Talán a leghosszabban pletykált fényképezőgép címét is elnyerhetné a Canon EOS 6D Mark II, hiszen már 2014-ben elkezdődtek a találgatások és az „én tudom a legjobban” típusú szóbeszédek internetre kerülése.
Tényleg sokáig vártunk rá, az EOS 6D-t még 2012-ben jelentette be a Canon, azaz ha még kihúzta volna a japán gyártó szeptemberig, akkor 5 éves modellt cserélt volna le. Így csak laza 4,5 év után jött el az utódmodell.
Az persze egy dolog, hogy soká jött a frissítés, az viszont egy másik, hogy sokan azért várták már nagyon, mert az EOS 6D bizonyos képességeiben egyes elvárásokat alulmúl. Ilyen a sokak által átlag alulinak titulált 11 pontos fókuszrendszer is, amelynél nem a fókuszmezők számával, hanem azzal volt a baj, hogy csak a középső kínált keresztszenzort, így szélső fókuszpont esetén előfordulhatott olyan helyzet, hogy a gép nem olyan élt keresett, amivel a téma rendelkezett és legrosszabb esetben akár az élességállítás sikeressége is meghiúsult. Persze megtanultunk a középső fókuszponttal fókuszálni és a fókuszálást követően a képet átkomponálni, de vannak helyzetek, amikor a több megbízható fókuszpont jól jön, ilyen pl. a makrófotózás, ahol a kézből újrakomponálás ideje alatt akár ki is eshetünk a fókuszból, vagy a sorozatnál a témakövető fókusz, aminél a sok fókuszmező megkönnyíti a fókuszmezők közötti váltást (lásd EOS 7D Mark II).
Ezt gyönyörűen javították a Canonék azzal, hogy gyakorlatilag megkapta a gép az EOS 80D fókuszrendszerét: 45 keresztszenzoros AF, -3 Fé érzékenységgel.
A Canon EOS 6D nem csak a fókuszrendszerében frissült. Új, kifejezetten ehhez a géphez fejlesztett 26 Mpixeles CMOS szenzort kapott.
Az érzékenység tartomány 1/3 lépésekben ISO100-ISO40000 között állítható, a kiterjesztett érzékenység pedig ISO50-et, ISO51200-at és ISO102400-at is kínál.
Nagyon nem mellékes, hogy az automatikus érzékenység most már nem csak egyszerűen a reciprok szabályt veszi alapul a szükséges ISO érték kiválasztására, hanem az is beállítható ±1, ±2 vagy ±3 fényértékkel, hogy mennyivel legyen engedékenyebb, vagy pesszimistább. Egy jó optikai stabilizátorral ellátott objektívnél, ha az tele tartományban dolgozik, lehetünk engedékenyebbek, hiszen 200 mm-en elég lehet az 1/100 mp is bemozdulás nélkül. Ugyanakkor ha nincs stabilizátorunk és már sok ideje fotózunk, ha fáradtak vagyunk az izmunk is könnyebben rázhatja be a gépet, vagy ha csak egyszerűen a biztosabb berázásmentes képeket szeretnénk, ilyen esetre növelhető a reciprok szabályhoz képest a minimális érzékenység.
A teljes felbontás mellett ezúttal is elérhető az mRAW és sRAW, amely ennél a gépnél 15 Mpixelt (4680×3120) és 6,5 Mpixelt (3120×2180) jelent. Hogy ez miért jó? Pl. ha tudjuk, hogy A/4-nél nem lesz nagyobb papírképünk, akkor a 15 Mpixel bőségesen elég is lesz 300 dpi-nél, sőt, az még 40 centi széles nyomathoz is. Ez esetben pedig ha sok képet készítünk egy eseményen és a felbontást 15 Mpixelben korlátozzuk, akkor felgyorsíthatjuk az utómunkálatokat is.
A szenzor által kínált Dual Pixel CMOS AF képesség lehetővé teszi, hogy élőképen is gyors élességállítást kapjunk (ami pl. portrézásnál a tökéletesre elvárt fókuszálásnál jól is jöhet, hiszen a kontraszt AF pontossága elkerüli a fázis-különbség AF back vagy front fókusz hibáját), illetve ugyanez videofelvételnél is elérhető.
Sajnos üröm az örömben, hogy a videofelvétel felbontása maradt FullHD, bár a képfrissítés maximumát feltornázták 50 kép/mp-re.
A 4k azért valahol bekerült a gépbe, ez pedig az új 4k time-lapse (pontosabban Ultra HD) video funkció, amely programozott időközönként készített képkockákból hoz létre gyorsított videót. Persze mondhatjuk, hogy ez nem is 4k hiszen fotókból áll, de az igazság az, hogy ez a szolgáltatás LiveView módból érhető csak el és ahogy az EOS 80D-nél, úgy itt csak elektronikus zár dolgozik, tehát végeredményben videó képkockákból épül fel. Simán lehet egyébként az is, hogy a szenzor képes az Ultra HD képkiolvasásra akár 30 kép/mp-cel is, de az EOS 5D Mark IV védelme érdekében az Ultra HD video nem kerülhetett be a gépbe.
Time-lapse-et egyébként fotó képkockákból is készíthetünk utólag, ezt pedig a programozható képsorozat szolgáltatás is megkönnyíti számunkra, hiszen itt beállítható a kívánt képszám és a képek közötti intervallum. Ebben a módban a gép mechanikus zárral, tükörfelcsapással együtt készíti a képeket.
A nagyobb felbontás ellenére gyorsult a sorozat sebessége, a korábbi 4,5 kép/mp helyett 6,5 kép/mp is használható, illetve elérhető a csendes sorozat funkció is.
Megkapjuk a villódzás mentesítést is, amely a vibráló megvilágítású (pl. fénycsöves, vagy LED-es) helyeken úgy időzíti a sorozat képkockáit, hogy azok mindig a megvilágítás maximumánál készüljenek, így pedig a sorozat minden egyes képkockája használható lesz, nem lesz sötétebb némelyik fotó.
A vázon egy új, gomb is megtalálható, ezzel választhatunk fókuszcsoportot, amely egyszeres, 9 mezős, vagy 15 mezős lehet. Szintén a fókuszálást segíti a külön tájkép és külön portré állásnál kiválasztható fókuszmező, amelyet a gép külön jegyez meg.
Lehetőségünk van a fókuszrendszer finomhangolására is, igaz, ez már a 6D-ben is megvolt.
A gép igazán kényelmes fogású, de joystick sajnos továbbra sincs a váz hátlapján, ergo egy 7D Mark II még mindig kényelmesebben használható a fókuszpont kiválasztás tekintetében, mint a 6D Mark II. De fogjuk rá, hogy ez is az 5D Mark IV védelmében történt.
Sokan örülhetnek, hogy végre a full-frame mezőnyben is van kihajtható és elfordítható kijelzős gép, igen, ez is az EOS 6D Mark II. A kijelző mérete és felbontása változatlan, de érintésérzékeny felületet is kapott, ami okostelefonos világunkban megszokott módszer szerint teszi lehetővé többek között a képnagyítást és a képek közötti lapozást is.
A kereső nagyítása nem változott, de a keresőkép mérete a 97% helyett 98%-os lefedettség miatt egy hajszál felével mégis nagyobb lett.
Maradt az időjárásálló szigetelés, ami néhány ponton tovább erősödött.
Csatlakozókból micro HDMI, speciális USB, mikrofon bemenet és az elöl lévő N3 távkioldó csatlakozó került a gépre.
A fotókat és mozgóképeket továbbra is SD kártyára menthetjük, ebből ezúttal is csak egy foglalat áll rendelkezésünkre és csak UHS-I-et támogat, a gyorsabb UHS-II-t már nem.
A vezeték nélküli képáttöltést és távvezérlést elősegítő Wi-Fi funkció kiegészült a gyors csatlakozásra használható NFC-vel és a kis energiaigényű Bluetooth LE-vel is.
Mint látható, a Canon kitett magáért, remek fejlesztéseket épített be az EOS 6D Mark II-be, igaz, azt nem állíthatjuk, hogy komoly innováció is történt volna, hiszen az újdonságok nagy része az EOS 80D-ben már megvolt. Gyakorlatilag azt is mondhatjuk, hogy az EOS 6D Mark II most az EOS 80D full-frame variánsa (igaz, az EOS 80D képes 1/8000 mp-es zársebességre is, a 6D Mark II megáll 1/4000-nél).
Ezen apróságot leszámítva azt hiszem elégedettek lehetnek azok, akik az EOS 6D Mark II-t várták.
Vagy akad olyan funkció, amit nagyon szerettél volna, de végül nem lett része az új gépnek? Hozzászólásban írd meg nekünk!
