Felépítés
A Sigma a 2012-ben bevezetett Digital Neo (DN) szériájában kifejezetten a tükör nélküli fényképezőgépekhez kínál objektíveket. Ezek között felső szériás (Art) modellek, valamint haladó amatőröknek és hobbifotósoknak is szánt (Contemporary) típusok is megtalálhatók. Tesztünkben a kedvező árfekvésű, standard látószöget kínáló, nagy fényerejű objektív képességeinek igyekszünk utánajárni.
Bár az optikát APS-C szenzorhoz tervezték, mi a rendelkezésünkre álló Olympus OM-D E-M5 Mark II-vel próbáltuk ki. A mikro NégyHarmad rendszer APS-C-nél kisebb szenzora miatt figyelembe kell vennünk a következőket:
- APS-C szenzorhoz képest kisebb lesz a vignettálás
- APS-C szenzorhoz képest enyhébb lehet a torzítás is
- APS-C szenzorhoz képest kevésbé lesz jelentős a képsarki kóma
- APS-C szenzorhoz képest kisebb területtel lefedhető a teljes képmező (közelfotó)
- a sűrűbb pixelek miatt az objektív rajzolata felé olyan igény van, mint egy 30 Mpixeles APS-C szenzornál
Ezek miatt tehát aki APS-C szenzoros MILC-cel dolgozik, vegye figyelembe, hogy a sarkok az itt látottaknál egy hajszállal gyengébbek lehetnek, ugyanakkor 24 Mpixeles szenzornál kevésbé lesz lágy hatású a nyitott blendés kép (ha egyáltalán itt lágy lesz).
A 16 mm-es fix közel akkora látószöget ad egy APS-C szenzoros gépen, mint egy 24 mm-es alap nagylátószög kisfilmen. Ennél kicsit árnyaltabb a helyzet mikro NégyHarmadon, a 2×-es képkivágás faktor miatt ugyanis itt inkább egy 32 mm-es kisfilmes objektív látószögét adja.
A mélységélesség tekintetében APS-C-nél f/2,1-nek, mikro NégyHarmadnál f/2,8-nak feleltethető meg a fizikai 1:1,4-es fényerő.
A 16 lencsetagból felépített objektívben három F-típusú alacsony szórású FLD („F” Low Dispersion), két speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) és két aszférikus tag is dolgozik, hogy a lehető legkisebb legyen a kromatikus aberráció és a képsarkok asztigmatizmusa (kómája). Az aszférikus tag persze a geometriai torzítás csökkentésében is szerepet játszik.
Az élességállítást léptetőmotor végzi, amely a lehető legjobb választás a MILC-eknél sűrűn alkalmazott kontraszt alapú élességállításhoz.
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.
Az objektívhez szirom formájú napellenzőt és persze objektívsapkát is kapunk. Ez utóbbi a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha a napellenző az objektíven van. Puha tok ezen objektív mellé nem jár.
A nagy fényerejű objektív frontlencséje 5 cm átmérőjű, elé 67 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
A specifikáció a Sigma 16mm f/1.4 DC DN C adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Sigma 16mm f/1,4 DC DN C nem tartozik a kifejezetten kis méretű objektívek közé, de 9 cm-es hosszával és 72 mm-es átmérőjével a MILC szegmensben már a méretesebbekhez sorolhatjuk. Súlya azonban nem vészes, sapkák nélkül kb. 400 grammot nyom.
Mivel nem Art szériás objektívről van szó, így a tubus sem teljesen fémből, hanem részben hőstabil műanyagból, egy kis fém gyűrűvel kiegészítve készül. Időjárásálló szigeteléseket viszont így is kapott, az objektív bajonetthez csatlakozó végén egy gumicsík is körbefut.
A mintegy 4 cm szélességű gumi fókuszgyűrű sűrűn bordázott. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során nagyon finoman és precízen dolgozhatunk, lassan forgatva a gyűrűt több, mint 360 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához, így az Olympus Micro FourThirds gépek 14×-es képnagyításával együtt valóban tökéletes élességállítást valósíthatunk meg.
Kapcsoló, távolságskála illetve egyéb említésre méltó további részlet nincs az objektíven.
Bár nem videózásra kihegyezett objektívről van szó, azért érdekes lehet az a tény, hogy focus breathing csak minimálisan jelentkezik, azaz közelpontra állítva a fókuszt kb. ugyanakkora látószögünk lesz, mint végtelen tárgytávolságnál.
