmentesítő programot hasonlítunk össze. Az egyszerűség kedvéért mindkét programnál az automatizált működést fogjuk bemutatni, a részletes ismertetőre mi sem vállalkozunk, mert ezek a programok igen részletesen beállíthatók, ráadásul ezek kezelése nem írható le néhány oldalon keresztül anélkül, hogy az olvasónak ne lene tapasztalata a program használatában. Így tehát azt javasoljuk, mindenki próbálja ki ezeket a programokat, és amelyik jobban kézhez áll, azt ismerje ki részletesebben.
