Kipróbáltuk: Samsung GX-20 teszt

Felépítés I.

Változások

Az összevetés előtt szenteljünk azért egy fejezetet az elődhöz képest végbement változtatásoknak is. A Samsung GX-10 és GX-20 közötti legfőbb eltérések ugyanazok, mint a K20D és elődje között, néhány apróságot leszámítva. A fő csapásirány az új érzékelő, ami a korábbi 10,2 megapixel helyett, 14,6 megapixeles, effektív felbontást nyújt. A szenzorcserét sikerült házon belül megoldani, vagyis a korábbi Sony sorozatnak úgy tűnik vége szakadt és ezentúl Samsung gyártmányú érzékelőkkel találkozhatunk a saját és a Pentax modellekben. Ennek megfelelően teljesen átdolgozták a zajkezelést is, így az érzékenységtartományt is szabadabban állíthatjuk. A magas érzékenységi küszöböt egészen ISO6400-ig tolták ki a korábbi ISO 1600 helyett.

A másik fontos újdonság a Live View mód, amely a gyártó modelljei közül elsőként a GX-20-ban teszi tiszteletét, és a kompakt gépeknél már megszokott élőképes képkomponálás lehetőségét nyújtja. Ezzel együtt maradt a korábbi modellben is alkalmazott digitális előnézet szolgáltatás is, ami egyfajta „fapados” élőkép mód, csak nem mozgó- hanem állóképen ellenőrizhetjük a végeredményt az LCD-n.

A fényképezőgép továbbra is a Pentax KAF2 bajonettszabványt használja, így ugyanazokat az objektíveket csatlakoztathatjuk, mint az elődben. Maradt a beépített stabilizátor (OIS) is, ami a szenzor elmozdításának elvén működik. A gyártó tájékoztatása szerint ideális esetben akár 4 fényértéknyi előnyt is nyújthat a bekapcsolt OIS rendszer.

A gép külsejében alig találni változást. A legnyilvánvalóbb a kissé meghízott LCD monitor, ami 2,5”-ról, 2,7”-ra nőtt, és egyben felbontása is változott (210 000 > 230 000 pixel). A kijelző világosságát továbbra is elég finoman állíthatjuk, de ha a színeivel van gondunk az sem jelent majd problémát, hiszen a színezet állítása is lehetséges. A nagyobb képek miatt a nagyítás is erősebb, így a lejátszott fotók részletei már 32x zoommal ellenőrizhetők. A másik külcsínben történt változás a gépváz bal oldalára nőtt kis dudor, mely nem más, mint az elődből már hiányolt vakuszinkron csatlakozó – illetve ennek kupakja. A vakut érintő másik újdonság, hogy a korábban 11-es kulcsszámú beépített villanó, most egy kissé erősebb, 13-as kulcsszámmal büszkélkedhet.

A képsorozatok terén is tetten érhetők a különbségek. A sebesség ugyan nem nőtt (bár a felbontás azért jelentősen), de a Samsung GX-20-ban már kétféle sorozat választható: gyors és standard. Ezen felül RAW formátumban közel dupla annyi kép készíthető egyhuzamban, mint az előd esetében, és megjelent a távvezérelt sorozat lehetősége is, ha opcionális távkioldót használunk a géphez.

A végére a különféle szoftveres képfeldolgozási beállítások maradtak. Több képstílust kapunk, az egyes szituációkhoz (portré, tájkép stb.), sokkal finomabban beállíthatók az alap feldolgozási opciók (kontraszt, élesség, telítettség), megjelentek a színeffektek és több digitális színszűrőt kapunk, melyeket a más elkészült képeken alkalmazhatunk.

A két gép (Samsung GX-10 és GX-20) külső jegyeinek különbségét az alábbi kép mutatja:

A fejezet elején említettem az „apróságokat”, amik nem kerültek bele a GX-20-ba, holott a Pentax ikermodelljében megtalálhatók. Ilyen például a D-Range mód, a hipergyors sorozatot kínáló Burst Shooting, vagy az elkészült képek egymás melletti összehasonlítása.

Képérzékelő

A Samsung úgy gondolta, hogy végre a saját lábára áll, így a korábbi modellekben használt Sony CCD-k sorának úgy tűnik vége. A Samsung egy teljesen új, 15,07 megapixeles CMOS érzékelőt készített a géphez és ugyanezt találjuk a Pentax K20D-ben is. A gép ebből 14,6 megapixelt használ valódi képalkotásra, ami 4672 x 3104 képpontos maximális méretet jelent. Az érzékelő fizikai mérete 23,4 x 15,6 mm (~APS-C), ami egy hajszállal kisebb a korábbi Sony változatnál. Ez a több mint 4 megpixeles felbontásnövekedéssel együtt nem sok jót ígér, de a gyártó állítása szerint az új érzékelőben sikerült 60%-al kisebbre venni az érzékelőhelyek áramköreinek méretét, ezáltal az érzékelők felülete jóval nagyobb lett, és jelentősen növelhették a mikrolencsék méretét is. Ennek köszönhetően szabadabban bánhattak az érzékenység tartománnyal, ami ISO100 és ISO3200 között állítható. A Pentax K20D-től eltérően itt nem csak az ISO6400-es értéket, de az ISO3200-as maximumot is engedélyezhetjük, ha nincs szükségünk extra magas érzékenységre. A beállítási lépésközök nagysága alapesetben 1 fényérték lehet, de szinkronizálhatjuk az expozíciós lépésközökkel is, ami 1/3, vagy 1/2 értékeket jelent. Ha az ISO beállítást automata értéken használjuk, az elülső és hátsó vezérlőtárcsákkal megszabható az érzékenység tartomány induló és végértéke.

A Pentaxszal ellentétben a képfeldolgozásért felelős rendszerről nem sok információt közöl a Samsung, de mivel a két gép szinte hajszál pontosan ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, feltételezhetően ugyanaz a processzor dolgozik mindkettőben. Tapasztalataink szerint csupán a szoftverben lehetnek eltérések. Azonosak a gyorsaságért felelős DDR2 memóriaegységek is, melyek szintén a Samsung műhelyében készültek.

Szenzortisztítás

Etéren nem kapunk különösebb újdonságokat. A Samsung GX-20-ben is az előd vibrációs poreltávolító technológiáját alkalmazták, némi eltéréssel -de erről majd kicsit később. Maradt az Anti-Dust bevonat a szenzor előtt, amely portaszító hatású, így védve az érzékelőt a lerakódásoktól. Amennyiben mégis por kerülne a felületre, következhet az automatikus tisztító folyamat, amely az érzékelő nagy sebességű rázásából áll. Ezt beállíthatjuk automataként is, ilyenkor a gép bekapcsolásakor aktiválódik majd, de indíthatunk külön portalanítást is. Külön bekapcsolva tovább tart a szenzor vibrációja és érezhetően erősebb, mint a bekapcsoláskori automatikus módszer. A Samsung GX-20 esetében a vibráció gyorsasága és hossza eltér a Pentax K20D-nél alkalmazottól. A Pentax jóval gyorsabb frekvenciájú rezgéseket használ de rövidebb ideig, míg a Samsung új készüléke lassabb (de ugyanolyan erős) rázkódásai hosszabb ideig tartanak.

• Samsung GX-20 szenzortisztítás hang
• Pentax K20D szenzortisztítás hang

A harmadik megoldás a „magad, Uram…” metódus. Egy menüparanccsal felcsaphatjuk a tükröt, és nyithatjuk a zárat, így kézi tisztítóeszközeinkkel szabadon hozzáférhetünk az érzékelőhöz.

Ami újdonság az elődhöz képest, az a GX-20-ben bevezetett Porjelzés (Dust Alert) funkció. Ehhez csupán egy csatlakoztatott AF objektívre és egy SD kártyára lesz szükségünk. A folyamat bekapcsolásakor a gép végtelen fókusszal és extra hosszú záridővel képet készít egy a homogén felületről, majd a túlexponált képből meghatározza a nem kívánatos porszemek helyét, amit egy képen rögzít. A kép kártyára menthető és a kézi tisztítás során felhasználható. Ha felcsapjuk a tükröt, a készülék mindig megmutatja a legutoljára készített portérképet, így könnyebben megállapítható, hogy mely területeken keressük a legtöbb szennyeződést.

A poros érzékelő Dust Alert által mutatott képe

A Dust Alert eredménye 10 vibrációs poreltávolítás után

A Dust Alert által mutatott kép 10 pumpás befújás után

A portérkép számomra is segítség volt, hogy a K20D-hez hasonlóan, egy gyors portalanítási tesztet végezzek. A jobb oldali képen a szenzor állapota látható, a Dust Alert lefuttatása után. Bizony akadt jó pár porszem az érzékelőn. Ezután egymás után tíz alkalommal aktiváltam a beépített portalanító rendszert, vagyis a szenzor vibrációt. Ennek hatása látható az alábbi bal oldali képen, a megismételt Dust Alert vizsgálat után. Talán két porszem ha eltűnt a képről, egy-kettő pedig helyet cserélt. Következett az utolsó módszer a kézi tisztítás. A legegyszerűbbet a pumpás fújást választottam, vagyis semmivel nem nyúltam a szenzor előtti védőüveghez. Csupán 10 erősebb fújást kapott a lefelé fordított tükörakna, egy olcsó, műanyag, ecsetes tisztítópumpától. Következett a Dust Alert, ami a jobbra lévő eredményt mutatta.

Sorozat fényképezés

Az eddigi egy helyett kétféle sorozatmódot használhatunk. A hagyományos képsorozatokból kettőt kapunk, gyors (Hi) és normál (Std) lehetőséget, bár szerencsésebb lett volna mondjuk lassú és nagyon lassú névre keresztelni. A gyors sorozat elméleti 3 kép/mp-es sebessége egy 2008-as, középkategóriás gépnél már elég idejétmúltnak tűnik, főleg ha inkább csak alulról közelíti ezt a teljesítményt. Természetesen mi is megmértük a sebességet és a Pentaxhoz hasonlóan 2,7 kép/mp volt a leggyorsabb, amit 18 DNG (RAW) kép átlaga alapján produkált. A sorozat hosszban viszont kicsit jobban teljesített, mint a gyári adatlapon szerepel, hisz 16 képet jósol az útmutató, nálunk viszont 17 és 19 fotót sikerült lőnie a teszthez használt SanDisk Extreme IV SDHC kártyára, attól függően, hogy a gyors, vagy a normál sorozatot választottuk. JPEG-nél már kicsit gyengébben teljesített, mert 2,4 képkocka/mp-nél nem tudtam gyorsabb sebességet kicsikarni belőle. A fotók számában is elmaradt a gyári adattól, mert igaz, hogy a kártyánk kapacitását leszámítva végtelen sorozatra képes, de a 23. kép után jelentősen lassult, bár nem annyira mint a Pentax K20D. A körülbelül 0,3 kép/mp-es különbség mégis szinte elhanyagolható, hiszen a 1,66 kép/mp sem mondható sebesnek.

Ha a Standard sorozat állást használtuk, a bűvös mérőszám a 2,15 kép/mp volt RAW formátumban. A gyár által közölt érték itt 2,3 kép/mp. JPEG-ben ismét több kép készült, mint a Pentax K20D-nél. 46 fotóig bírta a 2,11 kocka/mp-es sebességet, azután erősen visszaesett és váltakozó sebességgel készített képeket, melyeknek átlaga1,5 kép/mp volt. Mindezt a kártya teljes kapacitásáig volt képes folytatni.

A Samsung GX-20-ba nem került bele a Pentaxnál újdonságként bevezetett Burst Shooting sorozat, amely másodpercenként 21 db, 1536 x 1024 pixeles fényképet készít a szenzor élőkép módját használva. Persze annyira nem is sajnáltam, hogy kimaradt ez a szolgáltatás, mivel minőségre inkább egy videóból „kilopott” sorozatra emlékeztettek a fotók. Még van mit fejleszteni rajta.

Az automata expozíció sorozat szinte kihagyhatatlan volt, hiszen ez szinte bármely digitális fényképezőgépben elérhető. A Samsung GX-20-ben 3, vagy 5 képet készíthetünk így, +/- 2 Fé határok között. A lépésköz 1/3, vagy 1/2 Fé lehet. A menüben az is meghatározható, hogy milyen sorrendben készüljenek a különböző expozíciójú felvételek.

Szintén egy apró különbség a K20D-hez képest, hogy a Sansung GX-20-ban megmaradtak az előd különleges automata sorozatai (Extended Bracket). Hasonlóan az expozíció sorozathoz, 3 és 5 kép hosszan, +/- 4 lépésközzel állíthattuk be a különböző léptékű élesség, kontraszt, színtelítettség és fehéregyensúly képsort. Ezek a GX-20-ben is adottak. A Pentaxnál viszont egy új mód is bekerült a sorba, a Színezet Sorozat (Hue Bracketing), amit a GX-20-ban nem találunk meg.

Hi sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

Std sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

A sorozatok menüjében – mely az Fn menüben, a fel iránygombbal érhető el – állítható be az önkioldó mód is 12, illetve 2 másodperces várakozási időre. Az utóbbi egyben a tükörfelcsapás funkciót is tartalmazza. Az exponáló gomb lenyomásakor azonnal felcsapódik a tükör, majd 2 mp múlva kezdődik az expozíció.

Külön megvásárolt távkioldóval háromféle Remote opciót használhatunk. Normál módban a kioldó expo gombjának lenyomására azonnal kezdődik az expozíció, de választhatunk 3 mp-es késleltetést és sorozat módot is. A GX-20 teljesen kompatibilis a Pentax gyártmányú távkioldóval is.

A készülék menüjében időszakos expozíció (Interval Shooting) beállítására is van lehetőség. A képek közötti várakozási idő 1 m-től 1 napig terjedhet, számuk pedig 1 és 99 között változhat. Azt is meghatározhatjuk, hogy a sorozat azonnal, vagy egy beállított időpontban induljon.

A gép említést érdemlő képessége a többszörös expozíció (Multi Exposure), amely 2-9 felvételt készít egy „képkockára”, beállításainknak megfelelően. Egy külön opcióban a szendvicsképek automatikus világossági hangolása is engedélyezhető.