Archívum

Jelentem, a kínaiak már a spájzban vannak! Nem is kevesen. A szerkesztőséget elárasztották a Benro állványok és fejek, mind-mind kínai gyártmány. Öt darab három- és egylábú állvány és négy fej terpeszkedik a kicsiny irodában, amelyek kicsomagolás után furán ismerős látványt nyújtanak. Híres olasz állványgyártó cég, a neve G-vel kezdődik és öt betű, mi az?

Ha valaki stúdióépítésen gondolkozik, a helyiség kellő méretén túl az egyik legfontosabb feladat, a megfelelő fényteljesítményű és minőségű vakuk kiválasztása. Az olcsó, 250-300 Ws-os vakuk inkább kisebb tárgyak fotózásához ideálisak, a nagyobb méretekhez, illetve a portréfotózáshoz már ajánlatos középkategóriában 400 Ws környékén gondolkozni. A Mikrosattól két ilyen vakut kaptunk kipróbálásra.

A gyártók általában kiszámíthatók. A leváltó modellek többnyire 10-12 hónappal egy modell bejelentése után érkeznek, így ritka ha egy fényképezőgépnek 5 hónap után megérkezik az utódja. A hivatalos bejelentés szerint ugyan az új Panasonic Lumix DMC-FZ18 nem a DMC-FZ8 leváltására érkezett, ez utóbbi modellre egy nagyon mutatós árcédulát kell akasztani, hogy túlélje a belső konkurencia támadását.

Meddig ütik még a vasat szorgos kovácsaink, a fényképezőgép- gyártók? Ha gondolatban végigpörgetem tulajdonságait, azt hiszem a Sony Cyber-shot DSC-H9-ből semmi trendi nem maradt ki. Arcfelismerés, optikai stabilizátor, nagy felbontás, ultra-nagy zoomátfogás, szuper-nagy kijelző, giga-nagy érzékenység. Papíron majdnem minden egy fokkal jobb az elődnél. És valójában?

A digitális fényképezőgépek egyik legfontosabb alapeleme a képérzékelő. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy bármi forradalmi áttörés történt volna. A Foveon X3 három rétegű szenzora ígéretesnek tűnt, bár a Sigma SD14 nem minden tekintetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Foveon által keltett hullámok lassan elhaltak, s a digitális képalkotás fejlesztésével kapcsolatban ismét csak az állóvíz szó juthatott eszünkbe. Ám jött a Kodak és nagy követ hajított ebbe a pocsolyába.

Az Olympus E-410 részletes bemutatója után folytassuk a sort a kicsit komolyabb és emiatt vélhetően nagyobb érdeklődést kiváltó E-510-essel. A gép főbb jellemzői és a képminőség az azonos képérzékelő, illetve a TruePic III képfeldolgozó rendszernek köszönhetően nagyjából megegyeznek az E-410-ével, a szolgáltatások között azonban jelentős eltéréseket találhatunk. Az E-510 főbb erősségei közé tartoznak: szenzor elmozdításon alapuló stabilizátor, többféle sorozatmód, hatékonyabb kezelés és kényelmesebb markolat.

A Olympus idén márciusban frissítette belépőszintű tükörreflexes fényképezőgépeit, ekkor jelentette be az E-400 és E-500 „ráncfelvarrott” változatait, az E-410-et és az E-510-et. Az E-510 picit komolyabb fejlesztéseket kapott, és nagyobb a különbség az elődmodellhez képest, mint az E-410 esetén. Az E-410-nél csak néhány változtatás történt, de ezek között a használhatóságot jelentősen könnyítő, az LCD-n megjeleníthető LiveView élőkép funkciót is megtaláljuk.

A digitális fotókeret a kényelmes emberek barátja. Elterjedésük végleg ellehetetleníti a papírfotók életterének néhány szegmensét. Ezek közé tartozik az íróasztalunkat, éjjeli szekrényünket esetlen szobánk falát díszítő családi és egyéb keretezett emlékképek. A kényelmes ember az állandó keretezést és papírra nagyítást is megspórolja a digikeret használatával, ami hellyel-közzel MP3- és videólejátszóként is munkára fogható. Bemutatónk a tavaly év végén megjelent Braun Digiframe 7000-et vette górcső alá.

Nem egészen egy éve tette tiszteletét nálunk a Vosonic VP8360, amelyet már akkor sem mertünk mobil háttértárnak csúfolni, hisz annál sokkal többet nyújtott. Ezzel a jelzővel az VP8390-et is felesleges illetnünk, hiszen biztos megsértődne. Leginkább a multimédia lejátszó és háttértár megnevezés illik rá. Minderről a 120 GB kapacitású, kártyaolvasóval egybeépített HDD, a kiváló OLED kijelző, és a napjainkban leginkább elterjedt multimédia formátumok támogatása gondoskodik.