Sigma 16mm f/1,4 DC DN C – teszt

0

Képminőség

Színhiba

A Sigma nem kevés, összesen öt olyan lencsét alkalmazott, amely a színhiba csökkentését célozza. Ennek meg is lett a hatása, hiszen alig jelentkezik laterális kromatikus aberráció. Ami teljesen nyitott rekesznél előfordul, az is csak néhány pixeles, így zavarónak egyáltalán nem nevezhető. Na és persze szűkebb rekeszt választva ennek mértéke is csökkenthető, illetve teljesen el is tűntethető.

Színhiba (laterális)

Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten.

A készített képek azt mutatják, hogy ezt a típusú színhibát nem sikerült teljesen megszüntetni, hiszen nyitott blendén a fókuszból kívül eső, elmosódott élek körül cián, illetve borostyán színű elszíneződés jelentkezik, ami a bokeh körfoltjainál is észre lehet majd venni.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Elviekben van lehetőség kis mélységélesség elérésére is ezzel az objektívvel, bár ez mikro NégyHarmadon nyilván kevésbé esélyes, mint APS-C szenzoron (bár a különbség elég minimális). Mindenesetre mivel a lehetőség fennáll, így megvizsgáltuk a fókuszon kívüli fényfoltok formáját, azaz a bokeh-t is.

A nagy fényerő és a viszonylag hosszú objektív miatt nyitott blendénél a kép sarkaiban körkörösen ezúttal is lencseszerű forma látható, amely lehetőséget ad különleges képi hatás létrehozására. A rekesz mondhatni szokás szerint 9 lekerekített lamellából épül fel, így elviekben a szűkebb rekeszértékeknél sem kell túl szögletes bokeh-ra számítanunk.
A tesztkép alapján látható, hogy F2,8 környékén kezdenek szögletessé válni a háttér fényfoltjai, ennél szűkebb rekesznél pedig határozottan látható a sokszögletűség (lásd pl. F5,6-nál). Ez azonban a legtöbb esetben pontosan ugyanígy történik.

Geometriai torzítás

Az objektívet APS-C szenzormérethez tervezték, így az általunk próbált mikro NégyHarmados vázzal kisebb torzítást kell kapjunk, mint APS-C-n. A tesztképek szerint nincs ok az aggodalomra, torzítás gyakorlatilag nem látható a JPEG és a konvertált RAW képeken sem.

Az Olympus M.Zuiko Digital 16mm f/1,2 Pro tesztje óta azonban tudjuk, hogy az objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.

Így hát most sem csak Lightroom-mal konvertáltuk a képeket, hanem a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 10-zel is. Nem meglepő módon a torzítás korrekció nélkül jól látható hordótozítás jelentkezik.

Geometriai torzítás



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 10-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

Peremsötétedés

Jöjjön most a sarkok sötétedését, azaz a vignettálást bemutató tesztkép sorozatunk. Fényerős objektíveknél megszokott, hogy elég erős lesz a sarkok besötétedése nyitott rekesznél, itt azonban egyáltalán nem vészes a helyzet. Persze hadd utaljak vissza arra, hogy ezt az objektívet APS-C szenzormérethez tervezték, vagyis a kisebb, NégyHarmados szenzornál a sarkok problémája is kevésbé jelentkezik. Mindenesetre mikro NégyHarmadnál kijelenthetjük, hogy csak gyenge vignettálásra kell számítsunk, ami szoftveresen biztosan jól korrigálható (ha kapunk hozzá profilt, a beágyazott profil ugyanis ilyet nem tartalmaz).

Peremsötétedés

Makró, közelfényképezés

Az objektív közelpontja 25 cm, ami a gyakorlatban 7 cm-es munkatávolságot (frontlencse-téma távolság) jelent. Ez elég ahhoz, hogy közelről fotózva 10 cm széles témával tölthessük ki a teljes képmezőt, legalábbis mikro NégyHarmadon. APS-C szenzornál természetesen ennél nagyobb, 136 mm széles terület fogja kitölteni a képet.

Közelfényképezés – makró



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 10-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

A beágyazott profilnak köszönhetően itt is közel nulla a geometriai torzítás ha Lightroomból konvertálunk (vagy ha a gép saját JPEG képét használjuk), a profil használata nélkül enyhe hordótorzítás jelentkezik.

Ellenfény, becsillanás

Szerencsére sikerült jó időt kifogni, így természetes környezetben vizsgálhattuk meg, hogy mi történik, ha az objektívbe besüt a Nap. Hiszen ez esetben a lencsék felületén kisebb-nagyobb mértékben visszaverődhet a fény, a többszörös visszaverődés pedig a fotón is jól látható becsillanásként jelentkezik.

Jelen tesztünk azt hivatott bemutatni, hogy milyen mértékben látható a képen a Nap szellemképe a fotó átellenes oldalán (középpontosan szimmetrikusan) mind nyitott, mind F8 rekesz esetében.
A látottak alapján elmondhatjuk, hogy e téren is kiválóan teljesít a Sigma 16mm f/1,4 DC DN, hiszen nyitott rekesznél még éppenséggel látszik valami minimális becsillanás, de F8 rekesznél ebből alig marad valami.

Becsillanás ellenfényben

Képminőség

A Sigma 16mm f/1,4 DC DN C objektívnek eddig nem láttunk olyan pontját, ami jelentősebb problémát, vagy kompromisszum készséget igényelne. A nagy kérdés azonban még hátra van: milyen rajzolata van az objektívnek nyitott blendén és mit tud kezdeni ilyenkor a képsarkokban „előszeretettel” megjelenő kómával. Persze a képsarkok kérdése ismét kedvezőbb a NégyHarmados szenzor miatt. A rajzolat szempontjából viszont nincs jelentős eltérés az APS-C és a 16 Mpixeles mikro NégyHarmados gép között, hiszen ez a felbontás APS-C-n kb. 26 Mpixelnek felel meg, vagyis közel ahhoz, amit ma az APS-C szenzoros gépek kínálnak (24 Mpixel).

A helyzet az, hogy remek rajzolattal rendelkezik az objektív, ami már nyitott blendén is jelentkezik, s a rekeszt szűkítve csak kis mértékben javul tovább a részletgazdagság. A legszebben F2,8-F4 környékén rajzol az objektív, F5,6-nál már enyhén jelentkezik a szűk rekesz okozta diffrakció.

A sarkokban annyira nem tökéletes a helyzet, de ott sem vészes a rajzolat. Egy kissé lágyabb, kevésbé éles kép jelentkezik ott (kóma?), de F4-től ott is rendbe jön a képalkotás és egyébként is csak a sarkok extrém külső részénél van ilyen jellegű probléma.

Értékelés

Összességében igen pozitív benyomást szereztünk a Sigma 16mm f/1,4 DC DN Contemporary modellről, amely alapján mi még az Art szériába besorolását is meg mertük volna kockáztatni (persze ez esetben az Art szériára jellemző fém ház is szükséges lett volna).

Ebben a gyújtótávolságban a mikro NégyHarmados rendszerhez bőven akad alternatíva, mint a profi szériába sorolt Olympus M.Zuiko Digital ED 17mm f/1,2 Pro, ám ennek ára igencsak borsos, mintegy 400 ezer Ft. Ennél azért jóval kedvezőbb áron szerezhető be a kis méretű Olympus M.Zuiko Digital ED 17mm f/2,8, ami 100e Ft alatti árú pancake objektív, bár jelentősen, közel két fényértékkel gyengébb fényerővel. Tesztünk alanyánál hajszállal gyengébb fényerőt kínál az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,8, ezért 160 ezer Ft-ot kérnek. Vagy ott van még a Leica DG SUMMILUX 15mm f/1,7 ASPH 180 ezer Ft-ért.

APS-C vonalon a Fujinon XF 16mm F1,4 R WR van még, persze csak Fuji bajonettel, potom 300 ezer Ft-ért, bár a Fujisok egyelőre nem örülhetnek ennek a Sigma objektívnek, ugyanis APS-C szenzorhoz csak Sony E bajonettel érhető el.
A Sony-nak ezzel a gyújtótávolsággal csak f/2,8 fényerejű pancake-je van, a Sony E 16mm f/2,8-ért pedig mindössze 80 ezer Ft-ot kérnek.
Aki viszont tényleg szeretne remek fényerőt, annak jobban a zsebébe kell nyúlnia. A fentiek alapján joggal gondolhatnánk, hogy 300e Ft környékén kell keresnünk ennek az objektívnek az árát, hiszen a Fuji és az Olympus is e körüli összeget (vagy többet) kér hasonló látószögű, hasonló fényerejű objektívjéért (az Olympus 1/3 Fé-kel még jobb fényerejű is).
Frissítés: 2023. nyarától Nikon Z bajonettel is megvásárolható.

A nagy meglepetés azonban az, hogy a Sigma 16mm f/1,4 DC DN brutálisan jó áron kapható. Ha elsőként azt néznénk, hogy ez az objektív 135 ezer Ft-ba kerül, simán azt gondolhatnánk, hogy bizony nem egy nagy szám és tuti valami baj lesz a képminőséggel, vagy legalábbis nem lesz jó élesség nyitott blendén.

A valóság azonban az, hogy ez egy igazán kiválóra sikerült objektív, amelynek versenytársai vagy sokkal gyengébb fényerőt kínálnak, vagy sokkal-sokkal drágábban. Egyedül talán az Olympus 17mm f/1,8 jöhet mellé párba, de APS-C vonalon az is kiesik. Mikro NégyHarmadnál persze számít a méret, így ha valakinek nem mindegy, hogy mekkora objektívet kell a táskájában hordania, akkor ebből a szempontból az említett 17 mm-es Olympus objektív sokkal kevesebb helyet igényel.

Ha mi plecsniket osztogató tesztoldal lennénk, akkor erre az objektívre biztosan egy „erősen ajánlott”, vagy „különösen tetszett” plecsnit ragasztanánk.

Tesztünkhöz az objektívet a Sigma forgalmazója, a vázat az Olympus Mintabolt biztosította. Köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!