Bevezető
A Canon PowerShot Pro sorozata már nagy múltra tekint vissza. A sorozat nem a gépek száma miatt tűnik ki, hiszen a Pro1-en kívül csupán két modellt tartalmaz. A PowerShot Pro család egyediségét a modellek kora alapozza meg, a Pro70 1998-ban, a Pro90 IS 2001-ben jelent meg. Érdekes, hogy az első és második modell között is három év telt el, mint ahogy a második és a legújabb, a Pro1 bejelentése között is. Folytatva tehát a sorozatot, három év után ismét megfiatalodott a Pro család, ezúttal a legnagyobb felbontású gépet hozva, a Canon kompakt kategóriájában.
 |
 |
A PowerShot Pro1 azonban nemcsak a 8 Mpixeles felbontásával, hanem optikája miatt is méltó tagja a Pro családnak. A gépre ugyanis a tükörreflexes fényképezőgépekhez kifejlesztett optikáknál már jól ismert fluorit bevonatú lencséket tartalmazó L objektív került. Ennek fókusztávolság-tartománya kisfilmes rendszerre átszámítva 28-200 mm, hasonlóan a Sony DSC-F828 optikájához. Bár a Sony optikája nagyobb fényerejű, a Canon Pro1 sem sorolható a gyenge fényerejűek közé: nagylátószögnél F2,4, tele állásban F3,5. A fókusztávolság beállítására az objektíven elhelyezett elektronikus gyűrű használható, amely a forgatás sebességétől függően lassan vagy gyorsan képes az optikát mozgatni az Ultra Sonic Motor segítségével. Bár kezdetben szoktatlannak tűnik ez a megoldás, és sokan biztos örülnének egy mechanikus zoomgyűrűnek, de a használat során tapasztaltak alapján kijelenthetjük, hogy egy-két nap bőven elég ennek a megoldásnak a megszokásához. És ezt követően a használata majdnem olyan kényelmes, mintha mechanikus kapcsolat lenne a gyűrű és az optika között. A fényképezőgépben a Sony 2/3″-os, 8 Mpixeles CCD-je dolgozik. Legnagyobb felbontásban 3264×2448 pixeles képeket készíthetünk. A 8 Mpixel utáni következő felbontás a 4 Mpixeles (2272×1704). Talán jobb lett volna, ha a 8 Mpixel után valami közelebbi felbontás értéket választ a Canon, például 6, esetleg 5 Mpixelest. Mint később látni fogjuk, az 5 Mpixeles felbontásnak egyébként is nagyobb hasznát vettük volna, mint a használható 4 Mpixelesnek. Folytatva tehát a sort, a 4 Mpixeles után 2 Mpixeles (1600×1200), 0,8 Mpixeles (1024×768) és VGA (640×480) felbontásokat választhatunk. A képeket nemcsak JPEG, hanem veszteségmentes RAW formátumban is elkészíthetjük. JPEG esetén három tömörítési fokot választhatunk: SuperFine, Fine, Normal.
Az egyszeri állókép készítésen kívül sorozatfelvétel is készíthető, kétféle, azaz normál és nagy sebességgel. A két sorozat mód alapvetően az átmeneti puffer használatában különbözik. Míg a normál sorozat feldolgozott, vagyis tömörített JPEG képeket tárol, a nagy sebességű sorozatban a pufferbe feldolgozás, tömörítés előtti adatok kerülnek. Ebből következően a normál sorozat hossza a kiválasztott felbontástól, tömörítési foktól és a témától is függ, a nagy sebességű sorozat pedig a gyár által vállalt sebességet felbontástól függetlenül maximum 4 képig bírja. Normál sorozat használatakor 1,1 kép/mp sebességet mértünk, átlagos témánál 8 Mpixel SuperFine állásban 12, 8 Mpixel Fine állásban 17 képet tudtunk készíteni. A tesztek során tapasztaltak alapján elmondható, hogy a normál sorozat 48 MB-nyi JPEG képig tart. Normál sorozatkor minden egyes elkészült kép az LCD-n megjelenik, míg nagy sebességű sorozat használatakor az LCD a sorozat készítése alatt inaktív. Nagy sebességű sorozatban 4 képig 4 kép/mp sebességgel készülnek a felvételek, majd a 4 kép után felbontástól függően további képek is készíthetők, kb. 1 kép/mp sebességgel. Automatikus expozíció-sorozat 3 kép hosszban készíthető, a képek közötti különbség +-2 Fé tartományban módosítható, 1/3 Fé lépésekben. Lehetőség van fókusz-sorozat készítésére is, amelynek során szintén 3 kép készül, a beállított fókusztávolsághoz képest elé-, után- és ráfókuszálva.
Videót 640×480, 320×240 vagy 160×120 pixeles felbontásban készíthetünk. VGA felbontást választva maximum 30 mp-nyi felvételt készíthetünk, kisebb felbontással megelégedve egy videó hossza akár 3 perc is lehet. A fókusztávolságot (vagyis a zoom-ot) csak a felvétel megkezdése előtt változtathatjuk, a videórögzítés során digitális zoom sem áll rendelkezésünkre. Ezt nem indokolja a motor által mozgatott optika, hiszen az Ultra Sonic Motor gyorsan és hangtalanul mozgatja az optikát. Sajnos a felvétel során a fénymérés is inaktív, ez jelentősen lekorlátozza a mozgókép felvétel készítés lehetőségeit, ráadásul az élességállítás sem működik felvétel közben. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Pro1 nem a mozgókép rögzítési lehetőséggel fogja a vevők nagy részét meghódítani. Kár, hogy az S1 IS jól sikerült videózási képességeit nem ültették át ebbe a gépbe.
 |
Az elkészült felvételeket CompactFlash memóriakártyára rögzíti a fényképezőgép, ezekből a Type I, Type II és MicroDrive változatokat is támogatja, ráadásul a FAT32 fájlrendszernek köszönhetően a 2 GB-nál nagyobb kapacitással is megbirkózik.
A gép áramellátását Li-ion akkumulátor biztosítja, de nem az elterjedt BP-511 akkumulátort kapjuk a géphez, hanem ennek nagyobb kapacitású változatát, a BP-511A-t. Ez nem 1100 mAh, hanem 1390 mAh kapacitású. Természetesen ha pótakkumulátort szeretnénk, a BP-511-est is használhatjuk. A teljesen feltöltött akkumulátor sokáig képes táplálni a gépet, felvétel állásban 3 óra 10 percig működött nálunk a fényképezőgép. Bár ezt nehéz átszámolni képekre, ez kb. 350-400 képet jelenthet, attól függően, hogy mennyit használjuk az LCD-t.
